Csak Te!

Szerelmi vallomás az apákhoz.

Csak te tudod, hogy ha éjszaka kétszer sír fel, akkor menni kell hozzá, mert nem fog vissza aludni. Azt is te tudod, hogy ilyenkor nem hozzuk ki a szobájából, mert azonnal azt hiszi „játék-idő” van. Te tudod, hogy mennyire kell reggel megmelegíteni a tejet, hogy most éppen olyanja van, hogy nem szereti a tojást, és inkább vajas kenyeret reggelizne.

Te tudod, hogy még mindig nagy rá a zöld csíkos harisnya, és, hogy mennyire rossz ötlet volt két hete megvenni a fehéret a „háundemmben”, mert azonnal végig ugrálta benne a konyhát és előtte kiöntötte a málna levet. Igen, abban is igazad volt, hogy teljesen hülyeség volt piros színű üdítőt venni.

Ha reggel morcos vagyok, te tudod, hogy azért, mert egész éjjel azon járt az agyam, hogy hogy fogjuk megint rendbe tenni a dolgokat, időnként hatalmas káosz az életünk. De csak te vagy az, akinek elhiszem, hogy, mint mindig, most is megtaláljuk majd a megoldást. Együtt.

Csak te vagy az, aki a legnagyobb hidegben is elmész a gyerekkel sétálni, hogy én megnézhessem délután a kedvenc sorozatomat, és legyen időm egy csésze kávéra. És egyedül neked van hatalmas mosoly az arcodon, amikor a játszótéren az összes anyuka elalél attól, hogy a fiad megint szájon csókolt egy rózsaszín kabátos kislányt. Három éves, még megteheti.

Azt is te tudod, hogy mit kell mondanod, amikor kétségbeesve rohanok aznap huszadjára a gyerek után, mert hol az asztalra mászik, hol a szekrényre, hol a hűtőbe, hol az ágy alá. Te vagy az, aki ilyenkor átveszi a stafétát egy egyszerű mondattal: „Kisfiam, mutasd meg hol a zsiráf!” És már játszotok is.

Neked megy egyedül hajnal háromkor megtalálni a sötétben a porszívót, mert a gyerek már két napja taknyos, és már aludni sem bír. Szótlanul végezzük ilyenkor a rutint: porszívó, orrszívó, orrcsepp, párologtató feltöltése, ringatás, alvás. Azt is csak te tudod, hogy mikor nincs erőm minderre. Mikor fogy el az energiám, mikor rogyok össze a terhek alatt. Mert néha én sem bírom. De akkor ott vagy. Te vagy ott, te viszed tovább.

Te vagy az is, aki néha kibírhatatlan, aki ideges, aki nem tud mit kezdeni a gyereksírással. Az meg én vagyok, aki ezt pontosan érti, és ilyenkor szó nélkül csukja rád a szoba ajtaját. „Kisfiam, hol van a zsiráf?”

Te vagy, aki bevásárol, aki főz, aki mos, aki altat, aki ébreszt, aki sétáltat, aki tereget, aki postára megy és a bankba. Aki pelenkát cserél, aki kakaót készít, aki mesét olvas, aki rendet rak, aki beágyaz, aki kiágyaz, aki kiszellőztet és aki elfelejti, hogy be kell ragasztani a hűtő ajtaját. Aztán te vagy az, aki feltörli a szétmaszatolt tejfölt, vitatigrist ad a gyereknek, majd kezdi az egészet elölről. „Kisfiam, hol van a zsiráf?”

Mindezt én is megteszem. De te vagy az, akivel együtt csinálom. Te vagy. Te vagy az apja.

 

Fotó: mothermag.com

 

 

 

Comments Disabled