Vakáció, ami próbára tesz…

Igen újra eljött a régen (nem) várt nyári vakáció! Pontosítok: a gyerekek várják, a szülőknek pedig érzelmi és logisztikai hullámvasút.

Ismerjük az érzést: júniusban már mindannyian totálisan kimerülve várjuk a végét, főleg, mert ilyenkor még turbófokozatba is kell kapcsolnunk. Évvégi témazárók nyomasztják a gyerekeket (ennek csökkentéséhez annyiban tudok hozzájárulni a magam részéről, hogy felszabadítom őket a kötelező jó jegy szerzés nyomása alól).

De ott vannak még az év végi bemutatók, különóra vizsgák, amiből akkor is jut minden második napra, ha minden gyerekem csak egyvalamire jár. Nem beszélve az évvégi kirándulásokról, amelyek fokozott szülői figyelmet igényelnek – bepakolás, indulás máskor, máshonnan, mint a rutinos napokon – ez már önmagában megerőltető a végkimerülés határán. És ha még vagyunk annyira elvetemültek, hogy a szülői munkaközösség feladatait is elvállaltuk, és a gyerekünk felsős, tehát összesen minimum 10 különböző tanár tanítja az egész osztályt nyolcféle kiscsoportban, akkor erre az időszakra esik az év végi tanári ajándékok kreatív elkészítése HELYETT egységes megvásárlása is. Ki ne várná ezek után a vakációt?

Önmagában az a tény, hogy nincs a reggeli összekészülés és időben elindulás stressz, már jobb állapotba hozza az idegrendszert – a szünet elején még akkor is, ha gőzünk nincs mit fog csinálni a gyerek napközben. Ez a kezdeti állapot az első pár hétben azonban észrevétlenül illan el.

Mindig is irigyeltem azokat a családokat, ahol már április végén megvan a teljes nyári program, a gyerekek táborai a naptárban összeállítva, családi nyaralás leszervezve. Komolyan érdekel, hogy ezt ki hogy csinálja, mert én minden évben az utolsó iskolai héten döbbenek rá arra, hogy nem péntek az utolsó tanítási nap (idén pl. csütörtök) és tűzoltásszerűen oldom meg a hét fennmaradó napjainak megszervezését.

Június végére rendszerint kialakul a közös ritmusunk – bevallom ehhez szükség is van két hétre, mert kilenc hónap teljesen más napirend szerinti életvitel után azért nem megy egyik napról a másikra a napi huszonnégy óra közös eltöltése – annak ellenére, hogy mindig baromira hiányoznak a gyerekeim és úgy érzem, hogy nagyon kevés időt vagyunk együtt iskolaidőben. De mindannyian változunk, alakulunk és az ezzel való szembesülés az újra összecsiszolódás fontos és elengedhetetlen része a nyári szünetnek. Most már egyébként erre tudatosan is készülünk.

Júliusra kialakul a ritmus, kezdődik az utazgatás, nyaralás, Balaton. Leeresztünk, és ez talán a nyári szünet legkiegyensúlyozottabb időszaka.

Mi viszonylag kevés (gyerekenként maximum 1) táborba járunk egy nyáron, a nagyszülők bevonásával és a mi rugalmas munkavégzésünkkel megoldjuk. A rugalmas munkavégzéssel összeegyeztetett szünidő augusztus közepére válik nagyon kimerítővé. Ezért különböző kreatív megoldásokat találtunk ki, pl. az otthontábort. Nálunk ez annyira bejött, hogy idén továbbfejlesztjük. Volt olyan, hogy több barát gyerek szüleivel összefogtunk és közösen kértünk meg egy gyerekfelügyeletet vállaló lányt, aki délelőttönként programozott velük és felváltva vitte a gyerekeket haza valakihez, így az ebédeltetést is be tudtuk osztani – mindig valaki vállalta, a többiek tudtak dolgozni.

Sok szülőtől hallom, hogy amennyire várja az iskola végét júniusban, úgy számolja vissza a napokat az iskoláig augusztus végén. Van az a helyzet, amikor semmilyen segítség nincs – főleg, ha pl. sérült gyerek is van a családban, akit táborba vinni, gyerekfelügyeletet biztosítani sokkal nehezebb, sok esetben lehetetlen.

Kétségtelen, hogy sok rugalmas megoldás van, és szerintem, ha közösen gondolkodunk többekkel ez hatványozottan igaz, mégis a két és fél hónapos szünet sokszor nagyon nehezen megoldható. Mindenképpen nagy váltás az előző 9 és fél hónaphoz képest. Ráadásul folyamatosan egy ambivalenciában van mindenki: a gyerekek alig találkoznak az iskolai barátaikkal, a szünet végén már hiányoznak nekik, de azért érzik, hogy a szabadságot sem szeretnék feladni. A szülőknek pedig teljesen új rendszerben kell kialakítaniuk a gyerekekkel töltött idő és a munkával és egyéb teendőikkel kapcsolatos időt.

Szóval augusztus végén a gyerekek szokásos reggeli kérdésére „mi lesz ma a program”? Egy kimerült üdülésszervező szülő már könnyen válaszolja: Végre iskola!