Öt érv, hogy miért legyen Pásztor Anna a kulturális miniszter

Ezt a meghökkentő címet meg is fogom magyarázni mindjárt, és előre is elnézést kérek Annától, akinek bizonyára több esze van, mintsem hogy politikai babérokra törjön.

Sajnos személyesen nem ismerjük egymást, bár egy korábbi sajtós megkeresés miatt ismerősök vagyunk a Facebookon. Szóval itten kérem nem egy politikai célzatú kampány anyag készül, hanem kérem a véres valóság. (Azt viszont tudom, hogy ha művér, akkor jöhet.)

Először is nagyon fontos, hogy tisztázzunk egy fogalmat, ez pedig a „pásztorannaság”. Úgy gondolom, hogy sok mindent gondolnak sokan, mégis a „pásztorannaság” lényege az őszinteség. Az őszinte élet, és az élet, úgy általában.

Aki bármikor, bármilyen formában (civilben, színpadon, tévében, rádióban) találkozott Annával egy dologban bizonyára egyet ért velem: a „pásztorannaság” lényege az őszinte szeretet, ennek átadása, ilyen olyan és mindenféle formában.

Hogy ezt teszi őrülten, hangosan, halkan, az persze változó de egy biztos, „annaságból” jó lenne minden reggel egy nagy pohárral.

Ő a mi Marilynünk. No nem a Monroe, hanem a Manson…

Na de miért is gondolom azt, így január első hetében, hogy ebből a nőből mindenkinek adnék, és biztos, hogy a benne lakozó szeretet és tehetség erőmű kitartana akkor is.

Bár a Good Stuff hivatalból nem politizál, engedtessék meg nekem némi humor és fantázia, ha magam köré nézek. (Mást nagyon úgysem tehetek…)

  • Szóval jó lenne már egy olyan női politikus, akinek van khm… szóval töke. Akadnak női politikusaink, de nagy részük vagy túl bátortalan, vagy túlságosan erőszakos. Ha arra kerülne sor, hogy le kell ülni, el kell magyarázni valamit, akkor küldjük oda Pásztor Annát, akinek kellemes hangja van, kellemes személyiség, odafigyelő, türelmes és jó fej. Ez ugye egy biztos érv. Továbbá abban is biztos vagyok, hogy Anna tudja, hogyan kell egyről a kettőre jutni. Bizonyítja ezt kitartással és tehetséggel teli karrierje.

 

  • Mennyire jó lenne, ha a kulturális miniszterünket érdekelné a kultúra. A szépség. A magyar nyelv. A zene. Hovatovább milyen jó lenne, ha a kulturális miniszterünket érdekelné, hogy mi folyik az országban. Ha képben lenne azzal, hogy mi történik a fővároson kívül. Amennyire követem az Anna and the Barbies turnéinak sorát, bizonyára a zenekar ez elmúlt néhány évben sokkal több vidéki emberrel találkozott (és beszélt!), mint a Parlamentben bárki.

 

  • Muszáj felírnom a listára, pedig már előre félek, hogy milyen troll cunamit kapok a nyakamba: női energiák. Nu, hát igen. Tetszik, avagy nem tetszik, létezik olyan helyzet, amikor nem a pöcsök méretét kell méricskélni, hanem oda kell lépni, le kell nyugtatni, meg kell magyarázni. Kedvesen. Még egyszer leírom: kedvesen. Értő tekintettel, érző szível, szeretettel. Ahogy egy anya teszi. Anya aki képes megőrülni, képes gyerek maradni, képes megsimogatni. Mert anya örök.

 

  • Szeretnénk végre egy olyan politikust, minisztert, akármit, aki képes elhalkulni. Akiben zene van, tehetség, és fogékonyság a szépségre. Mert hiszem, hogy akiben ez megvan, az tud igazán fontos dolgokat létre hozni. Például egy országot jobbá tenni. De ennyire ne is menjünk messze: egy otthont, egy házat, egy utcát, egy várost? Most komolyan, nincs mindenkinek elege abból, hogy utáljuk egymást? Mikor hallott bárki olyat utoljára felelős politikustól, hogy törekedjünk a jobbra, tegyük jobbá MAGUNKAT? Aztán persze jöhet a többi. Elhalkulni, elgondolkodni. Olyan jó lenne… olyan jó lenne, ha néha mások is fontosak lennének.

 

  • Végezetül (szerintem) a lényeg: energia. Nézem a Parlamentben készült videókat és csupa unott embert látok, akinek a feje éppen ráesik a laptopjára. Akik nem állnak meg nyilatkozni, akiket nem érdekel, hogy élünk halunk, és ha éppen élünk, akkor hogyan. Igen, fel kell kelni reggel és tenni kell a dolgunkat. Megválasztott vezetőinknek energiával, el nem múló lelkesedéssel, hiszen MI vagyunk a tét. Namost, ha Pásztor Anna lenne a miniszter, úgy képzelem minden reggel nyomnak egy durva performanszt, színes szivárványos színeket festve a kupolára, tele energiával hányná bele a valóságot a tiszteletre méltó politikusok kávéjába – és tenné ezt mosolyogva. Hiszen máshogy nincs is értelme.

Ugye, hogy milyen meggyőző érveim vannak? Ne kezdjétek, folytassátok! És fejlesszetek ki magatokban egy kis “pásztorannaságot”!

(Ui.: Aki ezt a cikket komolyan veszi az komolytalan. Vagy komoly. Mindenki döntse el maga…Ja, és szerkesztőségileg is imádjuk Annát, ha ez nem derült volna ki. Csak szólunk…)

gsbox_banner

 

Fotó: tv2.hu