Ha tényleg ő kell, akkor nincs már mit mondanom …

Mert úgy érzem mindent elmondtam, mindent megmutattam. Mindent odaadtam.

Voltunk egyszer, te meg én. A világon a legfontosabb voltál, te. De még nálad is fontosabb volt, szebb volt a MI. Szerettem elveszni a mindennapokban, az egyszerűségben, a kézzelfogható őszinteségben, abban, hogy semmi nem volt bonyolult.

Melletted az én bonyolultságom, a sötét napjaim, a furcsa gondolataim is olyan egyszerűnek, még néha szépnek is tűntek.

Azt hittem miattad vagyok más. Azt hittem miattad szépült meg minden, az életem, a napjaim, a perceim. Hogy is történhetett volna másként? Hiszen te voltál az élet, te voltál a mosoly, te voltál a napom és a holdam.

(Nem nem szégyellem leírni.)

Hazugság volt. Te voltál hazugság. Most már tudom. Csak jöttél, és mutattál egy arcot, és én hülye, elhittem. Elhittem, hogy ez te vagy. Pedig nem voltál más, csak egy átutazó, aki mindig azt veszi ki a bőröndből, amire a másiknak szüksége van. Ezért cserébe elvár. És kap.

Hiszen ki ne veszne őrülten bele abba az emberbe, aki úgy érzi, csak hozzá érkezett.

Én is elvesztem. Elvesztem benned. Az energiádban, az arcodban, a sármodban.

Annyira elvesztem, hogy nem vettem észre, hogy nem vagy őszinte. Annyira hinni akartam, hogy ILYEN vagy, hogy mindent oda adtam neked.

Aztán… elmúlt… Elfáradtál. Elfáradtál a szerepbe, hogy rendes ember legyél. Elfáradtál a szerepbe, hogy tisztán, őszintén élj. Persze, hiszen mindez neked kemény meló volt, kemény feladat, minden nap másnak mutatni magad.

Találkoztál a tükörképeddel. Csak álltál és nézted. Őt. Azt a másikat. Aki ugyanolyan utolsó, ugyanolyan hazug, ugyanolyan… mint te.

Igazából már az első pillanatban láttam, hogy mi történik. Ezek ketten itt most észrevették egymást. Ezek ketten itt most egymásba szeretnek. Ezek ketten, most itt engem megcsalnak.

Előbb csak pillantással, aztán szavakkal, később tettekkel.

Annyira világos volt minden, hogy csak azt sajnálom, nem sokkal előbb történt meg.

Megérdemled őt. Mert olyan mint te.

Csak azt ne kérd, hogy legyünk barátok…

 

No Comments