Amikor megcsaltál…

Akkor tudni akartam, hogy történt. Magam miatt, és mert tudni akartam az igazságot, és azt akartam, hogy fájjon neked. Igen fájjon neked, hogy én mennyire fájok.

Tudom, hogy nem értetted miért akarok tudni minden részletet. Épeszű ember nem kínozza magát ilyesmivel, igaz? Épp eszű ember nem forgatja tovább a szívében a kést… És te tényleg azt hiszed, hiheti bárki is, hogy épp eszén van az az ember (nő), aki megtudja, hogy megcsalták?! Ez komoly?

Csalni a kártyában szoktunk. Néha, amikor senki nem figyel, vagy amikor az izgalom kedvéért csináljuk. Csalni szoktunk még a KRESZ teszten is, amikor átnézünk a másik papírjára, hogy vajon mi a helyes válasz. Csalunk az adóbevallásunkban (vagy nem) csalunk a buszon, ha elfelejtettünk jegyet venni. Csalás. A csalás hazugság. A csalás rossz. De az, amit te tettél, az több mint csalás. Megcsaltál engem, magunkat. Elárultál valamit, ami nekem az életet jelentette. Az életet, a jövőt, a múltat, a családot, a szövetséget amiben mi voltunk ketten. Most egyedül vagyok. Te, önként elmentél, magamra hagytál.

Hogy miért akarok tudni minden részletet? Mert szeretném megérteni, hogy ha mindezt tudtad, akkor miért csináltad? Én a te választásod vagyok, azt is tudnod kellett, hogy a megcsalással ezt a választást is elárulod. Áruló. Ez sem egy rossz szó.

Áruló vagy. Elárultad a szerelmünket. Leírom még egyszer: elárultad a szerelmünket. Minket. Engem és magadat. Rohadj meg. Pusztulj bele.

Azt üvöltöm a képedbe, hogy amíg élsz, ne tudjál a tükörbe nézni. Illetve de: nézz a tükörbe és én nézzek vissza. Az árulásod, a csalásod, a hazugságod. Legyél szomorú – én biztos az leszek. Ennyit megtehetsz te is.

De most komolyan: mit is várok tőled? A józan eszem azt kérdi, amit ezer önsegítő cikkben megkérdeznek: megéri könnyeket ejteni, beleőrülni, belehalni egy árulásba? Nem éri meg, de ettől még ott, azon a nyári délutánon meghasadt a szívem. És nem értettem miért akartál bántani. Ezt azért csak tudtad, sejtetted, nem? Tudtad, hogy fájni fog, hogy ordítok majd, hogy ököllel esem neki a mellkasodnak…

Te szemét.

Tudtad, hogy fájni fog. Mégis megtetted. Azt mondod egyedül voltál, magányos, mert már hónapok óta haldoklik a kapcsolat. De volt kapcsolat. Jöhettél volna hozzám a bajoddal. Eddig is hozzám jöttél. Azt mondod, már nem vagyok ugyanaz, már más vagyok. Te is más vagy, nincs hozzá bátorságod, hogy kérdezz, hogy mesélj, hogy elmond mi bánt. Nem, te egy másik nő bugyijában kerested a vigaszt. Egy másik nő pinájában. (Bocs, de tényleg…)

Hát miféle ember az ilyen? Akinek nincs bátorsága kilépni egy kapcsolatból? Aki inkább úgy dönt erőszakkal tépi szét? Akinek ehhez egy másik nőre van szüksége? Aki bántani akar? Aki nem elég férfi ahhoz, hogy lelépjen. Még ahhoz sem elég férfi, hogy lelépjen szó nélkül. Még akkor is megmaradt volna a tisztességed. A tartásod. Gyűlöltelek volna, igen, de nem gyűlöltem volna magamat.

Most magamat is gyűlölöm. Én vagyok a nő, akinek a bugyijában nincs vigasz. Aki nem elég nő. Aki nem elég szép. Akit már nem kívánnak. Akit annyiba sem vesznek, hogy elhagyják. Aki mellől annyira könnyű elmenni, hogy elég hozzá néhány gátlást oldó ital.

Leszarom , hogy magányos voltál – én is az vagyok. És én százszor annyira gyűlölöm magam, mint téged. Téged szeretlek – elmúlik, tudom, de azért szeretlek még. Nem kedvellek egyáltalán, és kutyába sem veszlek, de azért szeretlek.

Magamat gyűlölöm és téged.

Gyűlölöm magunkat. És még azt kérded, miért akarok tudni minden részletet? Mert keresem a kapaszkodót, mert keresem a választ. Mert haragudni akarok rád még jobban, mint magamra. Mert haragudni akarok a lányra, akinek a nevét se tudom. Te sem tudod. Mert abban reménykedem, hogy a te árulásodnak van értelme. Hogy nem a százezredik vagy a történelemben, aki félrelép egy unalmas kapcsolatból. Mert reménykedem, hogy van magyarázat.

Mert reménykedem, hogy szerelmes lettél. Mert azt el tudom fogadni.

15121469

De ezt…, ezt nem tudom.

Keresgélem a választ pedig érzem legbelül, hogy nincs válasz. Nem, az sem elég jó, hogy érdemtelen vagy. Még az sem elég jó, hogy nem illünk egymáshoz, mert ha egy kapcsolat véget ér, el kell engedni egymás kezét.

Neked ez nem ment. Én egy szellembe kapaszkodtam, ami talán egész életemben kísérteni fog.

Ha majd megértem, hogy miért tetted talán megbocsájtok. De érzem, hogy még nem megy. Megbocsájtani csak a tisztességes embereknek lehet.

Bárhol is keresem a választ nem találom. Nem tudom miért tetted.

Bárcsak tudnám…

Comments Disabled