Köszönöm anya, hogy megtanítottad nekem!

Néha tudatosan, néha ösztönből tesszük szülőként, amit teszünk. Ha megállsz, és elgondolkodsz rájössz, hogy édesanyád nélkül nem lennél az, aki vagy.

Tiniként rengeteg csatát vívtam édesanyámmal. De nem csak vele, hanem belül; magamban is, hogy el tudjam őt fogadni annak ellenére, hogy sok döntésével akkor még nem értettem egyet. Azonban ahogy teltek-múltak az évek, elkezdtem sokkal megértőbben tekinteni rá; rájöttem, hogy a legfontosabb leckéket az életről tőle tanultam; így váltam egy erős anya (és nő) erős lányává. Ha az alábbiakban magadra ismersz, légy te is nagyon hálás az anyukádnak!

Mert megtanította nekem:

Milyen a feltétel nélküli (anyai) szeretet

Elég, ha csak arra gondolok, hogy onnantól kezdve, hogy megfogantam, számára nem létezett többé az „én” fogalma, csak a „mi”. Időt, energiát, pénzt nem sajnálva ránk (a nővéremre és rám) feláldozta a fiatalságát, hogy felneveljen minket – a legjobb tudása szerint. Ám soha, egy percre sem éreztette velünk, hogy ez teher lett volna a számára, inkább büszkeséggel töltötte el az anyaság érzése – így sajátítottuk el azt az értékrendszert, mely a feltétel nélküli szereteten, a család fontosságán, a kemény munkán és az őszinteségen alapszik. És így tanultuk meg azt is, hogyan legyünk majd mi is jó anyák.

Mit jelent a felelősségvállalás

Gyermekként nyűgnek tűnik a felelősség, szeretnénk mindig csak azt csinálni, amihez az adott pillanatban kedvünk támad – és például elrámolni magunk után vagy rendet tenni a szobánkban; hát ezek csöppet sem olyan dolgok. De szerencsére édesanyám megtanított ara is, hogyan kérjek bocsánatot, ha valami rosszat tettem, hogyan vállaljam a következményt a tetteimért és hogyan bánjak a pénzzel.

Hogyan építsem a belsőmet és hogyan szeressem magam

Édesanyámtól örököltem a pozitív attitűdöt; azt, hogy sosem esem kétségbe, mindig a megoldást keresem, konstruktívan állok a dolgokhoz. Szavaival és tetteivel is erősítette az önbizalmam, arra bíztatott, hogy bármit elérhetek az életben, csak akarnom kell. Megtanultam szeretni és elfogadni magam, a hibáimmal együtt – úgy, ahogy ő is szereti saját magát, és azt is megmutatta, hogyan álljak ki magamért, ha valamivel nem értek egyet.

A mai külsőség-központú világban rendkívül fontos, hogy az embernek már egész fiatal korától stabil énképe alakuljon ki; édesanyám azt erősítette bennem, hogy úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok, és nem kell magamon semmit változtatni. Neki köszönhetően tisztában vagyok a saját értékeimmel és nem azonosítom magam se a státuszommal, se a tárgyakkal, amiket birtokolok.

Hogyan szeressek másokat

Egész egyszerűen azáltal, hogy ellestem tőle, ő hogyan kezel másokat (beleértve a gyerekeit is); elfogadással, megértéssel, türelemmel, ítélkezés nélkül. Ezt eltanulva vált belőlem is toleráns és megértő felnőtt, és így tudok egészséges kapcsolatokat kialakítani az élet minden területén.

Hogy mindig legyek őszinte

Hiszen az őszinteség mindennél előbbre való, és az egyetlen helyes út, még ha néha borzasztó nehéz is. A bizalom alapját adja, és mint tudjuk; az minden valódi kapcsolat alapja, és rendkívül törékeny dolog.

Mindannyian más és más környezetben nőttünk fel, eltérő körülmények között. Biztos, hogy mindenkinek akadnak sérelmei is, de azt a színes, gazdag útravalót, amit az édesanyánktól kaptunk az élethez, már senki nem veheti el. Sokszor természetesnek vesszük, sőt, nem is vagyunk tudatában annak, mennyi mindent megtettek értünk a szüleink, talán csak akkor döbbenünk rá, amikor továbbadjuk azt a saját gyermekeinknek.

gsbox_banner

 

Comments Disabled