Az anyaság nem csak könny és lehányt ruha! De igen, ez is a része

Nem, nem csak lerépázott póló, fájó mellbimbó és dzsuvás lakás. De meg kell mutatni ezt is, még akkor is, ha sokaknak nem tetszik.

A múlt héten egy remekül rajzoló norvég édesanya, Jade Nordahl képein keresztül mutattuk be a hétköznapokat:

Ennyire őszinte és vicces rajzokon még sosem láttuk az anyaságot

Mert az anyaság nem csak a megfilterezett, tündéri fotók a gyerekkel a napsütésben. Nagyon nem. Íme az anyaság kicsit dzsuvás, kicsit semmiresincsidőmös, kicsit fájdalmas, de semmivel sem összehasonlíthatóan igaz pillanatai! A parádésan betaláló rajzokat Jade Nordahl norvég édesanya készítette, akit itt tudsz követni …

Ennek kapcsán a magazin főszerkesztőjeként egy inspiráló beszélgetésbe bonyolódtam egy apukával.

Húsz éve dolgozom a médiában, és húsz éve ugyanaz a mottóm: mindig van másik oldal is. Minden kép, történet, dialógus (ugye) legalább két oldalból áll, millió történés és pillanat tesz ki egy egészet, amit néha nem látunk, és esélyünk sincs bemutatni.

Jade Nordahl rajzos anyagát első látásra végig nevettem, még a könnyem is kicsordult, mert eszembe jutott, hogy igen, ez valóban így volt, sőt néha így van még ma is. A cikkre számtalan komment érkezett, láttuk, éreztük, hogy sokan ezeket a napokat élik, amikor anya és gyerek még épphogy összeszokik, és nekünk, anyáknak ilyenkor nagy feladat, hogy felfogjuk, az egész életünk változik, napról napra.

A fiam hároméves, és néha még most is felriadok éjszaka, hogy hol vagyok. Meg kell nyugtatnom magam, hogy nem álmodtam, tényleg családom van, tényleg anyuka vagyok, és tényleg, ez mind megtörtént.

Tény azonban az is, hogy a gyerekkel otthon lenni, a mindennapok taposó malmát átélni, bőgni, fáradtnak lenni nem leányálom. Ezt már tudjuk. Én úgy gondolom, hogy jót tett nekünk, hogy az íróknak, képzőművészeknek, médiában alkotóknak volt merszük elfújni a rózsaszín felhőt, és leírni, kimondani, hogy „kezdő” anyának lenni bizony kemény meló. És ami ennél sokkal fontosabb, hiába olvasol millió könyvet és cikket, nem tudsz 100%-ig felkészülni erre az időszakra. Megkönnyítheti a dolgod egy rendelkezésre álló szülő, millió dologban segíthet a férjed, lehet szerencséd a babáddal, aki viszonylag gyorsan beáll egy vállalható alvási rutinra, de még akkor is rengeteg dolgot kell megszoknod a mindennapokban.

Amit senki nem mond el neked a gyerekvállalásról

Ez a bejegyzés most nem arról szól, hogy a gyermek a legnagyobb csoda az életünkben. Evidens dolgokról sem írnék, megteszik ezt mások, más fórumokon, sokkal okosabb, szakértőbb emberek, mint én. A gondolataimat egy hétvégi kirándulás indította el, és a félelem, amit egy számomra borzasztóan kedves ember szemében láttam. A …

Amit azonban egy apuka írt a cikkhez (aki egyébként volt kollégám, nevezzük Tominak), érdekes dolgokra világított rá. Azt írta, hogy ezek a képek tudat alatt elraktározódnak az emberben, és a gyereket vállaló nők száma talán ezért is csökken ma Magyarországon.

Természetesen csípőből jött a reakcióm, hogy ez hülyeség. A kevesebb gyerek azért születik, mert egyre nagyobb a létbizonytalanság, milliószor meggondolunk egy új farmert is, nemhogy egy gyereket! Ha arra gondolok, hogy a fiamnak iskolába kell majd járnia, összeszorul a gyomrom: hol fogják legkevésbé kinyírni az egyéniségét? Hol fog legkevésbé sérülni amiatt, hogy matekból, vagy kémiából béna, mint az anyja volt? (Mai napig rémálmaimban kísért a gimis biológia tanárom és a DNS képletei, amiről fogalmam nem volt, és heteken keresztül egyeseket kaptam, mert az volt a heppje, hogy „Hidasinak is meg kell tanulni!” ezért minden órát azzal kezdtünk, hogy a táblára kellett írnom a képleteket, amit, ha elrontottam bevéste a karót…)

Nem hiszem, hogy ezek miatt a cikkek, rajzok miatt születik kevesebb gyerek, de abban igaza van, hogy talán ezek elraktározódnak az agyunkban. De ez nem feltétlenül baj. Talán nem árt, ha tudják a lányok, asszonyok, hogy a gyereknevelés nem ez:

happy-mom-and-kid-under-the-blanket-hd-wallpaper

hanem ez:

Screen-Shot-2017-02-13-at-16.26.02

Aztán még tovább gondoltam az érveit, hogy ne vagdalkozzak a levegőbe. Ha tudtam volna, hogy az első év ennyire kemény lesz, akkor is belevágtam volna? Most már azt mondom, hogy igen, hiszen a fiam minden egyes izzadságcseppért kárpótol minden nap, de ha nem lenne, ha nem szültem volna gyereket, akkor el lehetne engem tántorítani egy ilyen sorozattal?

Itt elakadtam. Nem tudom. Szerettem az életemet. Az akkorit, a gyerek nélkülit. A szerelemmel, utazásokkal, szexszel és főzéssel, vásárlással, költekezéssel, rengeteg munkával és kreatív energiákkal teli életemet.

Hogy szeretnék-e visszamenni oda? Sokszor. De a helyzet az, hogy a randiestéinken is hiányzik a fiam. Minden percben hiányzik amikor nincs itt, pedig tudom, ez is az anyaság része: elszakadás. Percről percre, napról napra.

Ugyanakkor van olyan barátom, aki tudatosan vállalja a döntését: ő nem akar gyereket. Utazni akar, dolgozni akar, sokat, sokszor. Ebbe nem fér bele a gyerek. Ezt is megértem, elfogadom, hiszen miért is kéne MINDEN nőnek gyerek? Ki mondta ezt? Legalább tíz olyan nőt tudok mondani a környezetemből, akinek talán nem kellett volna szülnie. Igen, ilyen is van. Vannak nők, akik szülnek, aztán megválnak a gyerektől. Olyat is ismerek (nem is egyet) akit a nagymama nevelt. Olyat is, akit az intézet.

Akkor hol az igazság?

Nyilván nem nálam. Nálam egy fajta igazság van, amire lassan, napról napra rálelek. Szülő vagyok, annak minden szépségével és kötelességével együtt. Szerencsém van, hiszen ehhez megtaláltam a tökéletes társat. (Ez se könnyű ám, de ezt majd egy másik írásban.)

Mi, itt, a Goodstuffnál azt valljuk, mindennek legalább két oldala van. Az anyaságnak is. Igyekszünk megmutatni az életünk jó és kevésbé jó oldalát is. Bár jellemző ránk, hogy a kevésbé jó dolgoknak is keressük a vicces, vagy inspiráló oldalát.

Mert való igaz, hogy egy kisbabával az első év, könnyekkel és lehányt ruhával teli. Ezen azonban ma már nevetni is tudunk, és ha nem lennének ezek a cikkek, talán eszünkbe se jutna. Mert abban talán egyetértünk, hogy hiába volt répalével pöttyözött az összes trikónk, leginkább arra emlékszünk, hogy milyen csodákkal teli napok is voltak ezek.

Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy aki most éli ezeket a napokat, egy kicsit talán úgy érzi, hogy nincs egyedül, hogy mások is küzdenek az összeszokással, hogy nem minden pihe-puha lábacska és rózsaszín púderfelhő. Azt máshol tessék keresni, a tökéletességet kirakatba rakó celeb mamik Instagram fotóin, amelyek beállított műtermekben, fodrász és sminkes segítségével készülnek.

De innen üzenjük nektek, hogy néhány hónap múlva már ti is tudtok majd Jade Nordahl rajzain nevetni!

Én ugyanis nem ismerek olyan anyukát, aki a répalé-pöttyös ruhákat siratná, olyat viszont sokat ismerek, aki pontosan tudja, hogy mikor mosolygott rá először a babája…

Comments Disabled