Mire várok még, ha egyszer nem kellek neki?

Az első találkozások izgalmas percei. Üdítő képzelgések egy lehetséges „sokadik” randira. Letörölhetetlen vigyor, ha üzenet érkezik tőle. Egy új szerelem reménye. Ez a függőségem.

Fel, s alá járkálok, remegek az idegtől. Egyik cigarettáról a másikra gyújtok, közben hangosan olvasom fel a tőle kapott üzeneteket. Már rég kívülről tudom mindet. Már a barátnőim is kívülről tudják mindet. Végiggondoltam a világmindenség összes fennálló lehetőségét. Három napja semmi hír.

 

Nem értem. Mindig felismerem, ha egy pasi a vészkijárat felé iszkol. Nála nem így volt.

A randevú jó sikerült. Mit jól… maga volt a tökély! Brillíroztunk együtt. Még haza is kísért.

Búcsúzóul, azt mondta, majd hív. Vagy nem is mondta? De, egészen biztos, hogy mondta.

A gép elé ülök. Pötyögni kezdem, miért nem hív a…

Az asztalra csapok. Üvöltök. Vagyis üvölteni akarok.

Nem akarom elhinni. Miért esek mindig ugyanabba a szaros gödörbe folyton? Jó pasi, jó randi. Nem hív. És miért reagálok mindig így? Oké, semmi pánik. Biztosan csak sok a dolga. Mintha említett is volna valami ilyet. Sok a munkája, biztosan ez van. De azért egy üzenet belefér, nem? Azt még WC-n ülve is meg lehet írni…

Nyugodj le. Lehet, a családjával történt valami, vagy ne adj isten vele… Lehet írnom kéne neki. Csak, hogy tudjam, jól van-e. Ez már a 21. század, nem kell várni mindig, hogy a férfi kezdeményezzen.

Nem, ez már kész őrület. Azt fogja hinni, hogy tapadós vagyok.

És ha ezt hiszi? Egyáltalán kit érdekel, hogy mit gondol? Ki ő? Pár hete még azt sem tudtam, hogy létezik. Nem mondom, hogy a világ legjobb nője vagyok, de azért velem tényleg jól járna. Jó munkám van, gond nélkül eltartom magam, szuper életem van szuper barátokkal. Józanul gondolkodó, magabiztos nő vagyok, most tényleg nekem kéne várnom a hívására? De ha jobban belegondolok, nincs is időm egy új kapcsolatra. Pláne egy ilyen link alakra nincsen szükségem.

De tényleg… elrontottam volna valamit? Nem öltöztem fel csinosan? Túl sokat beszéltem magamról, igen. Általában ez a baj. Pedig az exemet is csak egyszer említettem, az is csak egy vicces anekdota volt, mint a többi.

Nem mondom, velem is előfordult már, hogy valaki egész egyszerűen… csak nem jött be. Van, hogy nincs gond, de… nem kell. Mert nem és kész. Vagy jön az érzés, vagy nem.

Én is ez volnék? Egy meg nem érkezett érzés? Az évek során megtanultam, ha nincs üzenet, az is egy üzenet… De mi szükség van erre? Miért kell felszívódni?

Válaszokat akarok. Kérdéseket feltenni. Tudni akarom, hol a hiba.

Tudnom kell, hogy el tudjam fogadni.

Hogy el tudjam fogadni, miért nem kellek igazán.

 

Nyitókép forrása

Comments Disabled