Van gyógyír az összetört szívre…

Nem-nem; ez nem holmi szépen hangzó költői metafora: ha ugyanis összetörik a szív, az éppen olyan fájdalmat jelent, mint a fizikai! Gondoltad volna?


Minden alkalommal, amikor úgy döntesz, hogy kapcsolatot létesítesz egy másik emberrel, a legsebezhetőbb részedet tárod fel neki. Olyan, mintha kivennék a szívedet, és összekapcsolnák az övével. Ha ez a kötelék megszakad, a szíved is megreped egy kicsit.

A szív ugyanis ilyenkor éppen olyan erővel ver, mint amikor fizikai fájdalmat érzel.

Amikor szenvedünk, szomorúak, csalódottak, dühösek és stresszesek leszünk. A visszautasítottság érzéséhez párosuló megannyi érzelem megterheli a szívet. A tudósok MRI-vizsgálatot végeztek szívrohamos egyénekkel, és azt találták, hogy amikor az alanyok felidézték az őket elutasító személyt, remegtek, sírtak, sóhajtottak és dühösek voltak; és ami a legmeglepőbb, hogy az agyuk ugyanazon a területen mutatott élénk aktivitást, ahol a fizikai fájdalomért felelős területek találhatóak.

Egy másik tanulmány kimutatta, hogy egy forró szonda megérintése és az ex-partner fotójának megtekintése ugyanazt a hatást váltja ki az agyban. Hogy miért? Mert a fizikai fájdalomért és a szociális elutasításért pontosan ugyanazok az agyterületek felelősek! Mint mindenféle fizikai sérülés, a szívbaj is meg tud gyógyulni, csak időbe telik (beleértve az érzelmi hullámzásokat is).

Az összetört szív 6 lépcsőfoka a következő:

Visszautasítás.

Amikor a dolgok túl gyorsan zajlanak körülöttünk, nehéz elhinni, hogy valójában megtörténnek. Mi, emberek nem vagyunk valami jók a váratlan elutasítások kezelésében, ezért azt kívánjuk, hogy a rossz dolgok soha ne is történjenek meg; még a saját magunknak tett hazugságoktól sem riadunk vissza a saját komfortérzetünk érdekében.

Amikor az önáltató hazugságaink nem működnek többé, úgy érezzük, kezdünk megőrülni: miért velünk történt mindez? Miért kellett így alakulnia? Miért olyan igazságtalan az élet? Másokat és a világot hibáztatjuk, továbbá nem bírjuk elfogadni a veszteség tényét.

Önhibáztatás.

Ebben a fázisban lassan elkezdjük magunkat okolni. Tévedtem, elhibáztam, én vagyok az oka, többet kellett volna tennem, minden az én hibám. Ahelyett, hogy másokat tennénk felelőssé, magunkat gyűlöljük, amiért hagytuk idáig fajulni a dolgokat.

Alkudozás.

Még mindig nem tudjuk elfogadni, ami történt. Hajlandóak vagyunk mindent megtenni, csak hogy visszacsináljuk. Vissza akarunk utazni az időben, hogy megváltoztassuk a múltat. Happy endet akarunk, minden áron. Legszívesebben visszaforgatnánk az időt; mindent megtennénk, hogy helyrehozzuk a hibánkat, kerül, amibe kerül.

Depresszió.

Abba a szakaszba léptünk, amikor reménytelennek és kimerültnek érezzük magunkat a sok negatív érzés hatására. Nem vágyunk már semmire; egyszerűen csak el akarunk bújni, hogy kisírhassuk és kifújhassuk magunkat. Túlságosan szomorúak vagyunk ahhoz, hogy bármit tegyünk ez ellen. Bár az arcunk fásultnak tűnik, a szívünk mélyén még mindig zokogunk.

Kezdeti elfogadás.

A hullámvölgyek után végre kezdjük elfogadni az igazságot. Már tudjuk kezelni az érzelmeinket, viszonylag nyugodtak maradunk, és ebben a szakaszban már azon kaphatjuk magunkat, hogy kevesebbet sírunk. Még mindig szomorúak vagyunk, de már nem húz vissza minket olyan gyakran a múlt.

A szívszakadás hatodik lépcsőfoka már hatalmas áttörésnek számít, mivel azt jelenti, hogy a szenvedő fél tisztába került az érzelmeivel, és elfogadta magát sebezhető személyként, és nemsokára tovább tud majd lépni. Miután átmentünk mind a hat szakaszon, készen állunk az igazi gyógyulásra.

A sérült szív működésének megértéséhez először a sérülésünk elsődleges természetével kell tisztába kerüljünk. Függetlenül attól, hogy ez szakítás vagy egy szeretett személy halála, az életünk egy értékes részét veszítjük el ilyenkor. A szívfájdalom két alfaját vázoljuk fel az alábbiakban:

Ha a kapcsolatod ért véget: Szomorúság tölt el, ha visszaemlékszel a közös, édes emlékekre, és még a hiányérzettel is meg kell birkóznod. Ha így érzel, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:
Biztos, hogy a volt szerelmed hiányzik, vagy egyszerűen a kapcsolat maga az, amely nélkül mintha élni se tudnál? Vagy csak attól félsz, hogy nem tudsz hozzá hasonló, szerető partnert találni?

Talán nem is magát a személyt hiányolod, hanem a közös emlékeket, az összetartozás érzését. De az is lehet, hogy az egóddal kerültél összetűzésbe, ami nem hagyja, hogy végre szembenézz a tényekkel.

Ha egy szeretett személyt veszítettél el: Vajon a megbánás nyugtalanít, hogy másképp kellett volna bánnod vele, több időt kellett volna együtt töltsetek? Vagy úgy érzed, nem tudsz élni nélküle, mert olyan sok ideig volt az életed része, és félsz, hogy nehezen fogod megszokni a hiányát?

Valószínűleg tényleg maga a személy hiányzik ilyenkor, de sokat nyom a latba a magányosság érzése, hiszen éppen elég fájdalmas elképzelni is a mindennapokat nélküle, és a hiányérzet dühös önvádat vált ki belőlünk.

Mindegy, miért kell megélned, hogy összetörik a szíved, a hangsúly a félelmeiden van: a félelmeiden a múltban elkövetett, elrontott dolgoktól és a bizonytalan jövőtől.

Nem változtathatjuk meg a múltat, de tanulhatunk belőle, és jobb jövőt teremthetünk magunknak, ha követjük az alábbi módszert. Vegyél elő egy papírt, egy tollat, és írd le, pontosan miért is érzel szomorúságot!·

  • Sajnálom, hogy nem töltöttem több időt vele.·
  • Mindig felvidított, ha bánatos voltam, most meg itt állok egyedül.·
  • Az én érzelmeim változatlanok, csak az övéi változtak.·
  • Elvesztettem az igazi énemet, úgy éreztem, senki vagyok nélküle.

Amikor befejezted, tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket:·

  • Megértem, hogy ez része kellett legyen az életemnek, de vajon mi benne a lecke? – Ez a kérdés arra késztet, hogy megértsük, mi történt, és megtanuljuk, amit ez az élethelyzet üzenni akart számunkra.·
  • Hogyan alkalmazhatom ezeket a leckéket a mindennapi életemben? – Ez a kérdés változtatásra késztet minket, hogy pozitívabban lássuk a helyzetünket.·
  • Mit tehetek, hogy mindez a jövőben ne forduljon elő? – A kérdés üzenete, hogy tanuljunk a tapasztalatainkból, és gondolkozzunk el, mit tehetünk, ha újra szembetalálkozunk ezzel a szituációval.·
  • Mit tehetnék, hogy jobban érezzem magam? – Ez a kérdés segít kiszabadulnunk a barlangunkból, és meglássuk azokat az embereket, akik szeretnek minket és törődnek velünk.

Miközben leírod a gondolataidat, segítesz a szívednek, hogy felszabaduljon a mázsás súly alól, a fenti kérdések pedig emlékeztetnek arra, mennyire fontos, hogy a jelen pillanatra összpontosíts. Miközben a kérdésekre válaszolsz, rájössz, hogy a saját életed csakis te irányítod, nem pusztán az érzelmeid rángatnak dróton.

Ha már úgy tűnik, megnyugodtál, még tegyél meg pár egyszerű dolgot a kedvünkért!

Hívd meg a barátaid vacsorára, vagy invitáld őket más szabadidős tevékenység eltöltésére! Szükséged van a támogatásukra és a közös nevetésre. Találj új hobbikat vagy élj a régieknek! Kapcsolódj ki, utazz olyan helyre, ahol még sosem jártál, mert az elmédnek szüksége van a csendre.

Barátkozz! Ha túlságosan félénk vagy ahhoz, hogy kezdeményezz, az internet segítségével találkozz hasonló gondolkodású emberekkel, csoportokkal! Igen, az idő gyógyír mindenre, de csak akkor, ha olyan lépéseket teszel, amelyekkel megóvod magad.

Ahogy az idő múlik, észre fogod venni, hogy már nem szenvedsz a szeretett személy hiányától. Mosolyoghatsz, amikor olyasmit látsz, ami rá emlékezetet, és a munkád vagy a hobbid örömteli űzése közben újra megláthatod az élet napos oldalát!