Bridget Jones, a tabudöntögető

Már most szólok, hogy a poént (ki az apa) én sem lövöm le! De ezen kívül sokat elmesélek a filmről, ami túlmutat egy egyszerű vígjátékon!

Személyesen is kötődöm a filmhez, és nem csak azért, mert szeleverdiségem miatt egy jóbarát évekig Bridgetnek hívott. Történt ugyanis, hogy kezdő újságíró koromban pont az Európa Könyvkiadónál voltam bemutatkozni, (akkor még úgy volt szokás, hogy a rovatvezetők személyesen is elbeszélgettek a sajtós kollégákkal) amikor egy hölgy, egy frissen szerkesztett fordítást mutatott nekem. Ez volt a “Bridget Jones naplója”. Az első kiadás, pontosan a nyomdába menetel előtt. Kérdeztem, elolvashatom-e, írnék róla. A sajtóreferens megengedte, aztán hosszan elbeszélgettünk, hogy vajon siker lesz-e itthon is, mert az angolok imádják. A többi történelem.

Természetesen, mint „felkent” rajongója az eredeti műnek, én is borzasztóan féltem, hogy Renée Zellweger, a maga texasi akcentusával nem lesz jó Bridgetnek, és én is fújtattam, amikor megnéztem a rémségesen bugyuta második részt. Mert úgy gondoltam, a Mindjárt megőrülök! (a trilógia második fejezete) még talán az elsőnél is jobb volt. És szerintem a film semmit nem ad vissza a humorából, Helen Fielding (írjuk le, és tanuljuk meg a szerző nevét) fejlődéséből, mind történetileg, mind karakterfejlődésileg.

Ő Helen Fielding, a szerző.

Ő Helen Fielding, a szerző.

(Igen, tessék elolvasni a könyvet!) Természetesen én is amondó voltam, hogy adják vissza a rendezői széket Sharon Maguirenak, aki egyébként Fielding jóbarátja, a regényben Shazzar, és mindent tud a karakterről.

anigif_enhanced-buzz-22194-1366040623-5_preview

Ezek után jobban izgultam a sajtóvetítés előtt, mint bárki, és már este azon vekengtem, hogy „Istenem! Kérlek legyen jó! Legyen vicces! Ne csináljanak hülyét, a negyvenes nőkből! És főleg ne csináljanak hülyét, a mi Bridgetünkből!”

Mert mi is nekünk Bridget Jones? Sokkal több, mint egy vicces karakter, sokkal többet tett a nőkért, mint előtte bárki a vásznon.

Ha megnézel egy amerikai filmet, mondjuk bármit, ami Jerry Bruckheimer konyhájából kerül ki ezt kapod: a nő szexi, buta, a legrosszabbkor kezd el hisztizni, általában amikor hatástalanítani kellene egy bombát, az első este lefekszik a világ megmentőjével, többnyire útban van, erőszakos, férjhez akar menni a hőshöz, eközben lebben a haja, csókos a szája, de úgy egyáltalán: minek is van ott? Biodíszletnek?

És akkor jött nekünk Bridget, aki szerint az alábbi dolgok teljesen rendben vannak:

  • nincs pasid
  • hiszel a szerelemben
  • nem vagy XS-es méret
  • imádod a barátaidat
  • ha magad alatt vagy bulizol
  • nehezen jössz ki a szüleiddel
  • és úgy egyébként, ez az életnek nevezett katyvasz, időnként rettentően vicces és kellemetlen szituációkba sodor
  • ugyanakkor mindig bízol benne, hogy holnap jobb lesz, és az életkedved még egy amerikai botsáska sem veheti el
  • mindemellett van humorod és intelligens vagy, amitől még szerethetőbb leszel.

 

Sokan fellélegeztünk akkor, és felmentettük magunkat a rossz randik, a rossz választások, a rossz munkahelyek, és a széttört cipősarkak terhe alól.

 

A legjobb dolog a Bridget Jones babát vár című filmben, hogy ez a bravúr megint sikerül Bridget Jonesnak.

Hősnőnk negyvenhárom éves, mögötte egy teljesen elszúrt kapcsolat, körülötte egy gyorsan dübörgő világ, ahol már a nála egy generációval fiatalabbakat sem érti, szingli anya, és ismét nyakig ül a katyvaszban.

(Egyébként nem is lenne film, ugye.)

De ami csodálatos, hogy egy pillanatig sem kér elnézést azért, aki. Vállalja ezt a kavarodást, vállalja a döntésképtelenséget, vállalja a rettenetesen kínos helyzeteit.

És ez az, amit leginkább el kellene tanulni tőle: vagyunk, akik vagyunk.

További zseniális húzás a filmben, hogy a barátok megmaradtak. Miközben néztem, azon járt a fejem, hogy végre egy film, amire a szingli és gyermektelen barátnőimmel is elmehetek, mert nem éket ver közénk azzal, hogy az anyaság nehézségeiről papol, hanem hidat a humorral, aminek mégiscsak ugyanaz a csattanója: mennyire bénák tudunk lenni mindannyian!

(Kedvenc jelenetem a filmben, amikor Shazzar és Bridget az autóban próbálják megbeszélni az intim részleteket úgy, hogy a gyerekek a hátsó ülésen ülnek.)

További jó pont, hogy a családosokat is menőnek és viccesnek állítja be. Ez már csak azért is neuralgikus pontom, mert a filmekben, ha egy nőnek gyereke születik azonnal meghülyül. Bridget barátai pedig ugyanazok maradnak. (Na jó, kivéve, hogy kevesebbet érnek rá, de ez törvényszerű, mint tudjuk.)

És igen, néha egy negyvenes nőnek is el kell menni bulizni, sminket elhagyva, haját szétizzadva. Már csak nézni is felszabadulás volt.

Mit is mondjak még az új Bridget Jones filmről? Szerencsére nagyon vicces, helyenként aranyosan megható, benne van Patrick Dempsey.

cerrloouaaaqf_t

És szerencsére Emma Thomson, akinek a legnagyobb igazságok jutottak:

„Ne gondoljon a fájdalomra… miközben egy emberi lényt próbál átnyomni a vagináján.”

A film azoknak is élvezhető, akik még nem találkoztak a vásznon Bridget Jones történeteivel, akik viszont igen, azoknak kötelező.

Végülis, együtt nőttünk fel vele, igaz?

(Nem… természetesen soha nem növünk fel, csak megtanulunk viselkedni…)

Szeptember 15-től a mozikban!

Utóirat: Ed Sheeren!!! Majd meglátod…

 

 

 

Comments Disabled