Életem legsötétebb 50 órája – Személyes kritika A sötét ötven árnyalatáról

Akadnak dolgok az életben, amelyeket mindenki utál, mégis mind csináljuk. Itt van például az Árnyalat-trilógia,  egy klisékkel teletűzdelt, „cikis” alkotás, mégis milliós példányszámban kelt el és óriási tömegeket vonz a moziba. Elküldtük Csepely Zsófi kolléganőnket, hogy nézze meg a filmet… 

Mint oly sokan, én is hittem, hogy a számok nem hazudnak. Nem kívánom már az elején kedvét szegni bárkinek is, de ha ki kéne emelnem a legnagyobb örömforrást az estéből, akkor az, az akciósan vásárolt Szerelmes menü lenne, ami mellé egy szív alakú mágnest is csúsztatott a büfés lány. So cute. 

1

A teremben természetesen telt ház: fiatal és izgatott csajok, akik egy jó film reményében ültek be. Mosolygós lányok, mellettük extra csípőssel kért nachost zabáló srácok, akik ezzel próbálták visszanyerni tökösségüket, amelyet a „Mit nézzünk Bálint napon, szívem?” fogadáson veszítettek el. És végül az üres helyeket a szombati pilates edzésen összeverődött nőklubok töltötték fel. Ők még nálunk is hangosabban röhögtek a filmen.

2

Egyik részről azt mondhatom, hogy eleve nem vártam sokat, hogy semmi esetre se csalódjak nagyot. Már az első részre is azt mondtam, hogy „egyszernézősnek” elmegy, de reménykedtem, hogy a másodiktól hátast dobok.

Nem így lett.

Alapvetően azt gondolom, hogy ha valaki arra adja a fejét, hogy egy könyvből készít filmet, akkor az elvárható, hogy azt a forgatókönyvet úgy pattintja össze, hogy még azon embercsoport is értse a cselekményt, aki nem vette kezébe előzőleg a könyvet. (Vagy kézbe vette – akár csak jómagam –, de harminc oldal után sikítva a sarokba vágta.)

Szuper ötlet Kim Basinger személyében egy nagy nevet hozni a filmbe, csak… miért? Mármint… kit testesít meg Kim? Akik olvasták a történetet korábban, egytől-egyig állítják, hogy kulcskarakter lenne „Mrs. Robinson”, de a vásznon csak egy zavaros múltú “milfet”látunk, aki mindegyik jelenetében nagyjából ugyanazt a három mondatot hajtogatja, majd a végén arcon löttyintik koktéllal.

A színészi alakításoknál talán egyetlen jó dolgot tudnék kiemelni, ez pedig Jamie Dornan izmos felsőteste. Ehhez legalább nem kellett megszólalnia. Valamire való jelenet a filmben egyedül a reggeli edzés verejtékes pár perce. És nagyjából ennyi.

original

Biztosra veszem, hogy ő és partnere (Dakota Johnson) is egyaránt jó színészek (lennének), jóhiszeműen feltételezem, hogy ez a film nem hagyta, hogy kibontakozhassanak. Az első részben még ott volt egy kis színészi játék, a szigorú és beteges tekintet Mr. Grey részéről, most meg mást sem láttunk csak bárgyú, őzike pislogásokat.

Nagyjából a film felénél járva lett úrrá rajtam az az érzés, hogy nem egy nagyköltségvetésű amerikai mozifilm vetítésén ülök, hanem a karakószörcsöki gimnazista színjátszókör utolsó előtti főpróbáján. Lényegében a film saját magát tette nevetségessé a semmit mondó párbeszédekkel. Ez számomra ott csúcsosodott ki, amikor egy levegőben szálló helikoptert figyelhettünk, aminek a hátsórészéből egyszer csak nem várt, fekete füst kezdett el gomolyogni. Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor a jelenetben lévő két szereplő görcsösen rángatózni kezdett (érted, mert zuhan a gép), majd azt kiáltják: „Jaj, ne! Mi történik? Jaj! Jaj!” Ráfoghatnánk a magyar szinkronra is, ami szintén hagy némi kívánni valót maga után, de itt a legnagyobb probléma, hogy a hangmérnöktől a fénytechnikusig mindenki halálra unta magát ezen a részen.

Történetet tekintve, amiben csak lehet, abban maximálisan elrugaszkodott a film a valóságtól. Egyenesen sokkolt az az irreális kép, amikor is a főhősünk elszenvedi ezt a helikopter-balesetet, ráadásul nyoma vész. Rendben, mivel híres, milliárdos üzletember, ezért minden TV csatorna az ő arcát sugározza. Nagyjából 47 másodperccel később az említett főhős mosolyogva besétál a jelenetbe (arcán a rend kedvéért egy-két sárfolttal), mire a családtagok, akik teljesen hétköznapi módon körmüket rágva a kanapén ülve figyelik az élőadást, örömükben hátba verik kétszer és azt mondják: Akkor mi most megyünk!

3

Itt úgy éreztem levitték a hangsúlyt, vége a mondatnak és már lehet nevetni. Persze, a teremben ülők tágra nyílt szemekkel, pisszenés nélkül nézték ezt a ZS-kategóriás akció jelenetet. Lényegében feladtam a harcot, hogy a miértjeimre válaszokat találjak. Teljesen függetlenül következtek egymás után a jelenetek, minimális logikával összefűzve.

Kerestem a mozgató rugóját a történetnek, vagyis azt, miért is szeret bele ez a férfi ebbe a nőbe? Közismert tény, hogy E.L. James – a trilógia szerzője – egy szintén nagy bevételt hozó könyvsorozat – Twilight-saga – fanfiction-jeként írta meg az Árnyalat-trilógiát. De míg az Alkonyatnál többé-kevésbé érthetővé válik, miért lesz szerelmes a szuperhős vámpír az átlagos lányba, addig itt semmi értelmes magyarázatot nem találok arra, hogy Ana miért is olyan különleges Grey számára. Nem leltem rá egyetlen olyan kidolgozott tulajdonságra sem bennük, amik miatt érdemes lenne karaktereknek nevezni őket.

És mégis mi a néző motivációja, hogy beüljön erre a filmre? Ha jó romantikus filmet szeretnék nézni, ami valóságosan ábrázolja az érzelmeket, és egy kicsit is megmozgatja a lelki világomat, elég csak előkeresni valamelyik alapműnek számító filmet a kétezres évekből úgy, mint: Szerelmünk lapjai, Ui.: Szeretlek, Ház a tónál stb. Ha esetleg felnőttfilm nézéséhez lenne kedvem, elég csak pár billentyűt lenyomnom hozzá és máris az internet sötét bugyrába kerülhetek. Hát mégis miért ülünk be a Grey-re? Szerelmes filmnek meglehetősen banális, egyenesen zavarba ejtő és kellemetlen. Erotikus tartalmú (tehát nem pornó) filmnek, pedig édeskevés. Számomra sokkal felejthetetlenebb élményt nyújtott Rene Russo és Pierce Brosnan lépcsős szexjelenete A Thomas Crown ügyben.

Tíz film, ami ezerszer erősebb, szexibb és mocskosabb a Sötét ötven árnyalatánál

Ha valamiért te sem ülsz a tűkön és számolod vissza az “Ötven árnyalat” második részéig hátralévő órákat, de a művészien színre vitt erotikus hálószobai kegyetlenkedésekben azért elmerülnél, gyűjtöttünk neked egy tízes listát. A nap szépe Akkor most cseréljük le a csetlő-botló és idegesítően …

Az alkotás egyetlen kizárólagos és valódi értékelhető része a zenei összeállítás. Azt hiszem erre mehet 10/10 pont, ugyanis zseniálisan találták el a dalokat a jelenetekhez. Ez mentette meg a filmet a teljes bukástól.

Őszintén kijelenthetem, hogy csak a jó modorunknak volt köszönhető, hogy kivártuk a stáblistát. Összességében elmondható, hogy szerettek volna egy tabudöntögető, erotikával kibélelt romantikus thrillert. Ellenben kaptunk egy paródia filmet. A világ nem készült még fel erre a témára, sem alkotói, sem pedig befogadói oldalról nézve.

 

Comments Disabled