A “barát”, aki nélkül könnyebb lesz az élet …

Nem vagyok jól. Sokadszorra kérdezed, de nem, akkor sem. Hogy miért nem beszélek róla? Mert nem akarok. Mert bőven elég huszonnégy órában elviselnem magam a gondjaimmal. Nem akarok beszélni róla. Hogy érdekel-e mi a helyzet veled? Persze. De nem most. Majd, ha jól leszek.

Önző vagyok? Könnyen lehet. Boldoggá tesz, hogy végre önző tudok lenni. Végre nem helyezek másokat magam elé. Rossz barát vagyok? A válasz lehetőségét a kezedbe adom. De megsúgom, nem vagyok az. Csak éppen eljött az idő, hogy magammal is törődjek.

Ne játszd el a megértő barátot, mert rosszul csinálod. Nekem rontasz, elszámoltatsz az időmmel. Feljogosítottad magad arra, hogy magyarázatokat követelhess tőlem. Kedves barát, jobb lesz, ha figyelsz: sosem magyarázkodom a döntéseimért. Azt gondolom, egy barát számára nem is szükséges.

Ne kérj számon, miért változtam meg. Ne támadj rám, hová tűntem. Beszélek, ha eljön az ideje. Ha menni akarsz, menj, nem kérem, hogy várj meg. Ha neked sürgős, én engedlek. Ha képtelen vagy elfogadni, nem kérlek meg rá.

Ne sorold fel, mennyi mindent tettél értem a múltban. Hidd el, én is pontosan tisztában vagyok vele. Ezért hittem, hogy jól választottam barátot. Egy olyan barátot, aki tudom, hogy ott fog várni az utam végén, ha végre nem tévedek el egy újabb lehajtón.

Én így képzeltem eddig.

Tudod, ha előre megírod a történetünk végét, ne csodálkozz, hogy hű leszek a szerepemhez. A rossz barát szerepét osztottad rám. Te eldöntötted, hogy nem akarod a barátságom. Nekem esel, kérdőre vonsz, hogy aztán elmondhasd: neked volt igazad, nem vagyok jó barát.

Őszintén mondom, ettől nem jött meg a kedvem egy baráti beszélgetéshez.

Pedig eszembe jutsz sokszor, és tiszta szívemből kívánom, hogy minden rendben legyen veled. Ha már velem semmi sincs, legalább Te legyél jól.

Hiába mondod, hogy te szívesen meghallgatod a bánatom. Nekem nem ez kell most. Tűrésre van szükségem. Időre.

Jöhetsz azzal, hogy mindenkinek megvan a maga baja, de engem csak a magam baja érdekel. Most még. Aztán ez elmúlik. Amikor felálltam és leporoltam magam.

Amikor már nem azon aggódom, mit fogok enni jövő héten, és miből lesz pénzem a számlákra. Amikor már nem zokogok éjszakákon át azon, hogy az aktuális életemszerelme mit tesz velem. Amikor megoldok mindent, ami jelenleg hátráltat. Amikor visszatérek az életembe.

Akkor hidd el, mindent elmesélek.

Azoknak, akik akkor is velem vannak, amikor nem vagyok jól.

1 Comment

  • comment-avatar
    Bri 2017 október 9. (6:28 du.)

    Köszönöm,ennél jobban nem is lehetett volna leírni.😊