Néhány gondolat, amit a császár metszésről mindenkinek tudnia kell!

A legutóbb néhány napja futottunk bele egy olyan cikkbe, ami a szülésfelkészítésről szólt, és egy szó sem esett benne a császármetszésről. Úgy gondoljuk ideje beszélni róla, már csak azért is, mert a hazai média feltűnően mellőzi a témát!

A várandósság, a szülés és az anyaság rengeteg különböző kihívással, nehézséggel jár, ám legalább ennyi örömmel és ajándékkal is. A legtöbb anya visel a testén néhány – a terhességből és a szülésből származó- „sérülést” (hurkák, bőrhibák, striák), ám közülük is a leg csodálatra méltóbbak azok; akik a császármetszés okozta vágást hordozzák magukon.

Bátran szembenézni a műtéttel

Magyarországon a nők egyharmada hozza világra babáját ennek a beavatkozásnak a segítségével, ezért alakulhatott ki az a tévhit, mi szerint a császározás „ma már egy egyszerű, rutin eljárás”.

Hát nem!

Ez egy komoly nagyműtétnek számít, s mint ilyen, rengeteg kockázattal jár, sőt mi több; ez esetben nem csak egy élet forog kockán, hanem kettő is!

Ráadásul nemcsak a mamát állítja kihívások elé ez a helyzet; a leendő apa és az egész család számára is nehéz a kételyek és félelmek elleni harc, mely csak hatalmas erővel, akarattal és a feltétel nélküli, önzetlen szeretet erejének segítségével leküzdhető. De mindvégig egyetlen cél lebeg szemük előtt, mely mindent megér: egy új élet világra segítése.

A bizonytalanság ideget örlő percei tovább nyúlnak

A természetes szülés izgalmai –ideális esetben- ott érnek véget, amikor a bébi megpillantja a napvilágot, ám a császármetszést követően csak akkor tudnak biztosat mondani az orvosok, mikor az anyuka is magához tér az érzéstelenítésből (esetleg altatásból). Az esetek nagy részében epidurális vagy spinális érzéstelenítés mellett dönt az orvos, ami azt is jelenti, hogy ugyan fájdalmat nem érzel, ám végig ébren vagy, s ez akár traumatikus élményt is okozhat. Ám ennek ellenére is sokan végig kísérik tekintetükkel a kellemetlen folyamatot (ugyan látni nem sokat látnak a lepel miatt), hiszen mi előbb szeretnék megcsodálni a világ legnagyobb ajándékát; kisbabájukat.

A műtét körüli procedúra sem egyszerű: a beavatkozás gyakran váratlanul éri az anyát és a családot, nincs idő felkészülni, ez gyakran évekre meghatározó traumát is hordozhat az édesanyának. Sokan vannak olyanok, akik nem tudják feldolgozni, hogy a szülés alatt „nem ment minden rendben.”

A lábadozás mindennapi hősei vagytok

A császár utáni napokban-hetekben a seb húzódik, fáj, tilos emelni, megerőltetni magad. A regeneráció folyamata önmagában is hatalmas feladat a szervezeted számára és rengeteg pihenés szükséges hozzá. Közben ott vannak a teendők, melyek nem kis szervezkedést és energiát igényelnek.

Miféle ember feletti erő birtokában vagytok? Mosollyal az arcotokon, szívetek boldogsággal telve, zokszó nélkül végzitek a „dolgotok”; az anyai ösztönök hajtanak. Minden egyes lecserélt pelus, minden alvás nélkül – vagy nagyon kevés pihenéssel- töltött éjszaka, minden pillanat, amikor a pici kéz az ujjatokra fonódik, vagy amikor az apróság rátok mosolyog; megerősít abban, hogy ő most az első, ő érte bármit!

Légy hát nagyon büszke magadra és viseld kihúzott háttal a császár okozta hegedet, ahelyett, hogy rejtegetnéd vagy utálnád; szeresd azt. Szeresd úgy, ahogy a gyermeked, emlékeztessen ez a vonal mindig arra a csodára, hogy megszülted őt!

 

A főszerkesztő levele:

Kedves Császárnő!

Én is olyan vagyok, mint te. A fiamat sürgősségi császármetszéssel szültem, váratlanul ért, mondhatni sokként. Hogy feldolgoztam-e három év alatt? Félig. Ma már nem gondolom, hogy rosszabb lennék azoknál, akik „normálisan” (???) szültek. Bevallom neked, hogy néha picit többnek is érzem magam, azért, mert a fiam világra jövetele kicsit bonyolultabbra sikeredet. De ma már azt gondolom, hé! Hát hogy is lehetett volna másként, hiszen különleges gyereknek különleges kezdés kell. A jó filmek is, már az első perctől JÓ filmek. Szóval itt vagyok ma, három évvel a császár után, és mit is mondjak… még mindig fáj a sebem néha. Körülötte teljesen érzéketlen, jelzi a hidegfrontot, és időnkét baromira nyilall. Mit tegyünk, ilyen ez… Viszont, ha a tükörbe nézek mindig elmosolyodom, annak ellenére, hogy azt a műtéti fájdalmat, mert baromira fájt, még egyszer nem kérem, köszönöm. Szóval Császárnő vagyok én is, büszkén, emlékkekkel és traumákkal teli szülésélménnyel viselem!

Szeretettel, Judit

 

Néhány hetes kisfiammal, amikor már újra tudtam ülni :)

Néhány hetes kisfiammal, amikor már újra tudtam ülni 🙂

gsbox_banner

 

Comments Disabled