Ghosting, a szót talán nem ismered, de amit jelent, azt igen…

Mit tennél, ha a kedvesedet egyik pillanatról a másikra egyszerűen elnyelné a föld? Egy történet, ami velünk is megtörténhet, vagy esetleg már meg is történt. A jelenség létező; úgy hívják: ghosting.

Mariann minden reggel várta Pétert a kávézó bejáratánál. Munka előtt még beugrottak egy kávéra, beszélgettek az élet nagy dolgairól, és heti háromszor együtt töltötték az éjszakát Mariann körúti garzonjában.

Péter képviselte a Mariann számára fontos tulajdonságokat: jóképű, rendezett anyagi helyzetű, nyugodt természetű férfinak tűnt, és Mariann egyre több esélyt látott rá, hogy a későbbiekben komolyra fűzze a kapcsolatukat. Persze csak ha Péter is akarja, tette hozzá mindig gondolatban.

Mariann és Péter. Péter és Mariann.

Lassan két hete jártak. Céges rendezvényen ismerkedtek meg; Mariann serényen kanalazta a puncsot, Péternek pedig megakadt a szeme a sárga ruhás, sudár termetű, mosolygós nőn, és egyből találtak közös beszédtémát. Aznap este sokáig beszélgettek, és Mariann már tudta, hogy minden reggel betesz majd egy apró cédulát a férfi zsebébe.

Először csak ennyit: „legyen szép napod!” Ha pedig egyre komolyabbra fordulnának a dolgok, már előre ki is találta, milyen idézetekkel vagy kedves üzenetekkel készül majd.

Péter bemutatta a barátainak Mariannt, akik elismerősen füttyentettek a nő hosszú lábai láttán. Kézen fogva jártak az utcán, megkóstolták egymás fagylaltját, és az ágyban is teljes volt köztük az összhang. Mivel még nagyon az elején jártak, egy hangos szó sem hangzott el a házuk tájékán.

Mariann és Péter. Péter és Mariann.

Mariann szeretett volna több időt tölteni Péterrel, de úgy érezte, korai lenne még felhozni ezt a témát. Türelmesen várta, hogy a találkozgatásokból kialakuljon valami komoly, és biztos volt benne, hogy minden a legjobb úton halad. Felesleges is volna bármit erőltetni; talán a zsebbe csúsztatott ”jó reggelt” cetlikkel is túllőtt a célon.

Az egyik éjjel különösen hűvös volt; nyitott ablaknál aludtak, ezért Mariann felkelt, és becsukta, hogy ne jöjjön a huzat Péter csupasz, nyirkos hátára. Megsimogatta az alvó férfit, az arcára nyomott egy észrevehetetlen csókot, és visszafeküdt mellé.

Mariann és Péter. Péter és Mariann.

Aznap reggel Péter különösen sietősen kötötte meg a nyakkendőjét. A nő megkérdezte, kér-e reggelit, vagy egy bögre forró kávét, de a férfi a fejét rázta, és hamarosan elnyelte a lépcsőforduló.

Mariann akkor látta őt utoljára.

Hogy hova tűnt?

Soha nem tudta meg. Elment. Egy sor nem sok, annyit sem hagyott hátra; egy zsebbe rejtett titkos üzenetet sem, hogy Hawaii-n várja őt, vagy hogy valójában családos. Péter sosem kért bocsánatot tőle; egyszerűen elvonult, mint egy időjárási jelenség, és Mariann haragudni szeretett volna rá, tiszta szívéből, de egy esőfelhőre vagy melegfrontra mégse haragudhat az ember.

Mariann mégse tudta feldolgozni a történteket. Ezer meg ezer kérdés támadta meg: mit rontott el, mit csinált rosszul, talán bántotta a férfit? Miért nem zárta le Péter, ha úgy érezte, nem megy tovább, miért nem akarta folytatni? A nő már annak is örült volna, ha a férfi csak ennyit üzen: köszöni, de nem.

Mariann és Péter. Péter és Mariann.

Csak évek múlva, a pszichológusi rendelőben derült ki, hogy Mariannak miért esik nehezére  megbízni a férfiakban. A szakember bólogatott, és megosztotta vele, hogy az úgynevezett “ghosting” áldozata lett: amikor a másik fél látszólag minden előzmény nélkül úgy szakítja meg a kapcsolatot a társával, hogy semmilyen formában nem búcsúzik el tőle.

Mariann sírva kérdezte, miért tette ezt vele annak idején az a Péter nevű fiatalember, és a pszichológus azt felelte: Péter gyáva. Olyannyira, hogy még a szakítást sem meri felvállalni, pedig mai modern korunkban nem kerül sokba egy “nem” üzenetecske.

Mariann sírt. Valahol mélyen azért mégis megnyugtatta a válasz.

Péter ugyanis gyáva. Megmondta a pszichológus is.

És ő nem egy gyáva férfira várt… Ő valaki másra, egy jobbra…

Valakire, aki nem gyáva.

Comments Disabled