“Ringattam a gyereket, és közben zokogtam, pedig boldognak kellett volna lennem…”

Kimerültség és depresszió szülés után… Van különbség a kettő között és ez nagyon fontos! Beszéljünk végre őszintén arról, hogy mit jelent a gyermekágyi depresszió…

Bevallom, amikor a kisfiam kibújt a pocakomból az első érzés, ami elfogott, az a megkönnyebbülés volt. Azok a magasztos és áldott érzések nem igazán kerítettek hatalmukba. Hazatérve a kórházból pedig rettenetesen fáradtnak és bizonytalannak éreztem magam és sokszor nem hittem, hogy ez valaha is jobb lesz. Aztán persze, ahogy teltek a hetek, úgy lett egyre egyszerűbb és kézenfekvőbb minden, és ezzel együtt váltam kiegyensúlyozottabbá magam is.

Szerintem nagyon sok anya érez valami hasonlót a(z) (első) gyermeke születése után, csak kevesen merik bevallani. Mintha félnének attól, hogy megbélyegzi őket a társadalom, ha beszélnek arról, hogy nem volt fenékig tejfel az egész. De sajnos ez van és beszélni kell róla, hogy a többiek is – akik hasonló cipőben járnak – tudhassák, nincsenek egyedül a problémájukkal.

A baba megszületése maga a csoda, világra jöttével egy új élet kezdődik. Első gyermekünk születésekor rengeteg idealizált elképzelésünk van arról, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, pedig azt se tudjuk pontosan mi vár ránk. Ez az új helyzet pedig sok esetben megterhelő tud lenni a babával együtt születő édesanyának, főleg a friss szülés élménnyel a háta mögött.

  • Statisztikák szerint az nők ötven százalékánál a szülést követően előjön az úgynevezett gyermekágyi szomorúság. „Ez egy átmeneti állapot, az esetek többségében spontán elmúlik. Szülés után ugyanis az anya testében egy hormonális változás megy végbe, amellyel egyidejűleg szembesülnek azzal, hogy megváltozik az életük, átalakul az életmódjuk. Tudatosul bennük, hogy itt a vége annak, ami eddig volt és ilyenkor elképzelhető, hogy ráül a szomorúság a kismamára. De ez normális esetben magától elmúlik” – magyarázza Jeges Eleonóra pszichológus.

Ehhez képest a gyermekágyi depresszió több gyökérből eredeztethető. Beindul egy „gyászreakció”, az anya gyászolja az előző életét, és úgy érzi, hogy vége a szabadságának. Persze a várandósság kilenc hónapja erről szól, azt szolgálja, hogy ez alatt az idő alatt felkészüljünk a babára, de ez különféle okokból nem történik meg mindenkinél. Egyénenként változik, hogy a családból és a genetikából mit hozunk magunkkal, de az is meghatározó, hogy milyen a környezetünk. Az anyagiak, a lakás, a karrierrel kapcsolatos problémák szépen be tudnak gyűrűzni és ha nincs meg az az erő, az a belső erőforrás, amellyel az édesanya dolgozni tud ebben az újonnan kialakult szituációban, akkor az könnyen depresszióba fordulhat.

A körülményeket még az a társadalmi elvárás is nehezíti, amely szerint a frissen szült nőnek azonnal boldognak kell éreznie magát. Nem véletlen, hogy a nők nem beszélnek arról, ha nem érzik ezt az eufórikus boldogságot. És emiatt szégyellik magukat, pedig egyáltalán nem kéne.

A progeszteron és ösztrogén hormonok szintje a terhesség alatt olyan magasra szökik, mint soha máskor, majd a baba és a placenta megszülése után a mélybe zuhan. Ez a neurobiológiai folyamat váltja ki a gyermekágyi szomorúságot.

Sajnos bizonyos körülmények, mint a szoptatási nehézség, az alvásmegvonás vagy a családi hajlam még sebezhetőbbé teszik az embert. Az első gyermekes édesanyáknál a szülési trauma is hatással lehet erre. Sokan tragédiának élik meg, hogy nem természetes úton, hanem császármetszéssel hozzák világra gyermeküket. A nők nagy része mellesleg állítja, hogy a szülés és az anyává válás óriási kihívást jelent. Persze, az egész egy csodálatos élmény és fantasztikus öröm, de azért ne túlozzunk, az elő néhány hét bizony nehéz.

Hogyan veszítettem el magam az anyaságban – és találtam valami egészen mást…

Ne tessék azt gondolni, hogy ez egy olyan cikk, amely a gyerekszülés ellen íródott – mert nem az. A borzalmas szülési élményem és minden egyes könnyem ellenére bárkinek elmondom, bármilyen fórumon, hogy életem legnagyobb boldogsága a fiam, a családom, és semmit nem csinálnék másként. Esetleg korábban gondolnám át, hogy …

Mind a gyermekágyi szomorúság és a gyermekágyi depresszió esetében úgy vélik a szakértők, nagyon fontos, hogy még szülés előtt tisztába legyünk a jelekkel és a tünetekkel, mert talán könnyebb, ha tudjuk mire kell számítanunk. A család támogató szerepe és funkciója ebben az esetben is hangsúlyos: „a környezet onnan láthatja, hogy baj van, hogy az édesanya nem érdeklődik a gyereke iránt, nem tud és nem is akar felkelni az ágyból, és nem jelenik meg a rácsodálkozás a gyerekre. Sokat sír, és hiányzik az a normális reakció, hogy a gyerekem tőlem függ. Nincs meg benne az a tudat, hogy a gyerek nem éli túl, ha nem foglalkozik vele. Ezekből a jelekből már a család is észre tudja venni, hogy valami nem stimmel” – magyarázza a pszichológus.

A kórházba való készülődéssel egyidőben, jó, ha felkészülünk tehát, hogy melyek azok a dolgok, amelyekre figyelnünk kell.

A gyermekágyi szomorúság jelei:

  • szomorúnak érzi magát az anya, könnyen sírva fakad
  • korábban előforduló hangulat ingadozások, depressziós hajlam, koncentrációs problémák, érzékenység, ingerlékenység

A gyermekágyi depresszió tünetei

  • a tünetek két hét elteltével is megmaradnak
  • az anya sokat sír és kifejezetten szomorúnak érzi magát
  • fásultság és reménytelenség érzése
  • közöny a baba iránt
  • érdektelenség a környezete iránt
  • nem aggódik a baba egészsége iránt

A pszichológus arra figyelmeztet, hogy egyedül sokkal nehezebb megbirkózni a feladattal, és ha a tünetek két-három hét után is fennállnak, akkor mindenképpen érdemes felkeresni egy szakembert, aki gyógyszerekkel és pszichoterápiával hatékonyan tud segíteni. Ettől azonban nem kell megijedni, hiszen a gyógyszerek arra hivatottak, hogy beszabályozzák az úgynevezett transzmittereket az agyműködésben. A pszichológusi vagy pszichiáteri segítségre addig van szükség, amíg az anya önállóan el tudja látni a gyermekét, vagyis helyreáll az egyensúlyi állapot.

Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy amikor a kismama súlyos depresszióban van, akkor a környezet kell, hogy ellássa a gyereket, a gyerek ugyanis nem tud életben maradni másképp. Fontos azt is figyelembe venni, hogy az anya minél hosszabb ideig tartó hiányában hatalmas érzelmi deficit maradhat a piciben.

Jó lenne, ha minél többen megértenék, hogy ez egy általános probléma, amely bárkit érinthet, és akár a harmadik gyermek születésekor is megtörténhet. Aki ilyen helyzetbe kerül annak nem kell szégyellnie magát, hogy segítséget kérjen!

Ha tanácsra vagy segítségre van szükséged, mi őket ajánljuk:

www.anyaszerviz.hu

www.kimeno.hu

gsbox_banner

Comments Disabled