Azért élsz, hogy dolgozz? Akkor bizony te is “workaholic” vagy!

Az emberek nagy része fancsali arcot vág, mikor a munkájáról beszél; szükséges rosszként éli meg azt. Ám egyeseknél mégis kóros függőséget okozhat a kenyérkereset… És még az is megeshet, hogy nem is tud róla, hogy segítségre van szüksége. 

Hol van már az a bizonyos “nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”?! Az idilli elképzelés a munka-kikapcsolódás-alvás balanszról rég felborult. És sajnos súlyosabb a helyzet, mint gondolnánk. Lehet, hogy te is a munkamániások közé tartozol? Ha igen, ideje lassítanod!

’Workaholic’ – áltudományos kitaláció vagy valódi szenvedélybetegség?

A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. (Forrás: http://www.lelkititkaink.hu/munka_mania.html)

A workaholic jelensége -magyarul munkamánia, de a “work” és “alcoholic” szó keresztezéséből kialakult trendi angol szó talán kifejezőbb, figyelem felhívóbb, ezért használjuk mi is-,  az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb népbetegségének tekinthető. Bár már az 1850-es években is megjelent nyomokban ez a felborult munka-magánélet tendencia, igazából a XX. századtól beszélhetünk róla komolyabban, és  nagyjából a kóros elhízással tehetjük egy veszélyességi szintre (sőt, a kettő nem ritkán kéz a kézben jár).

De mit is jelent valójában a munkamánia, hogyan fajult idáig a lojalitás és munkaszeretet eszménye?

Természetesen többtényezős a dolog; köthető egyrészt az infotársadalom folyamatos ugrásszerű fejlődéséhez, aminek következtében folyton „a zsebünkben hordjuk a pozíciónkat” (céges telefon a rajta futó levelezéssel), de emellett számtalan munkaerőpiaci változáshoz, és az adott egyén személyiségbeli/ önértékelési torzulásaihoz is. Hiszen a fluktuáció dinamikájának növekedésével – azaz az állandó erőforrás-cserélődés, munkahely váltások miatt-, ma már szinte normális, hogy egymagadban legalább három munkakört végzel; a környezetedből kirúgottak feladatai rád maradnak (persze egy fizetésért!), te pedig jogosan rettegsz, hogy nehogy legközelebb téged hívjon be a HR igazgató.

Tehát dolgozol, mint a kis angyal, ha kell tíz-tizenkét órában, miközben otthon is nagy a nyomás: a gyereknek a legújabb almás kütyük és a pipás sportcipő kell, különben nem lesznek barátai (komikusan hangzik, de véresen komoly ez a márkaverseny!). Ha pedig ezért még busásan meg is jutalmaznak; a lelked simán eladod a munka ördögének; teljesítményfüggő leszel!

Honnan tudjuk, hogy ez már nem normális?

Mint minden betegség, a honorált függőség is tünetegyüttesekből áll. Sokszor mi magunk nem is vesszük észre ezeket a tüneteket, csak úszunk az árral, hiszen a szüleink arra neveltek, hogy a pénzért bizony kő keményen meg kell dolgozni és csak az a tisztességes ember, aki a belét is kihajtja. Összeszedtük, mik azok az intőjelek, amikből ha többet is észlelsz magadon, bizony itt az ideje változtatnod:

  • Tedd fel a kérdést magadnak: a főnököd szent és sérthetetlen a szemedben; egyetlen dicsérő szava bármit megér?
  • Minden nap te érkezel elsőként az irodába és (késő)délután utoljára távozol (pozíciódtól és munkaidődtől függetlenül)?
  • Öt percenként csekkolod a céges e-mailjeidet; hajnalban ahogy kinyitod a szemed, este lefekvés előtt, sőt még éjszaka is, ha álmatlanul forgolódsz?
  • A család, a barátok, a kiskedvenced, a házimunka, a hobbid… Mind háttérbe szorul; mert neked még bent kell maradnod, mindig „van még egy kis elintézni valód”?
  • Mikor voltál utoljára szabadságon, huzamosabb ideig? (Fogadjunk, akkor is állandóan a céges levelezést böngészted!)
  • Gyakran előfordul, hogy kihagysz egy-egy főétkezést, mert a munka hevében nem marad rá időd, vagy épp kimegy a fejedből? (Este aztán a farkaséhségtől befalod a fél hűtőt…).

Hogyan védekezz, vagy gyógyulj ki?

Saját tapasztalatunk az, hogy a kötetlen munkaidő súlyosbítja a függők betegségét. Ha ilyen pozícióban vagy, mindig legyen terved, időbeosztásod és szigorúan ügyelj a napi nyolc óra munka betartására. Holnap is van nap, nincs olyan feladat, ami ne várna meg!

Priorizálj, delegálj, szelektálj a teendőid között. Szervezz lemondhatatlan programokat közvetlen meló utánra, például mozi, színház vagy foglalj korai (!) időpontot a masszőrhöz, pedikűröshöz. Kezd el élvezni a cégen kívüli életet, sportolj a friss levegőn és add ki magadból a felgyülemlett stresszt!

Előfordul, hogy olykor kicsúszik a lábunk alól a talaj, és a fenti tanácsok már kevésnek bizonyulnak. Ekkor bizony bátran forduljunk szakemberhez, pszichológushoz vagy keressünk fel egy önsegítő csoportot. Mindig van megoldás!

 

Meddig tart(son) a lojalitásunk? Dolgozz és ne kérdezz, ja és érzéseid se legyenek?

Munkaadó és munkavállaló kapcsolata: kölcsönös tiszteleten és hűségen alapszik, vagy a teljesen egyoldalú zsarnokság jellemzi? Csak mi tapasztaljuk úgy, hogy manapság egyre inkább az utóbbi?! Multitasking, stressztűrés és lojalitás – a három legdivatosabb pont az elvárások listáján, egy állásinterjún. Ha ezek …