Öt kihagyhatatlan filmmusical a kétezres évekből, amit bűn nem látni!

A La La Land elképesztő kritikai sikere is bizonyítja, hogy Hollywood még mindig mennyire oda van meg vissza a klasszikus filmmusicalektől. Álljon itt öt darab a kétezres évekből, melyeket mindenképpen érdemes megnézni, és persze azt is elmondjuk, miért.

Mamma Mia! (2008)

98df1149145633fb53e72b138254a190

 

Az ABBA dalai köré felépített darab 1999-es premierje óta folyamatos teltházzal fut a világ színházaiban, igazán nem volt tehát nagy meglepetés, amikor a filmadaptáció megjelent a mozikban. Igazi sztárparádét verbuváltak össze az alkotók a főszereplő Meryl Streep mellé. A legismertebb ABBA slágerek, a görög tengerpart, na és a három apajelölt (Pierce Brosnan, Colin Firth és Stellan Skarsgaard), akik az oltár elé kísérhetik Sophie-t, mind-mind a felhőtlen szórakozás biztosítékai, a közönségsiker pedig nem is váratott magára.

Anno volt alkalmam részt venni egy olyan mozielőadáson, ahol a zenés betétek karaoke-verzióban futottak a vásznon, s be kell, hogy valljam, az a vetítés életem egyik legszürreálisabb pillanata azóta is.

Amiért ajánljuk: igazi jókedvbomba, amely garantáltan felvidít még a legszörnyűbb helyzetekben is.

Chicago (2002)

03Chicago1

Rob Marshall filmje a botrányok, a hírnév és a bűnözés viszonyrendszerét boncolgatja a húszas évek Amerikájában, ahol a dzsessz és az alkohol voltak az élet mozgatórugói. Ebben a miliőben tengődnek a történet alakjai, a díva Velma Kelly (Catherine Zeta-Jones) és a szürke kis háziasszony, Roxie Hart (Renée Zellweger), akik mindketten gyilkosság miatt kerültek börtönbe, ahol az ítéletüket várják. A film hat Oscar-díjat zsebelt be, többek között a legjobb filmnek járó szobrocskát is, amelyet előtte zenés film utoljára 1968-ban kapott.

Amiért látnod kell: kimondottan jó zenei betétek, eredeti látványvilág, Catherine Zeta-Jones pedig igazi vamp, akitől érdemes lehet ellesni ezt-azt!

A nyomorultak (2012)

04LesMis2

 

A Victor Hugo regényén alapuló színdarab óriási siker volt már a nyolcvanas évektől kezdve, a filmadaptáció valami miatt mégis harminc évet váratott magára. A Hugh Jackman, Russel Crowe, Anne Hathaway és Eddie Redmayne fémjelezte mű bár egészen remek kritikai visszhangot kapott, azért valljuk be, hogy nem a legsikerültebb musicalek közül való. Ez persze nem gátolta meg abban, hogy hat Oscar-jelöléssel gazdagodjon, amelyek közül aztán három kategóriában is diadalmaskodjon, többek közt Anne Hathaway is mint a legjobb női mellékszereplő.

Amiért érdemes látni: Russell Crowe bármennyire is remek színész, mikrofon közelébe sosem lett volna szabad engedni és ezt az élményt mindenkinek illik legalább egyszer megtapasztalnia.

Moulin Rouge! (2001)

large

 

Az ausztrál származású Baz Luhrmann már ezt megelőző munkájával, a Rómeó+Júliával is megmutatta, mennyire különös érzéke van a popkultúra és a klasszikus művek összeolvasztásához, amellyel a giccs és a katarzis peremén egyensúlyozva, de valahogy mégis mindig a jó ízlés határain belül maradva sikerül igazán egyedi filmeket megálmodnia. A Moulin Rouge! a huszadik század hajnalának Párizsába kalauzolja nézőit, ahol nyomorgó, meg nem értett művészek és a híres-hírhedt revüszínház, a Vörös Malom művészei adnak egymásnak randevút. Ebben a közegben bimbódzik Christian, a költő és Satine, a kurtizán szerelme, amely persze már a kezdetektől fogva bukásra van ítélve, a néző mégsem tehet mást, mint hogy drukkoljon a boldog beteljesülésért.

Amiért látni kell: az ismert popslágerek átdolgozásai, amelyek abszolút a történetnek vannak alárendelve, mégsem hamiskás az összkép; a Tom Cruise-feleségből végre igazi színésznővé váló Nicole Kidman remek játéka, na meg a szavakkal leírhatatlan vizuális orgia, amelyek együtt teszik ezt a filmet a modernkori musicalek legjobbikává.

La La Land (2016)

LLL1

Egyelőre még nem tudni, mennyire válik majd klasszikussá, az mindenesetre már most borítékolható, hogy a musical műfajának reneszánszát fogja elindítani Ryan Gosling és Emma Stone romantikus története, amelyben a tehetséges zongorista és a színésznői álmokat dédelgető barista találnak egymásra. Hálásak lehetünk Damien Chazelle író-rendezőnek, amiért ismét megszeretteti a világgal a zenés-táncos filmeket – nagyon rég nem történt ilyen kísérlet a hollywoodi filmpalettán.

Amiért igazán ajánljuk: A film egy szerelmi vallomás a műfaj iránt; jelenetei, beállításai, vagy akárcsak a színei is megannyi főhajtással adóznak a nagy elődöknek, közben pedig teljesen átjárja korunk jelenidejű szelleme is.

Jó zenés mozizást kívánunk!

Olvasd el ezt is:

10 film, ami miatt totál király volt gyereknek lenni a 80-as években…

és ami miatt átmentünk a szomszédba videózni… És az megvan, hogy minden filmnek szuper nagy sláger lett a vezető dala? És menni kellett a piacra megvenni a “műsoros” kazettát, és hallgatni a rádiót, hátha elcsípsz egy-egy slágert? És, hogy mindenki szerelmes volt Tom Cruise-ba, és táncos akart lenni, mint Jennifer …

Comments Disabled