Figyelj, Mami!

Igen, te! Tudom, hogy csak lopva néztél rá erre a cikkre, de egy kicsit maradj, mert szeretnék neked mondani valamit.

Tudod felkeltem ma, reggel hatkor, mert nincs bölcsi a nyáron, és itthon vagyunk a gyerekkel. Itthon dolgozom, cikket írok, szerkesztek, de most nem erről akartam írni.

Arról akartam írni, hogy nagyon meleg van, és nagyon hosszúak a napok.

Hogy ma reggel elsírtam magam öt perccel azután, hogy a fiam felébredt, mert miután háromszor kérdeztem meg tőle, hogy kér-e hideg kakaót, és háromszor mondta, hogy igen, a földhöz vágta a cumisüvegét, hogy miért hideg, és miért nem meleg?!

Majd ordítva a földhöz vágta magát is, és közölte velem, hogy utál, és menjek ki a szobából.

Tudom, mindig ezt csinálja: dackorszak.

Semmit nem tudok tenni, néha jobban, néha nehezebben viselem. Most éppen nehezebben, mert baromi kemény vele az élet, mindenre nemet mond, hiányolja az anyját.

Konkrétan „nullahuszonnégyben” rajtam lógna, nincs mit tenni.

És mit csinálunk mi? Balanszolunk. Nagyjából mindennel.

Az időnkkel, a türelmünkkel, a szeretetünkkel, a türelmünkkel, ami hol elfogy, hol nem.

És a legkeményebb, hogy a napvégén olyan fáradtak vagyunk, és olyan ingerültek, hogy a szeretteink isszák a levét: kapnak egy idegbeteget, aki minden nap tizenöt hard-core hisztit csinál végig a kölyökkel, aki éppen hol két perc alatt nyugszik meg, hol húsz perc alatt.

Persze én meg utálom magam, mert néha a sírás rohamai olyan kemények, hogy azt hiszed a következő ordításnál elájul.

Aztán persze felmászik az öledbe összepuszil a taknyos szájával és azt mondja: csak vicceltem. Nem komolyan mondtam, hogy utállak.

Ja! Hogy nem komolyan, akkor most nem megyek bőgni a klotyó tetejére.

Szóval, csak azt akartam mondani, hogy tudom, hogy este fáradtan alszol el, és reggel ugyanolyan fáradtan kelsz. Tudom, hogy kőkemény az is, hogy reggel olyan, mintha egy percet sem aludtál volna, mert nyakadban van az egész család gondja.

Tudom, hogy hó végén már számolod, hogy mire elég a pénz, és azt is tudom, hogy néha irigyled a szingli barátnőket a “fészen” mert éppen Krétán meg olaszba nyaralnak, és te meg a fodrászhoz sem jutsz el.

És tudod mi a legszebb az egészben? Hogy közben végig úgy érzed, hogy rosszul csinálod.

Pedig nem.

Csak vannak rossz napok, és könnyebbek, és néha egy-egy nagyon jó is. És tudom, hogy tigris mama vagy, és ölnél a családodért, de azért néha, nem lehetne, hogy mindenki békén hagyjon már egy picit?

Csak úgy elhevernél a tévé előtt, mint régen. Vagy olvasnál a parkban, tudod, mint régen.

Vagy beszélgetnél a barátokkal.

Figyelj, lesz még ilyen. Jó lesz megint minden, csak néha vannak rossz napok.

De azért mert nem mondja el neked nap, mint nap valaki, azért tudd: nagyon jól csinálod!

És szerintem klassz vagy!

Na jó, most már elengedlek, mert tudom, hogy a gyerek éppen lerántja az asztalról a bögrét.

(De tényleg, csodás vagy…)

5 hozzászólás

  • comment-avatar
    Brigitta 2018 május 14. (1:29 du.)

    Köszönöm szépen ez most sok erőt adott 3 gyermekes anyaként ebből 1 kamasz, 1 felnőtt(nek) hiszi magát és egy épp nemtudnimilyenkorbanvan 4 éves. Köszönöm köszönöm köszönöm 😘

  • comment-avatar
    Edit 2018 május 14. (8:49 du.)

    Sziasztok! Nagyon lèleksimogatóak az írásaid. Szeretnèk itt egy új tèmafelvetést feldobni. Ne támadásnak vegyètek mert nem annak szól hanem őszintèn megfogalmazódott bennem a sok anyavígasztaló cikk mellett a következő kèrdés: nektek mint gyereknek hogyan esne az ha arról szólna a családi memoárok nagy része hogy milyen nehéz volt veletek? Nem fogjàk a gyerekeink ezeket a sirámokat megsínyleni? Hiszen velünk is biztos volt baj de a jótékony idő homálya befedi a rosszat és megszépíti. Nekünk sokat segítenek ezek a cikkek….de…..mu lesz az ára?

    • comment-avatar
      admin 2018 május 23. (11:24 de.)

      Szia Edit! A felvetés jogos 🙂 Bízunk benne, hogy a panasz nem a gyereknek (és főleg nem a gyerek előtt) zajlik, mert az mérgező lehet. Amikor cikket írunk a szóbeli bántalmazásról, akkor ilyesmikre, illetve pont ilyenekre (is) gondolunk. A gyereknek mondani, hogy miatta vagyunk fáradtak, vagy enerváltak gyilkos dolog. A panaszkodás, vagy az, hogy kiírjuk magunkból ami bánt az egy másik. Remélem.

  • comment-avatar
    Virág 2018 május 17. (8:40 de.)

    Köszönöm.

  • comment-avatar
    Pataki-Bakó Lívia 2018 június 1. (3:54 du.)

    Köszönöm a szavakat,mondatokat amit leírtál!Azthiszem minden benne van ami kell!Nagyon jólesett.Kivánok minden anyukának csodás pillanatokat amit a gyermekeivel élhet át!Mert szerintem csak ez számítt!Köszönöm !