5 bóknak álcázott kritika, amitől a dolgozó anyáknak herótjuk van

Ideje, hogy te is belásd, nincs okod rosszul érezni magad azért, mert mások irigyek rád.


Te is olyan nő vagy, aki a gyermeke(i) mellett nem adta fel a karrierjét? Akkor bizonyára neked is volt már részed a burkolt, ítélkező (vagy inkább irigykedő?!) beszólásokban.
Félre értés ne essék, mi, dolgozó anyák, hálásak vagyunk minden őszinte elismerésért, ami annak szól, hogy több fronton is helyt tudunk állni az életben, és olykor szívesen vesszük a hasonló cipőben járó szülők segítségét, de a kéretlen tanácsokból, a szarkasztikus megjegyzésekből nem kérünk!

Kedves Ítélkező!
Az alábbi sorok neked szólnak! Ha te is gyakran használod a következő öt mondatot, sürgősen felejtsd el a környezetedben élő, lelkiismeretesen robotoló gyermekes anyukák szekálását, különben egy szép napon barátnők nélkül maradsz.

„Annyira felnézek rád a bátorságodért; én soha nem merném másokra bízni a gyermekem nevelését!”
Ez úgy hangzik, mintha fognánk a kölyköt, felcímkéznénk, majd bedobnánk találomra valamelyik bölcsibe, suliba vagy gyermekmegőrzőbe, hogy „majd lesz vele valami”. Pedig dolgozó anyaként, bár valóban nem töltjük minden percünket szemünk fényével, de nagyon sok tervezést-szervezést igényel, hogy megadjuk neki mindazt, amire szüksége van – mert pont úgy, mint minden szülő, mi is megadjuk! Egy átmelózott nap után elrohanunk érte a suliba vagy a külön foglalkozásra, majd leülünk vele tanulni, és kifaggatjuk arról is, milyen napja volt. Szóval nincs miért rosszul érezni magunkat.

„Hihetetlen, hogy nem is tűnsz annyira fáradtnak!”
Hm… Hát köszi, főleg az „annyira” jelzőt! Minek is álltatnánk magunkat, értjük a burkolt célzást: baromi fáradtnak látszunk, de tekintve a körülményeinket, lehetne ez sokkal rosszabb is.
Hogy kimerültek vagyunk-e? Abszolúte. Öt-hat órákat alszunk (ez nem panasz), hajnalban korán kelünk, hogy kész legyen a reggeli, uzsi, aztán furikázzuk a lurkókat, robotolunk, rendet varázsolunk otthon, vacsit gyártunk… Majd másnap kezdődik mindez elölről. Szóval tisztában vagyunk vele, hogy óriási táskák nőttek a szemünk alá, a nélkül is, hogy emlékeztetne rá valaki!

„Biztos vagyok benne, hogy mivel ilyen sokat vagy távol a gyerekeidtől, sokkal jobban értékelsz minden velük töltött pillanatot!”
Ezzel csak az a gond, hogy úgy véljük, attól még, hogy az időnk egy részét valóban távol töltjük a lurkóktól, ez nem jelenti azt, hogy bármivel is kompenzálnunk kellene – sem pénzzel, sem extra ajándékokkal. Ugyanolyan jó szülők vagyunk (sőt: akad olyan, aki hiába van egész nap a gyerekkel, mégsem törődik vele annyit, mint mi!), és az anyaság tökéletesen harmonikus, egészséges érzését éljük át mi is – mindenféle bűntudat okozta pótcselekvés nélkül. Persze, értékesnek tartunk minden pillanatot, amikor együtt a család: csakúgy mint te vagy bárki más.

„Csodállak, amiért képes vagy a karriered az első helyre tenni, nekem állandóan bűntudatom lenne, hogy lemaradok valamiről a gyerekek életében.”
Igen, benne van a pakliban, hogy esetleg elszalasztjuk a gyerkőcök egy-egy meghatározó élményének közös átélését, de nem vagyunk hajlandóak lemondani a saját céljainkról sem. Néha nagyon nehéz ezzel szembesülni, máskor teljesen gördülékenyen összeegyeztethető a karrier és a család. Viszont legalább olyan anyukák tudunk lenni, akik boldogok és kiteljesedettek: azt szeretnénk, ha a srácaink is ezt a példát tudnák követni. A legborzalmasabb az, amikor egy szülő azt vágja a gyermeke fejéhez (aki semmiről nem tehet), hogy „feladtam érted az álmaimat”. Nálunk ez szóba sem jöhet!

„Jót tenne, ha minden nap lenne egy kis szabad időd, a gyerekek nélkül.”
Ezt általában olyanoktól kapjuk meg, akiknek minden nap szükségük lenne néhány gyerekmentes órára, ha a mi mókuskerék-életünket élnék. El se tudják képzelni, hogy alig várjuk, hogy a munkából haza érjünk, mert az anyai szerep nem ér véget, amikor kilépünk az ajtón. Nincs egy kapcsoló dolgozó nő és anya között; a nap 24 órájában felelősek vagyunk a csemetéinkért, és bár – ahogy azt korábban említettük – csöppet sem bánjuk, hogy nem adtuk fel a karrierünket, a maradék időnket a családdal szeretnénk tölteni. Néha, késő este azért egy-egy deci bor és egy forró fürdő életmentő tud lenni.
Néha egy-egy aprócska figyelmesség vagy egy „hogy vagy?” sokkal nagyobb kincs, mint ezek az üres célozgatások. Ha jó barátnő szeretnél lenni, ne kritizálj, inkább próbálj meg minket támogatni; mi jól elboldogulunk a dolgozó anya szerepével, hát próbáld meg te is elfogadni!