Megtettem a szerelemért, és megbántam

Annyi mindent feláldozunk a szerelmünkért. Napokig várjuk, hogy jelentkezzen, a világ végére is követjük, sírunk, tűrünk – a boldogság reményében.

A fiatalságunk egy részét azzal töltjük, hogy tapasztalatokat szerzünk, nem csak a tanulmányainkban és a munkában, hanem párkapcsolati téren is. Határainkat feszegetjük, csak így tudunk ráébredni, mire is van valójában szükségünk.

A harmadik x-be lépve sokan megtaláljuk, amit keresünk: komoly párkapcsolatban élünk, házasságot kötünk, gyermeket szülünk, élettapasztalatot szerzünk, de az önismeretünkön még jócskán van mit csiszolni.

Igazán bölccsé talán akkor válunk, amikor ráébredünk; az élet nem csak a környezetünkért való önfeláldozásról szól; hanem arról is, mit tehetünk magunkért. Ez persze nem azt jelenti, hogy önzőek, én központúak vagyunk, és nincs szükségünk másokra… Pont annyira vágyunk a szerelemre, mint a húszas éveinkben, csak már nem minden áron; egy egészséges, kölcsönösségen alapuló párkapcsolat formájában képzeljük el azt.

A mottónk: nincs szükségünk olyan személyre, akinek nincs szüksége ránk. Ezért tuti, hogy a következőket már nem követjük el újra:

  • Nem várunk órák (napok) hosszat arra, hogy megcsörrenjen a telefon. Akinek nincs ideje egy üzenetet írni, hogy „bocs, a ma mégsem jön össze, de amint tudlak, hívlak”, annak nincs helye az életünkben.
  • Nem akarunk részt venni egy randin, minden áron. Ha egy pasinak valóban fontosak vagyunk, figyelembe veszi az elfoglaltságainkat, és fontos neki, hogy a találkozó időpontja és helyszíne nekünk is megfelelő legyen.
  • Elmaradt szülinapi ajándék? – Nincs bocsánat. Aki spórol az ajándékokon, az valószínűleg más dolgokon is spórol. Más részről, ha valaki a kedvünkre akar tenni, észben tartja a neves dátumokat, mert tudja, hogy nekünk számítanak. Aki nem figyel ezekre, az nem figyel ránk.

  • Szükségünk van az anyagi biztonságra. Ami nem azt jelenti, hogy „csak a pénzre hajtunk”, de fontos a jó egzisztencia, ami egy komfortos közös élet kialakításának alapja.
  • Kimondjuk, ha valami nem tetszik. Én személy szerint nem szeretem, ha valaki gyorsan vezet; nem tudnak levenni a lábamról a száguldozással, sőt, inkább a frászt hozzák rám. Korábban biztos megtartottam volna magamnak a véleményem, de a mai fejemmel egyenesen a fickó szemébe mondanám: „Kérlek, ne hajts ilyen gyorsan, megrémítesz!”.
  • Nem félünk kérdezni, és bármilyen válaszra fel vagyunk készülve. Fiatalabb korban hajlamos az ember eltitkolni, ha valamit nem ért, mert attól tart, hogy az igazság fájna. Ám érett nőként tudjuk, hogy pont azzal keverhetjük magunkat bajba, ha nem kérdezünk; jobb tiszta vizet önteni a pohárba.

  • A testiséget nem keverjük a szerelemmel – persze a kettő ideális esetben együtt jár. A szeretet az apró figyelmességekben rejlik; megjegyezzük, mit szeret a másik és meglepjük vele. Ezek hiányában az együttlét csak szex, nem több.
  • Tiszteletben tartjuk a másik időbeosztását – hiszen nekünk is rengeteg a teendőnk. Nem zavar, ha a barátaival lóg, üzleti útjai vannak, vagy épp a kisfiával tölti az idejét, amíg elég időt tudunk egymásra szakítani, működik a kapcsolat.
  • Nem teszünk meg a másik kedvéért olyat, amit nem szeretnénk. Én például gyűlölök vasalni. Magamnak sem szoktam, ezért ne várja el a párom, hogy az ő kedvéért megtegyem. Ha igazán szeret és elfogad olyannak, amilyen vagyok, vasal magára. (Így később sem vághatjuk egymás fejéhez, hogy „de hiszen én ezt is megtettem érted”.

 

  • Nem fedjük el a hibáinkat, csak azért, hogy jobban bejöjjünk valakinek. Ha egy férfit igazán érdeklünk, úgyis mélyebben meg akar ismerni, ha pedig mi is komolyabbat szeretnénk tőle, a problémáinkat is meg kell tudnunk beszélni vele.

Az élet kissé megkeményített, ezért nehéz megtörni, vagy irányítani, viszont egyenes vagyok, nyílt, rugalmas és őszintén vágyom a szerelemre. A szerelemre, ami épít mindkettőnket, és nem az áldozathozatalról vagy az önfeladásról szól.

gsbox_banner

Comments Disabled