Ölelő polipkarok a koraszülött kisbabákért

Hetekkel korábban érkezni a világra óriási feladat a még kifejletlen kis emberek számára. Életben maradni és szép lassan elindulni a fejlődés útján szívszorítóan küzdelmes. Van azonban egy csapat önkéntes, akik odaadó munkájukkal a háttérből nyújtanak segítő kezet. Róluk szól ez a történet.

A várandósság hónapjai alatt minden anya úgy tervezi, hogy ez az állapot negyven hétig tart majd, melynek végén csodálatos és idilli eseményként egy labdán ücsörögve vajúdik, melynek végén megszületik a várva várt kisbaba. Aztán mint derült égből a villámcsapás történik valami, és a rémült anya máris egy mentőautóban találja magát. Leírhatatlan az ijedelem, a rettegés és a szorongás, majd a sokk, amikor a sokszor mindössze pár száz grammos pici babák megszületnek.

Akik ezt átélték, csak ők tudják, hogy mennyire kétségbeesettnek és tehetetlennek érzi magát az ember, mennyi félelem és rettenetes szorongás árasztja el az embert. Ugyanakkor sokan úgy érzik hálával tartoznak a koraszülött osztály felé, ahol gyermekük életük első heteit, hónapjait töltötte.

„Ahogy én is a fiam születése után, ki-ki maga vitte be a már nem használt apró ruhákat az osztályra” – meséli a kezdetekről Damásdi Anna a Koraszülöttek Országos Egyesületének ruhagyűjtésért felelős önkéntese. Innen is indult az ötlet, hogy a koraszülött kisbabák részére kiterjesszék az gyűjtést országosra, amely aztán úgy kinőtte magát, hogy mára majdnem az összes koraszülött osztállyal tartják a kapcsolatot országszerte.

Akik nem érintettek nem is gondolják, hogy a koraszülött kisbabákra nem passzolnak még a legkisebb újszülött ruhácskák sem. Ráadásul rengeteg olyan használati tárgy van, amelyeket koraszülött osztályokon tudnak használni és a babák kényelmét is növeli, mint például a takaró, az inkubátortakaró, a body, sapka, kesztyű és még folytathatnám. Anna rendes munkája mellett önkéntes alapon tartja a kapcsolatot az ország legtöbb koraszülött és koraszülött intenzív osztályával, illetve pár koraszülöttmentővel. A koraszülött osztályok ágyszámától és forgalmától függően felméri és koordinálja az igényeket és szorgalmas társaival gondoskodik a szükséges ruhaneműk gyűjtéséről és eljuttatásáról.

 

Anna varrócsapatában évek óta dolgozik együtt és segítik az egyesület ruhagyűjtését egy nagyjából öt-nyolc főből álló „kemény mag”, amelyben szinte csak olyanok dolgoznak, akik nem is érintettek a koraszülésekben. Szilvi és a többi lány, valamint az egy szem férfi, Feri, Annával az élen örömmel fogadnak minden alapanyag adományt, amelyet aztán akár ők együtt is feldolgoznak.

Van, amikor egy gyerekruhákat varró gyárból érkezik maradék anyag, de van egy nagymamakorban lévő önkéntesük is, akinek nem lehetnek saját unokái. Ő ezért turkálóról turkálóra jár az anyagokért és egyik alkalommal boldogan mesélte Annának, hogy bár nincs unokája, ő mégis úgy érzi, hogy minden adomány csomagjával eggyel több unokája van valahol az országban. „Előfordul olyan is, amikor magunk vesszük az anyagok, mert különben nem tudnánk ellátni az osztályokat a megfelelő ruhákkal, takarókkal. – avat be Anna – Tavaly is egyik alkalommal hárman összedobtuk a pénzt, megvettük a alapanyagokat és el tudtuk juttatni végre a kórházakba a szükséges dolgokat.

Rendszeresen szerveznek közös varrásokat, amelyhez bárki csatlakozhat. Ilyenkor összegyűlnek a lelkes önkéntesek és minden rendelkezésükre álló alapanyagot feldolgoznak. Egy igazi női csacsogós program, mindenki ragyogóan érzi magát.  „Miután szétválogattuk az anyagokat, általában Emília még tovább szortírozza minták és színek alapján, hogy melyik anyag melyikhez illik, mert ha éppen megtehetjük, akkor szeretnénk minél szebb ízlésesebb dolgokat adni a piciknek” – avat be Szilvi, aki már több, mint öt éve segíti a varró és ruhagyűjtő csapat munkáját.

Közben megtudom azt is, hogy egy hat évvel ezelőtti Facebook felhívásra jelentkezett, amelyben Anna varrni tudókat keresett, és azóta állandó tagja a csapatnak. A szétválogatás és egy kis divatozás után következik a hatékony anyagfeldolgozás. „Egyszerűen az utolsó négyzet milliméterig mindent felhasználunk. – veszi át a szót Anna – Először a nagyobb darabokkal kezdünk, a takarókkal, lepedőkkel, majd jönnek a sapkák, kesztyűk, előkék. Tavaly december 30-án, egy kis elő szilveszteri buli keretében reggel kilenctől este nyolcig varrtunk és mindeközben remekül éreztük magunkat.

„De mostanában egyre kevesebb anyagot kapunk, mert mindenki polipokat horgol” – mondja Anna nevetve. Ha még valaki nem hallott volna ezekről a kis polipokról, akkor jó, ha tudja, hogy Korip a becsületes nevük és őket itthon a KORE hívta életre és állították a koraszülött kisemberek szolgálatába.

Az egész úgy kezdődött, hogy Anna minden évben próbál a ruhagyűjtésbe belevenni valami újdonságot, amit két kézzel el lehet készíteni és segíthetik vele az osztályokon folyó munkát. Az ötlet egyébként Dániából ered: „Írtam a dán ötletgazdáknak, hogy mi vagyunk ez a szervezet, leírtam, hogy mit csinálunk és nagyon szívesen csatlakoznánk az általuk kitalált kezdeményezéshez. Rögtön visszaírtak, hogy nagyon örülnek, mert Magyarországon ezt nem csinálja senki. Ennek már három éve. – mesél Anna a Koripok előzményeiről – „Eleinte elküldtük egy-két kórháznak tesztelésre és kaptuk a visszajelzéseket, hogy legyen egy picit kisebb a feje, rövidebb a lába, és úgy egyáltalán miket változtassunk rajta, hogy biztonságosak legyenek a babáknak.

Az elmúlt három évben ennek megfelelően folyamatos változásban voltak a polipok, mert nem mindegy, hogy néznek ki, milyen fonalból készülnek, milyen hosszú a csápjuk, mekkora és milyen formájú a fejük, vannak-e leeső részek. Bármelyik fonal nem jó, itthon leginkább csak három féle van, ami erre a célra alkalmas. Anna Facebook oldalukon keresztül meghatározott időnként horgolócsoportokat is szervez, amelyen az érdeklődőket megtanítják polipot horgolni. „Nagyon örülünk, ha minél többen jönnek el, mert jó élmény egy ilyen közös horgolás” – mesél Anna – „Mi mindenben segítünk, ez tényleg egy együtt horgolás, ahol önkénteseink, ha kell járnak körbe és segítenek, mert nagyon fontos, hogy a Koripok ugyanolyak legyenek az elkészítés után. Ezen alkalmakon lehet a Magyarországra speciálisan kidolgozott mintát, formát, kritériumokat megtanulni és a felmerülő kérdéseket megbeszélni. A neten számos minta elérhető, sőt újabban csoportok is alakulnak, ahol akármilyen mintával készítenek különféle polipokat, de fontos hangsúlyozni mind a leendő önkénteseknek, mind az osztályok dolgozóinak, hogy a KORE által több évig fejlesztett, finomított sztenderd az itthoni viszonyokhoz, követelményekhez igazodva, a szakemberek visszajelzései alapján jött létre.”

Aki elsajátította a Korip készítés alapjait, az már otthon is el tudja majd készíteni és utána elküldeni hozzánk vagy személyesen is leadhatja a KORE rendezvényein, kitelepülésein. „Viszont mi mindenkit csak bátorítunk, hogy jöjjön el, mert közösen dolgozni és közben beszélgetni egymással, jó program”.

Az ország több koraszülött osztályán már kialakult a Koripokra vonatkozó gyakorlat, az ápolók is jeleznek sokszor, ha poliphiány alakul ki. Ekkor ők igyekeznek minél hamarabb eljuttatni utánpótlást. A kis polipok egy alapos kórházi mosás, majd fertőtlenítés és hidegsokk után kerülhetnek az inkubátorokba. „Nagyon fontos, hogy a szülők ne rakjanak be semmit csak úgy a babához, mert az osztály személyzetének mindenről tudnia kell – emeli ki Anna – A polipok is megfelelően sterilizált állapotban kerülnek hozzájuk és nem jöhetnek ki az inkubátorból, csak amikor hazamennek a gyermekekkel.”

A szülőknek nagyon jó érzés, hogy úgy hagyja ott a kisbabáját, hogy nincs egyedül és egy színes kis vidám valami ott van vele az inkubátorban, amikor ők nem tudnak ott lenni vele. „Lassan három éves lesz az első adag gyermek, akik boldog Korip tulajdonosok és azóta is nagyon ragaszkodnak hozzájuk” – mosolyog Anna és Szilvi.

Ha segíteni szeretnétek a Koraszülöttekért Országos Egyesület munkáját, akkor az egyesület honlapján, illetve Facebook oldalán sok hasznos információt találtok. Szívesen vesznek alapanyagokat, textileket, fonalat (de nem akármelyiket), tűt, cérnát és varrógépet is. Az adományokat a legegyszerűbb egyenesen Damásdi Annához eljuttatni személyesen vagy postán, de ha követitek Facebook oldalukat, akkor örömmel látnak mindenkit a közös varrásokra és horgolásokra. Sőt, rendszeresen megtalálható a Pici Piacon is ruhagyűjtő pultjuk, ahol személyesen leadhatjátok adományaitokat.

Kérlek nézzétek meg ezt a videót:

 

Comments Disabled