Megérdemled, hogy jól bánjanak veled…

Talán már elfelejtetted, hogy milyen bánásmódot érdemelsz? Olyan sokat csalódtál, hogy nem tudod már, hogy mire is van szükséged? 

Olyat érdemelsz, aki értékel téged, és jól bánik veled.

Olyat, aki tudja, hogy várod, ezért nem várat meg.

Aki tudja, hogy akkor is jól esik egy hívás, ha este találkozni fogtok.

Megérdemled, hogy tervezzenek veled.

Olyat érdemelsz, aki mellett nem kell feszengened, ha felteszed a kérdést, hogy mi lesz a hétvégén? Vagy két hét múlva… vagy a következő nyáron.

Aki tudja, hogy a jóságodra jóságot vársz viszont.

Mert annyit bántottak már.

Megérdemled, hogy kinyissák előtted az ajtót.

Hogy levegyék a kabátod.

Hogy kihúzzák neked a széket.

Olyat érdemelsz, aki szerint nem “ciki” udvariasnak lenni.

Aki tudja, hogy a szavak igenis számítanak.

Ezért jól meg is válogatja őket.

Olyat érdemelsz, aki érted megy, és haza is visz.

Aki megcsókol, de nem akar az első estén rádrontani.

Olyat, aki jó éjt kíván, és jó reggelt.

Aki betartja a szavát.

Akivel nem kell játszmáznod, hogy felkeltsd a figyelmét.

Olyat, aki időben jön.

Olyat érdemelsz, aki, ha kell, a maga módján is, de kimutatja, hogy tetszel neki.

Ha kell, minden nap.

Megérdemled, hogy tudd: fontos vagy.

Mert nem elégszel meg azzal, ha valaki a Facebookon egy szimpla “like”-al elintéz.

Te még tudsz elpirulni, örülni az újnak, az új élményeknek, és ezekre szükséged is van.

Nem akarsz beletörődni abba, hogy a telefonodon keresztül építed a kapcsolataidat.

Neked szükséged van beszédre, érintésre, látványra, szagokra, ízekre.

Olyat érdemelsz, aki mindezt megérti, aki mindezt ugyanúgy gondolja, mint te.

Olyat, aki tudja, hogy mit akar tőled.

Aki nem fél kimondani: kellesz nekem.

Többet érdemelsz annál, hogy ostoba játékszer légy.

Nem időkitöltő vagy, ha éppen a vacsorapartner nem ér rá.

TE vagy, A vacsorapartner.

Megérdemled, hogy olyannal legyél, akit boldoggá tehetsz, és ő képes ezt elfogadni.

Olyat érdemelsz, aki meglátja a könnyedebbik énedet is.

Aki megengedi, hogy önmagad legyél.

Aki melletted szintén önmaga lehet.

Aki képes őszinteségre akkor is, ha nem könnyű.

Ne érd be kevesebbel.

A szerelemben ne.

És ne felejts el, mit érdemelsz.

Nézd meg ezt is:

Szerinted hülyén reagálok, szerintem meg megélem, amit érzek

Ezt mondták. És fájt. Fájt, mert igaz? Fájt, mert sértődékeny vagyok? Fájt, mert hahó világ, idebenn érzések is vannak! Mindegy, miért. Fájt. Aztán leültem és gondolkodtam. Mi történt velem ebben az évben? Kirúgtak, átvertek, megcsaltak, elbuktam, elhagytak. És miként reagáltam én minderre? Ittam, ittam, sírtam, ittam, sírtam, sírtam.Szidtam. Gyűlöltem. Öltem.

Szeretnéd, hogy beléd szeressen? Nem fog menni…

Bárcsak mondhatnám szebben, vagy kedvesebben. De nem lehet… Az érzéseknek nem lehet parancsolni, még akkor sem, ha te itt, a túloldalon éppen belepusztulsz abba, hogy valaki nem szeret viszont. Nap mint nap arra ébredsz, hogy egyszerűen TUDOD, hogy ti jók lennétek együtt.

No Comments