Negyven éves múlt, de még megjavulhat…

Sürgősen meg kellene engem javítani. Miért? Mert nem vagyok állandóan mosolygó, energiáit “ezerrel” felhasználó női egyed, még akkor sem, ha éppen olyan társadalomban élek, ahol/ami ezt többnyire elvárja.

Én aztán nem…

Most, hogy elmúltam negyven, van min elgondolkodni. Leszek még valaha Provanceban levendula mező tulajdonos? Kicsi rá az esély, főleg azért sem, mert évek óta halogatom a francia nyelv tanulását, és lássuk be, még neki sem álltam. Szóval levendula ugrott, maximum mehet a teába estére, hogy nyugodt legyen az álmom. Mert nem mindig az.

Negyven valahány vagyok, és rohanással töltöttem a napot, mert menni kell, enni kell, meg inni, és csinálni. Összeveszni a férjeddel, mert nem tud egyszerre két dolgot csinálni, ha éppen telefonál, már nem tud figyelni a gyerekre, hogy ne másszon az asztalon. Az a drága jó ember, imádom, tényleg, csak néha olyan jó lenne, ha ő is “ezerrel” pörögne. Talán tőle is ezt kívánja a társadalom, meg én is. Néha szégyenlem is magam miatta: túl szigorú vagyok, vele is. Magammal is. Mindenkivel. A kölyökkel is, aki délután az arcomra csukta majdnem a lift ajtót. Látta, hogy jövök. Anyáztam? Persze. Számít? Dehogy.

Túl vagyok már egy csomó munkán, amit szerettem, szerencsére ebből jutott több. Még mindig naiv vagyok, hiszek az ígéretekben. Ez valószínűleg nem fog változni, pedig már évek számában mérhető ahányszor vártam pénzre, szerződésre, másokra, hogy megcsinálják a munkájukat. Egyszer fél óra alatt rúgtam ki egy gyakornokot. A nyolcórás munkaidőt egy kávéval és egy cigarettával kezdte, miközben mindenki úszott a munkában. Aztán megkérdezte, hogy nem baj-e, ha egy órával előbb megy el este. Mondtam, nem, igazából most is mehetsz. Holnap már ne gyere. Kemény? Borzasztóan rosszul esett. Napokig rágódtam rajta, pedig ez volt a helyes döntés.

Tegnap előtt még harmincvalahány voltam, a játszón már “néni” vagyok, és ezt képtelen vagyok megszokni. Azt is, hogy korlátai vannak az energiámnak, leginkább hajnalig írnék, ellenben tizenegykor nyálat csorgatva alszom el. Híradót már régen nem nézek, egyre kevésbé vagyok toleráns. Bosszant a politikusok nemtörődömsége, hogy azt hiszik nekik mindent szabad. Kevesek engedhetik meg maguknak, hogy ne számoljanak annak a súlyával, hogy bűneikért büntetés jár. A lopás bűn. Az éhező gyermekek ignorálása bűn. A szegényekről nem tudomást venni bűn. A kirekesztés bűn. Mégis mit képzelnek ezek?! Nem tudom hol élek már.

Ebben az évben vagyok ennyi idős, itt és most. Szinte minden nap látok olyat, ami felbosszant. Ma már “néni” vagyok, simán rászólhatok a tinire a buszon, hogy adja át a helyét a nálam harminc évvel idősebb néninek. Felmegy tőle az agyvizem? Persze. Jobban érzem magam, hogy szólnom kell? Nem. Mert szólnom kell… Egyre kevesebb az időm, és egyre inkább látom, hogy nem tudom megváltani a világot. Hogy nem tudom elmagyarázni mindenkinek, hogy figyeljenek jobban a másikra. Miközben én voltam az ma reggel, aki leordítottam a férjem haját, mert képtelen volt elintézni valamit. Ennyit erről.

Igyekszem nem ítélkezni. Néha úgy érzem nem félek semmitől, aztán meg nem merek elmenni farmert venni. Butaság. Újabban sorba veszem, hogy hol nem jártam még a világban. Hogy milyen jó lenne meglátogatni Viki barátnőmet Coloradoban, Noémit Németországban. Mikor? Amikor nyugdíjas leszek? Miből? A nyugdíjamból? Nem is lesz nyugdíjam? Vajon kevésbé lennék frusztrált és neurotikus, ha nem ebben az országban, ebben a városban élnék?

Néha csak annyi kéne, hogy legyen egy vízparti házam, ahol láthatnám a fiamat kavicsot szedni, és ahol láblógatva olvashatnék egy Rejtő könyvet. Van még időm, ugye?

De tényleg, meg kéne engem javítani, mert nem pörgök ezerrel, de ezer dologra vágyom. Mert még mindig hiszek a tanításban (az oktatási rendszerben már régen nem…), abban, hogy mindenki megérdemli a diéta mentes napokat, hogy ránk fér egy forró fürdő a nap végén, és ez az időnkbe is belefér.

Meg kéne engem javítani. Nem engedem, hogy letérdeltessen a rendszer. Meg kéne engem javítani. Még mindig van véleményem a világról.

gsbox_banner

 

Comments Disabled