Gyerekbarát? Ugye viccelsz…

Valahol akkor kezdődött minden, amikor az egyik bevásárló központ kutyabarát lett. És nyilván nem a kutyákkal van bajom. De. Azért felmerült bennem a kérdés: hol vannak a gyerekbarát, és mamabarát helyek? Mondhatni sehol. Vagy itt. Esetleg ott. Viszont ez az itt-ott nagyon kevés.

Ha babakocsival, gyerekkel, hordozóval közlekedsz, akkor hol a „barátság”? Történik ugyanis, ma 2016-ban, hogy a bevásárlóközpontok nagy része nincs felkészülve egy csomó „problémára”. Nekem probléma, mert kellemetlenséget okoz. Egyébként pedig természetes lenne. Máshol. Másoknak. Sajnos mi még gyerekcipőben sem járunk.

Szóval elmentem a gyerekkel a plázába. Majdnem tök mindegy, hogy melyikbe, mert ugyanaz a helyzet mindenhol. Mi van akkor, ha anyára rájön a pisilhetnék? Nem kizárt. Tegye fel a kezét aki már próbált babakocsival elmenni WC-re bármelyik plázában. Mit csinálsz? Kint hagyod? Beviszed? Nyitva hagyod az ajtót, hogy közben ráláss? Én, megmondom őszintén legutóbb így jártam. Betoltam a gyereket a mosdóba (azt mondanom sem kell, hogy rendkívüli érzékenységgel megáldott nőtársak hogy néztek rám ezért) és nyitott ajtónál pisiltem iszonyat tempóban, hogy nehogy közben bejöjjön valaki, mert a kocsitól nem is tud tovább menni. Bravó – gondoltam közben magamban. És hogy éreztem magam? Hülyének. Kínosan.

Beszélgetésbe elegyedtem legutóbb a játszón egy végtelenül kedves anyukával. Pont bosszankodott valamin. Nem akartam belemenni a szoptatni vagy nem szoptatni nyilvánosan kérdésbe, hiszen ez mindenkinek saját ügye, ha úgy gondolja tegye – a ded éhes, nincs mese, cicire kell rakni. Ez a kedves anyuka azonban nagyon szemérmes, és erre helyet keresett. Nem talált. Szintén a WC-ben kötött ki, lehajtotta a deszkát, és ott, csöndben halkan megetette a gyermeket. Kérdeztem, hogy érezte magát közben, azt mondta rémesen megalázva.

Tudunk róla, hisz nem titok, hogy más, európai országokban ezt megoldják. Van pelenkázó, szoptatásra kijelölt hely.

Az, hogy a legutóbb a sofőr a Moszkva téren (ööö… izé, Széll Kálmán) kikiabált nekem, hogy várjam meg a következő buszt, mert az alacsony padlós lesz, sőt megnézhetem a menetrendben is, szintén felháborító. Igen, délutánra elfárad a hátam, nem szívesen emelgetem a babakocsit, nem voltam olyan tempós, mint a hapsi, aki simán előttem felugrott a buszra. Csukta az ajtót, és tovább állt. Én pedig álltam a megállóban, és hogy éreztem magam? Dühös voltam. Csak a gyerek hallotta, hogy csikorgatom a fogam. Csöndben, mert ugye agya mint a szivacs, mindent ért.

Addig már el sem megyek, hogy rendszeresen belefutok olyan posztokba a Facebookon, hogy anyukák panaszkodnak arról, hogy hol nézik ki a gyereket az étteremből, hogy nem vehet elő egy darab babapiskótát, mert nem ott vette, hogy a pincérek az orrukat húzzák ha megpróbálok tíz percre beülni egy kávéra babakocsival. Borzalmas. Skandalum, itt egy nő a kölykével… hát most erre mit mondjak. Nem vagyok hajlandó hülyének érezni magam, ha fizetek.

Bár az ötlet iszonyat abszurd, de talán ideje lenne egy mama és gyerek barát hely kampánynak is. Persze ami „természetes” azért nem kell kampányolni. A tévedés pedig itt van: sajnos itthon ez nem természetes. Borzalmasan nehéz közlekedni, vásárolni, jönni menni a gyerekkel ha éppen nincs autód, vagy nem tudsz vezetni. Én sem tudok.

Folytassam a BKV járművek felsorolását? Metró, villamos, troli? Hogy szállsz fel és le? Sehogy. Megerősödsz. Vagy gyalog mész. Vagy sehogy. Vagy szólsz apának, hogy intézze már el helyetted a postát, mert a múltkor a gyerek hisztirohamot kapott, és rám szóltak, hogy csináljak már vele valamit. Persze, hogy hisztizik, az anyja sorban áll, ömlik róla a víz. Azért azt látom, hogy a postás kisasszony otthon kiposztol egy rózsás képet és mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kíván. Egyem meg.

Néha az emberek úgy néznek rám, hogy elnézést kell kérnem azért, hogy egy gyerekkel vagyok, aki történetesen egy kocsiban ül. Pedig ez a helyzet. Tessék elviselni, néha várni kell, amíg fölemelem a buszra, sőt le is fogok szállni vele. Akkor is várni kell. Néha elmennék vele bevásárolni, és néha, igen, néha innék egy kávét, és utána el is mennék pisilni. Vagy előtte. Kivételek vannak. De sajnos nagyon kevesen…

Szeretnénk azonban összegyűjteni a bababarát boltokat, éttermeket és kávézókat! Ha te ilyet üzemeltetsz, vagy ilyenben dolgozol szívesen hírt adunk róla! Írj nekünk a goodstuffmagazin@gmail.com-ra egy bemutatkozást, küldj egy-két fotót, a honlapod vagy Facebook oldalad linkjét!

Comments Disabled