5 ok, amiért örülök, hogy szakítottál velem

Semmi gond, most már tudom. De tényleg. Boldogabb nem is lehetnék, hiszen ez a legjobb, ami történhetett velem…

Az első, hogy nincs szükségem olyan emberre, aki nem enged közel.

Ezért lehet, hogy én vagyok a hibás – gondoltam korábban. De most már látom, hogy a te hiányosságod volt igazából. A találkozásunk hónapjában minden olyan könnyen ment. De hát, ilyen a kapcsolatok természete. Az eleje csupa mosoly és vidámság. Akkor is jól érezzük magunkat, amikor éppen semmiről nincs kedvünk beszélni. Jó volt veled amikor szótlanul sétáltunk, és azt gondoltam titokzatos vagy, amikor semmit nem meséltél magadról. Később ezt már nem találtam vonzónak. Sokkal inkább olyan érzésem volt, hogy nem akarsz beavatni semmibe. Hogy a saját dolgaid, a saját életed csak a sajátod. Hogy nincs felém bizalmad, hogy valamire másra kellek neked.

A második, hogy nem hiszel a szerelemben.

Kezdetben még ez is tetszett. Aztán kicsit furcsának találtam. Hónapok óta együtt vagyunk, kellene, hogy érezz valamit. Legalább a kezdetét annak, hogy két ember elkezd egymással törődni, egymásra hangolódni. Még, ha ki sem mondod, hogy szerelmes vagy (megesik az ilyen) legalább ne hangoztattad volna folyton, hogy nem hiszel a szerelemben. Mert én hiszek. Látom nap mint nap. Még akkor is hiszek, ha éppen most velem, velünk nem történt meg a legnagyobb csoda.

A harmadik, hogy csak a szád jár.

Az egyszerű ígérgetéseknek már egyáltalán nem dőlök be, természetesen nem erről volt szó. Arról azonban beszéljünk, hogy mi történt az elfecsérelt estéimmel, és napjaimmal, amikor vártam rád és te nem jöttél meg. Azokkal az órákkal, amikor ültem és néztem a telefont, hogy szólaljon már meg, és legyen egy épkézláb magyarázatod arra, hogy miért nem tartod magad, ahhoz, amit ígértél. Amit megbeszéltünk. Miért lettem megint én az, aki nem számít? Persze a szavakban jó vagy. Abban mindig is jó voltál, de már ez kevés. Igazából mindig is kevés volt.

A negyedik, hogy nem értetted meg a testem.

A nő nem önkiszolgáló büfé. És a szex nem az ágyban kezdődik, hanem az asztalnál. A férfiak tudják ezt. Általában. Neked nem sikerült megértened, hogy nem csak nagyanyám lehet fáradt, hanem én is. És, hogy ilyenkor is nehéz egy nőnek nemet mondani, mert nem akarja azt az érzetet kelteni a társában, hogy már nem kell neki. Nekem kellettél. Nekem hiányoztál, csak nem tudtam szét tenni a lábam, amikor nem voltál kedves. Amikor nem vetted a fáradtságot ahhoz, hogy megsimogass…

Az ötödik, hogy nem tettél bele energiát.

Amikor kicsúszott a lábunk alól a talaj. Emlékszel? Kértem, hogy üljünk le beszélni. Úgy azonban nem lehet, hogy csak én beszélek. Te pedig hallgatsz, és rólad megint nem tudni semmit. Neked nem voltak érveid. Neked nem voltak válaszaid, szerinted minden úgy volt jó, ahogy volt. Amíg én rohantam, hogy utolérjelek, hogy észre vegyél, te csak sétáltál, és cinikusan mosolyogtál. Mert neked nem volt fontos.

Neked én nem voltam fontos.

Nekem pedig már TE nem vagy az.

 

 

No Comments