Lehet, hogy “posztolásfüggő” vagy te is?!

Feltűnt, hogy milyen egyszerű rákattanni a posztolgatásra? Nem? Na, ugye. Hát ilyen egyszerű…

Tulajdonképpen rá is lehetne írni minden közösségi oldalra, hogy Vigyázat! Függőséget okoz! Ha lelki problémája van, kérjen segítséget – mondjuk önmagától! Meg hogy a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg pszichológusát, jó barátját! Élőben.

Posztolni egy jót és várni a hatást, olyan, mint egy könnyű kis drog. Kiteszünk egy képet, amin a lábunk látszik kecsesen, háttérben a tengerrel / lenyűgöző hegyi kilátással stb, és máris tucatnyi ismerősünk jelzi, hogy ez nagyon tetszik neki. Aztán még többen. Jó érzés, nem? Dehogynem.

Igen ám, de a pozitív visszajelzés hamar kihűl, újabb kell, megint kell. Mindig kell. Újabb poszt (ezúttal mondjuk egy eszméletlenül jó hangulatú buliból), újabb lájkok, újabb hurrá! Fontosak vagyunk, érdekesek, irigylésre méltók, jee, taps, fütty, duda, lájk! Sőt! Megosztás!

És itt a baj. Ha rákap az ember, hamarosan igen komoly hiányérzete lesz, ha elmarad a rendszeres visszajelzés. Ha nem kapjuk meg a mindennapi betevő lájkunkat, olyan, mintha egy részünk már nem is lenne. Elmúlik belőlünk egy darab. Útra válik a jobbik részünk, ahogy a költő mondja.

A virtuális világ folytonosan ismétlődő megerősítését óhajtva komoly függésbe kerülhetünk. Tényleg szinte olyan pszichikai dependenciát alakít ki, mint az alkohol vagy a drog. A közösségi oldalak beköltöznek a zsebünkbe, sőt, a tenyerünkbe! El sem tudjuk engedni többé a mobilunkat, ha lájk jön, jó, ha nem jön, várjuk, hogy jöjjön. Esetleg kényszerítjük egy újabb szelfivel.

Hogyan lehet lejönni a cuccról?

Következzen egy rövid kis Anonim Lájkoholisták Klubja csoportgyűlés-vázlat!

Őszinték leszünk magunkkal, ez alap. Felállunk, és azt mondjuk: Ikszi Pszylon vagyok, harmincplusz éves, lájkoholista. Köszönjük, hogy elmondtad. Segíteni akarunk neked. És segíteni is fogunk!

Nem lájkokra van szükséged, hanem önbecsülésre! Az önbecsülés azt jelenti, hogy hogyan gondolkodsz magadról, hogyan érzed magad a bőrödben. Pontosabban azt, hogy tetszel magadnak és jól vagy veled. Hogy lájkolod magad.

Ugyan már, kit érdekel az önbecsülés? Erre válaszolhatunk egy újabb kérdéssel: fontos vagy te neked?

Az önértékelés varázserő, az önbecsülés mágikus. És mindez benned rejlik, nem kívül kell keresni. Ha jóban vagy magaddal, erős leszel, nagy dolgokra képes. Amiket aztán persze meg lehet osztani a facebookon. És már mindegy lesz, hogy hányan tetszikelik.

Na jó, hogyan tanulható ez az önbecsülés dolog? És hogyan nem leszek közben egy egomán, nárcisztikus fenékfej? Mutatunk hét gyakorlatot! (Illetve hatot, de erről később…)

  1. Ne akarj tökéletes lenni!
    Legyél jó, és hibázz bátran. Az oké, hogy magasra célzunk, de elesni is ér. És újrapróbálni is.
  2. Tegyél másokért, tegyél a közért!
    Ha a nálad szerencsétlenebb sorsúakkal (ilyen mindig van) is foglalkozol egy kicsit, kevesebb időd marad azon gondolkodni, hogy te nem vagy valami jó(l). Ráadásul, amikor mégis erre gondolnál, észre kell venned, hogy de, igenis nagyon jó vagy, épp most segítettél valakinek.
  3. Ne mérgezd meg magad!
    Vagy máshogy: egyél normális kajákat. Esetleg élj egészségesen. Még akár sportolhatsz is. Ép testben épp hogy élsz? Ha a szellemed gazdaszervezetét karban tartod, meglásd, tetszeni fog! Ha ápolt, egészséges és sportos az ember, akkor fülig ér a szája, jól néz ki és nagyon vonzó. Vagy az utóbbi kettőtől ér fülig a szája? Lényegében mindegy is.
  4. Készíts listát: miért gondolhatom magamról, hogy semmit sem érek?
    Ha fel tudod sorolni, mik azok, amik miatt alacsony az önbecsülésed, rögtön azt is láthatod, hogy a listán szereplő elemek fele azonnal kihúzható. Nem vagyok vicces társaságban? Dehogynem. Ahogy elmesélem ezt, amint kihúztam a listáról, azon mindenki röhögni fog! Elhagyott a párom? El. És akkor mi van? Ha elhagyott, majd lesz másik, vagy visszajön ez, ha itt a helye. Arra gondolj, ami jó, jó lesz, vagy jó lehet. A többire meg csukd rá az ajtót! Meglátod, többnyire menni fog egy kis gyakorlással.
  5. Beszéld meg magaddal, merre van az előre!
    Célokat kitűzni remek szórakozás! Lehet közeli célt választani (például: elolvasok ebből a cikkből még egy bekezdést, hátha támad tőle valami érdekes gondolatom), lehet távolabbiakat (tűzoltó leszek, katona), és reálisabbakat is (év végéig megtanulok olaszul, jövőre meg elmegyek Rómába és kilenc percig eredeti nyelven flörtölök a Piazza del Popolon). Már a cél kitűzése is tök jó érzés, ha meg teljesíted is, akkor tényleg beüt a cucc.
  6. Foglalkozz azzal, amihez kedved van!
    Nyilván, persze, vannak a muszáj dolgok, például nem ritka, hogy az embernek olyan munkát kell végeznie, amitől nincs állandó eufóriában. Sőt. Igen, de még ilyen esetben is van egy csomó idő, amit maga oszt be. Tedd fel magadnak a kérdést: mihez lenne kedvem? És a válaszaid mentén szervezz magadnak programot! Találkozz a barátaiddal, rendezd át a lakást, rúgd ki a főnököd, fagyizz a gyerekkel (ha nincs, kérj kölcsön, hatalmas buli gyerekkel fagyizni, már a gombócválasztás is igazi extrém sport!), igyál egy bármit és hívd föl a kontaktlistádról a hetedik, tizenkilencedik és negyvenkettedik embert! Ugye? Megérte ezt a bekezdést is elolvasni, nem? De ha nem, akkor is elolvastad, cél teljesítve.
  7. Te kis malac hová mégy?
    Ja, nem, az a négy. Teljesen cél nélkül hülyéskedni is éri. És jót tesz. De tényleg!

Ha szereted magad, mások is szeretni fognak. Törődj magaddal, találd meg benned a lájkjaidat! Vannak. Mindenkinek vannak, és mindenki tud találni azon túl is még sok milliót, bár ehhez már egy kicsit dolgozni kell. De hát egy jó kis szelfi posztolása is munka, nem? Csak az önlájkolás jobban megéri.

Van még okod, hogy jól érezd magad! Például ezek:

Ma sem kaptál Oscar díjat, viszont nem ölted meg a zöldségest…

Hétköznapi diadalok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Dicsérd meg magad, ma sem keltél hiába. Bár a csapból is az folyik, hogy csak akkor lehetsz boldog az életben, ha sikert sikerre halmozol, nyugtasson a gondolat, hogy a sikernek ezer arca van! Mi például, most annak örülnénk, ha ezen a fél-komoly összeáll…