Levél szüleimnek arról, amiről nem tudok beszélni…

Eljött az idő, hogy vége legyen. Vége a gyerekkornak. Bár a gyermeked vagyok és maradok, de gyerek már nem lehetek többé. Tudom, nem érthetem meg igazán, míg szülővé nem válok, de kérlek… engedj el.

Ne most akarj mindent bepótolni. Megtetted, amit kellett, most már nekem kell cselekednem. Vannak dolgok, amiket másként teszek, mint ahogy elvárnád, s nem dacból van ez így, hidd el. Nem azért dohányzom, mert te gyűlölöd, és nem azért vagyok a nem elég jó pasival, hogy bosszantsalak. Most itt tartok. Majd leteszem, majd szakítok, idővel megváltozom –, amikor úgy érzem, ezt kell tennem. És igazat adok, ha mindezeket megbánom.

Megtanítottál dolgokra, és ezt köszönöm neked. Hálás vagyok, még ha most nem is érzed így. De nekem muszáj hibáznom. Rengeteget! És el akarom mesélni… Nem is gondolnád, mennyien csodálnak engem, amiért ilyen önálló lettem. Te persze aggódsz emiatt, de mások talán még irigyek is rám. Nekem sikerült! Igaz, menekültem otthonról, a családtól, de ne ijedj meg… ez ilyen „tini dolog”. Sokan menekülnek. Nekem viszont ez kellett az önállóságomhoz. Ettől lettem erős és bátor. Miattad vagyok az, aki. A sérelmeim és a boldogságom is a részed. Megadtad az alapot, itt az ideje, hogy tetőt húzzak a házamra. Innentől nekem kell irányítanom az életem.

Ne félj attól, hogy elkövetem a hibáidat. Nem fogom. A sajátjaimat viszont igen, és ebben nem állíthatsz meg. Tudom, nehéz tétlenül állni és csak nézni, miként szúrom el a dolgokat. Gyerekként sokszor néztem én is így, szótlanul, és nem értettem, miért kiabálsz, amikor csak egy ölelésre vágyom. Hibáztál te is, mind azt tesszük. De ez is én vagyok, és ez nem a te kudarcod. Vannak dolgok, amikben nem szeretném megfogadni a tanácsodat. Soha. Vannak pillanatok, amiket egyedül kell megélnem. Nélküled. Sokszor azt érzed, én nem tudom olyan jól csinálni, mint te, de ez nem igaz. Te neveltél, tudom, merre kell mennem.

Lehet, nem állnak túl rózsásan a dolgaim. Akadnak problémák a munkahelyemen, és elismerem, az anyagi helyzetem sem olyan megnyugtató. Azonban őszintén mondhatom… még sosem imádtam ennyire élni! Bár néha kétségbeesem, nem tudom, hol van az utam, de akkor is önmagam lehetek.

Sok mindent tudsz az életről, de ezt, amit érzek, nem értheted. Fiatalon családod lett és egészen korán, egészen más problémákkal kellett megküzdened. Az önmegvalósítás? Az egy új dolog, még én sem ismerem igazán, de eddig nagyon tetszik! Sokszor úgy érezheted, céltalanul bolyongok és a te feladatod megmenteni engem. És bár a hősöm vagy, nincs erre szükségem. Most nincs. A céltalan bolyongás a tervem része.

 

Most csak arra kérlek, nyugodj meg. Dőlj hátra, nyiss fel egy üveg bort és élvezd egy kicsit, hogy szabad vagy. Elérkezik az idő, amikor a tanácsodra lesz szükségem. Nagyon szeretném, ha akkor majd újra ott lennél és segítenél rajtam. Hiszen én mindig a te gyereked maradok. De most egy kicsit… engedj el.

Comments Disabled