Puszit adni a gyerek szájára – Miért ne lenne normális?!

Victoria Beckham nem gondolta, hogy szétszedik majd azért, mert éppen “szájrapuszit” ad lányának. Pedig így történt. A kérdés, hogy kinek van igaza? Szöllősi Timi jegyzete.

Egyre többször hallani nemtetszést kifejező véleményeket, amikor azt látjuk vagy olvassuk valahol, hogy egy anyuka a gyermeke szájára ad puszit. Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy puszit adni a gyerek szájára nem helyes, mert szexuális töltete van és a gyerek számára mást is kifejezhet.

Viszont sokan vannak azok is, akiknek semmiféle ellenérzésük nincs ezzel kapcsolatban, sokkal inkább természetesnek érzik. Én is ebbe az utóbbi csoportba tartozom és meg is mondom, hogy miért.

Az emberek álszentek. Sokan azt gondolják, hogy gusztustalan a gyerek szájára puszit adni, miközben a pelenkázásnál a bébi édes kis fenekére puszit adni normális. Csak azért, mert egyikünk a fenekére, másikunk a szájára szeret puszit adni, még egyikünk se jobb vagy rosszabb a másiknál. Én előszeretettel puszilgattam a feneküket is, egész egyszerűen azért, mert annyira szeretem őket, hogy ahol érem, oda adok puszit.

A gyerekek egy sor olyan dolgot csinálnak a szüleikkel, amelyeket később a szerelmükkel vagy a szexuális partnerükkel fognak. Gondoljunk például a közös fürdésekre, az összebújásokra, ölelkezésre. Ugyan már, miért lenne jobb vagy más egy ölelkezés, egy összebújás, mint egy puszi a csöpp kis szájukra? Ha valakit szeretünk, akkor természetes, hogy fizikailag is közeledünk egymáshoz. Ha egy pusziba valaki szexuális töltetet akar belemagyarázni, akkor egészen nyugodtan bele lehet a hátmasszázsba, a csikizésbe és ha már itt tartunk, akkor a szoptatásba is. A gyerek igenis érezhet fizikai örömöt anélkül, hogy ez furcsa vagy helytelen lenne.

Lefogadom, hogy az, hogy egy gyereknek pozitív fizikai tapasztalatai vannak a szüleivel kapcsolatban, képessé teszi arra, hogy később ő maga is kiegyensúlyozottan adjon és kapjon. Ez ráadásul egy pozitív tudatalatti érzést is nyújt a fizikai szeretettel kapcsolatban. Sokaknak vannak nehézségeik a partnerükkel szembeni az érzelmek fizikai kifejezésére, talán ennek oka a családjukban keresendő.

Különböző kultúrákban az emberek még a barátaiknak is a szájukra adják a puszit. Mindezt anélkül, hogy ennek bármilyen szexuális vonatkozása lenne. Mert van különbség puszi és puszi között.

Azok, akik szerint a gyereknek a szájára puszit adni helytelen, úgy gondolják, hogy az a gyerek, akinek mondjuk édesapja a szájára ad puszit, iskolás korában ő is a barátai szájára ad majd puszit – teljesen ártatlanul – és így a szexuális zaklató szerepébe kerülhet. Na már most: mindegyik gyerekemnek pici baba koruktól kezdve adtam puszit a szájukra is, és valahogy sose jutott eszükbe, hogy ovistársaiknak vagy osztálytársaiknak a szájukra adjanak. Se három, se négy, se hatévesen. Sőt, még a nagyszülőknél sem merül fel ez soha. Ezek szerint, akkor már egyáltalán nem szabad a gyerekünket simogatni, megölelni sem? Hiszen az is ugyanolyan örömet okoz nekik, mint egy puszi.

Egyébként a gyereknek mindent meg lehet magyarázni és ha értelmesen elmagyarázunk nekik valamit, tökéletesen megértik. Tehát: szerintem meg lehet beszélni a gyerekkel, hogy anyával és apával lehet puszit adni egymás szájára, de másnak nem.

Aztán vannak azok, akik azt mondják, hogy a gyereknek túl zavarba ejtő lehet, ha édesanyja vagy édesapja a szájára adnak puszit, hiszen amúgy anya apának ad a szájára puszit és fordítva. Ismét egy olyan feltevés, amelynek semmi alapja nincs, hiszen a gyerek nagyon is jól különbséget tud tenni a kétfajta puszi között.

Szerintem ez a szájrapuszi idővel, ahogy nő a gyerek, magától elmúlik. Nagyjából olyan ez, mint amikor már a gyerek cikinek érzi, hogy megfogja az utcán az anyukája kezét vagy amikor elkísérjük őket valahová, ahol az osztálytársaival van a találkozó, és azt mondják nekünk: „Anya, te inkább ne gyere tovább. Köszönjünk el itt.”

Mi, szülők ösztönösen érezzük, amikor eljön az idő és már nem adunk a gyerek szájára puszit. Ahogy a gyerekeknél is magától kialakul, akarom mondani átalakul. Magától és természetesen.

Olvasd el ezt is:

5 bóknak álcázott kritika, amitől a dolgozó anyáknak herótjuk van

Ideje, hogy te is belásd, nincs okod rosszul érezni magad azért, mert mások irigyek rád. Te is olyan nő vagy, aki a gyermeke(i) mellett nem adta fel a karrierjét? Akkor bizonyára neked is volt már részed a burkolt, ítélkező (vagy inkább irigykedő?!) beszólásokban. Félre értés ne essék, mi, dolgozó anyák, hálásak …

No Comments