7 kérdés, amivel hagyd békén a vegákat!

Tizenhét éve gyakorló vegetáriánusként különböző kérdésekkel bombáz a környezetem, én pedig birkatürelemmel válaszolgatok rájuk, de legbelül sóhajtok. Már megint…

Lássuk be: ilyen társadalomban élünk. Szívesen pillantunk be a baráti pár hálószobájába, fejcsóválva hangoztatjuk, hogy a mi gyereknevelési elveink hatékonyabbak, és különösen szeretünk turkálni a másik tányérjában: „mi ez a zöld izé?”
Összeszedtünk hét kérdést, amit érdemes kerülni, ha nem akarjuk, hogy szeretett vega ismerősünk hétről-hétre a falra másszon.
De miéért?
A vegetáriánusok nem csak a közkedvelt köptetőreklámból, hanem az ismerősöktől is gyakran hallják ezt a kérdést, akár többször ugyanattól a személytől.
Kerülhetjük a húst állatszeretetből, húsundor miatt, meggyőződésbeli vagy egészségügyi okokból, egy biztos: az étkezési szokásaink a magánügy-kategóriába sorolhatók. Századjára vagy nagyobb társaságban meglehetősen bosszantó, hogy folyton erről faggatják az embert. Nem mindenki szeret állandó beszédtémát szolgáltatni, hiszen nem is olyan nagy szám az egész, mint amennyire látszik (mi, vegetáriánusok legalábbis tökéletesen elvagyunk így).
Frappáns válaszunk a miértekre: Mindenki azt vesz a szájába, amit akar.
Akkor mit eszel te tulajdonképpen?!
Miközben ezt firtatják, gyanakodva szemeznek a főzelékünkkel és a zöldségfasírtunkkal, és kellőképpen undorodó arcot vágnak hozzá. Köszi. Mondhatom, imádom ezt a nézést: mindig meghozza az étvágyam!
Mi, űrlények a plejádokból, legszívesebben ízletes, fűszeres, izgalmas menüket szeretünk enni. Nem csak gyanús, ragacsos zöld ragukat, hanem bőséges indiai kaját, vagy vitamindús, csőben sült, pirított ezt-azt; vagyis mindent, amitől összefut a nyál a húsevők szájában is. Hát, ezért van az, hogy idejekorán elfogy a húsmentes menü a céges kifőzdében! (Az biztos, hogy nem osonunk éjszaka a hűtőhöz, hogy megnyaljunk egy kis oldalast.)
Frappáns válaszunk az „akkor mit eszel” kérdésre: Kavicsot.
Hát a növényeket nem sajnálod?
A kérdést feltevők előszeretettel dobálóznak a fikuszok érzelmeivel, és egy óvatlan pillanatban heveny vita alakulhat ki az állatok és a növények idegrendszerével és fájdalomérzetével kapcsolatban, miközben azon kapjuk magunkat, hogy a fentiekről biológiai, rosszabb esetben világnézeti konfliktusba keveredünk. (Miközben utálunk vitázni, mert a vegák (többnyire legalábbis) békés állatok.)
Frappáns válaszunk: Ne is mondd! Sírok minden fűnyírásnál.
Úristen, és hogy viszed be a fehérjét?
Olyan sokszor előkerül ez a kérdés, mintha tanítanák az iskolában: „ha szembejön egy vega, ne feledd a proteint!” Álmomban apró fehérjedarabkák üldöznek, ám a valóságban szomorú arccal közlöm a kérdezővel, hogy a vérképem tökéletes, nem szenvedek fehérjehiányban, de kösz az aggódást, én is odafigyelek magamra, ahogy elvileg mindenki. (Azért az elgondolkodtató, hogy többen aggódnak vegetáriánus ismerősükért, mint az afrikai éhezőkért.)
Frappáns válaszunk a fehérje-mizériára: Mandulából, pisztáciából, mogyoróból, dióból, (aki közülünk eszik tojást, az a tojásból, tejtermékekből), babból, sárgaborsóból, mákból stb.
Figyu, nagyon zavar, ha megeszem előtted ezt a hambit?
Általános tévhit, hogy minden vegetáriánus hupililát hány a sarokba, ha meglát egy adag bélszínt, és ha májkrémet kensz mellette a kenyeredre, már a szagától úgy elveszíti az eszméletét, hogy csak repülősóval tudod felmosni. Én ugyan nem undorodom a hústól, akár el is készítem a férjemnek, és a húsos pultot is át szoktam vészelni, de vannak sorstársaim, akiknél máshol van a mérce. Ha a társunk tiszteletben tartja a szokásunkat, mi is tartsuk tiszteletben az övét.
Frappáns válasz a kérdésre, zavar-e a hús: Csak akkor, ha még él.
Na de halat se?
Különös oknál fogva szegény halat sokan nem tekintik állatnak, amivel nyilván nem a rövidtávú memóriájával szolgált rá. Jókat szoktam derülni, amikor a kínai kaja vegetáriánus menüjéhez odaírják, hogy „puhatestűeket és halat” tartalmaz. Vajon melyik a zöldség-gyümölcs e két lény közül? A helyes választ beküldők között két halnövényt sorsolunk ki.
Frappáns válaszunk: A brit tudósok szerint a hal az állatok közé sorolható.
Na és a szádba se vagy hajlandó venni a húst? (Hahaha.)
A kérdést általában kaján nevetés kíséri, és kilencvenkilenc százalék, hogy férfitársaságban sütik el először, mert mindenki azt hiszi, ő az első, aki bedobja ezt az amúgy vénséges vén, szakállas poént. Csak könnyedén a válasszal, hiszen már a kérdést is viccnek szánták!
Frappáns válaszunk: Állatot nem eszem. De emberhúst igen!