Magányos nemzedék? Soha nem volt még ilyen nehéz társat találni…

Kinek ne lenne elege abból, hogy manapság öt másodperc leforgása alatt döntik el, jobbra vagy balra húznak minket a Tinderen? A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű… És mi van akkor, ha “fent sem vagy a tinderen”?

Kezdjük az elején! A modern társkeresési szokások látszólag szörnyen leegyszerűsödtek és felszínessé váltak. Hamar átsiklunk számunkra lényegtelen információkon, pedig az ismerkedés ennél sokkal összetettebb folyamat.

Az emberek folyamatosan panaszkodnak, hogy nem találják a számukra megfelelő személyt, és sajnáltatják magukat, amiért még mindig egyedülállóak. Nem csak a barátoktól zúdul ránk a sok információ, hanem az internetről, cikkekből, tévéből is.

Egy idő után rájövünk, mi is aggasztja őket valójában: az ismerkedés csak látszólag egyszerűsödött le: valójában sokkal, de sokkal bonyolultabbá vált, mint régen.

Egyrészt azért, mert a másik sokszor csak együtt akar „lógni”. Teljesen mindegy, hogy ez az együtt lógás valójában mozi, vacsora, berúgás Párizsban vagy szex a hátsó ülésen: alkalmi találkozó. Joggal felmerülhet bennünk, milyen jó volna tudni, mit jelentett a férfi számára az együtt töltött idő.

Na de akkor miért nem kérdezzük meg őt magát? Haha, jó kérdés! Íme, a válasz:

Olyan világban élünk, ahol az emberek alapvetően félnek kimutatni a valódi érzéseiket. Ha valaki haragszik ránk, sokszor előfordul, hogy még csak fel se hív minket, hogy megbeszéljük, mi is okozta a nézeteltérést. Ehelyett passzív-agresszív, pársoros válaszokat kapunk, 140 vagy kevesebb karakterben, esetleg vigaszként odabiggyesztik a bevált „majd hívlak” varázsszót.

Ha szeretünk valakit, arról sem beszélünk; helyette inkább éreztetni próbáljuk több-kevesebb sikerrel, egy egészen buta okból: nem akarunk „túl sok” lenni számára.

Nem tetszik? Pedig egyre többen tapasztaljuk a bőrünkön, hogy ez egy nagy játék, aminek könnyen vesztesévé válhatsz, ha nem tartod be a szabályait, és időtlen időkig gyötörhet a bizonytalanság, hogy vajon mi a fenét rontottál el.

Íme, néhány idegesítő szabály, amellyel óhatatlanul szembesül napjainkban mindenki, aki társkeresésre adja a fejét.

  • Nem kérheted meg, hogy egymás után két éjszakát töltsön veled.
  • Ha utoljára te írtál, meg kell várnod, hogy ő folytassa a sort.
  • Nem küldhetsz neki egymás után üzenetet.
  • Ki kell békülnöd a gondolattal, hogy esetleg alkalmi szexben volt részed.
  • Nem mondhatod el neki, milyen rosszul esik, hogy nem beszélhettek őszintén az érzéseitekről.
  • Gondosan ügyelned kell minden szavadra.
  • A kommunikáció döntő hányada az okostelefonra küldözgetett üzeneteken keresztül történik.
  • Sokszor csak vársz egy válaszra, amit talán sose kapsz meg, bármilyen fárasztó és fájdalmas is mindez.
  • Zsonglőrködnöd kell az időddel a másik kedvéért.

…Na, ne vicceljünk már!

Ha kedvelünk valakit, akkor időt akarunk tölteni vele. Mi sem egyszerűbb ennél? Legalábbis annak kéne lennie. De jelenleg a helyzet sokkal összetettebb.

Ha mindig ráérünk, a másik fél azt gondolja, nincs önálló életünk. Hiába várunk kezünkben a telefonunkkal három órát a válaszára, mi nem írhatunk neki vissza azonnal, mert akkor túlbuzgónak gondol minket.

Miért játsszuk folyton-folyvást ezt a hülye játékot?

Miért nem hívhatunk fel valakit, ha szeretnénk beszélni vele? Miért szégyelljük, hogy szükségünk van rá? Miért mi vagyunk a hisztis libák, ha felhúznak minket? Miért csak a barátainknak panaszkodhatunk, ha elbántak velünk, ha nem írnak vissza, ha nyomtalanul felszívódtak?

Hadd kérdezzek valamit: ki akar olyan nő lenni, akit mások hatalmaskodása irányít?

Sokan belefáradtak, hogy olyan világban éljenek, ahol a közömbösség hatékonyabb a valódi figyelem felkeltésében, mint az őszinteség. A manipulatív játékokba, amelyeket a férfiak és a nők egymással játszanak, csak hogy szeressék őket. Miközben ez a nevetséges és szánalmas játszma távol van a szeretettől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Íme, egy jótanács: ideje leállni ezekkel a baromságokkal! Vagyis:

  • Tiszteljük annyira egymást, hogy elmondjuk neki az igazat!
  • Ha valaki felvidít vagy inspirál minket, adjuk a tudtára!
  • Ne tekintsük levegőnek a másikat!
  • Ideje felnőttként viselkedni, és nem hagyni senkit kétségek között, megválaszolatlan üzenetekkel és idióta, kétértelmű Facebook-posztokkal!
  • Ne tekints kihívásként a párkapcsolataidra és a randizásra, mert semmi örömödet nem fogod lelni benne!
  • …és könyörgök, ha valaki mégsem érdekel, ne legyél gyáva, és időben szólj neki!

Ebben az őrült, rohanó világban időközben valahogy elfelejtettük, hogy emberek vagyunk, ezáltal sebezhetőek. Annyi tiszteletet mindenki megérdemel, hogy őszinték legyünk hozzá. Beleértve persze saját magunkat is!

 

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

45 bölcs tanács az élethez egy 90 (!) éves embertől

Sokat megélt, sokat látott… Érdemes elgondolkozni, mert nem légből kapott idézetekről van szó, és nem is a nagy “megmondóktól” származik, hanem egy egyszerű embertől, aki olyan mint te, éppen ezért olyan dolgokat tud mondani, ami a te számodra is hasznos lesz. Ha az életben problémád van mindenki kéretlen tanácsokkal …

Szerinted hülyén reagálok, szerintem meg megélem, amit érzek

Ezt mondták. És fájt. Fájt, mert igaz? Fájt, mert sértődékeny vagyok? Fájt, mert hahó világ, idebenn érzések is vannak! Mindegy, miért. Fájt. Aztán leültem és gondolkodtam. Mi történt velem ebben az évben? Kirúgtak, átvertek, megcsaltak, elbuktam, elhagytak. És miként reagáltam én minderre? Ittam, ittam, sírtam, ittam, sírtam, sírtam.Szidtam. Gyűlöltem. Öltem.

Ez fog történni, ha a sok idióta után, végre egy normális férfival találkozol

Azt hiszed, hogy nem vár már semmi meglepetés, pedig de. Leginkább a saját reakciód lesznek meglepőek. Mert ellentétben azzal, amit mindenki gondol, és mond, egyáltalán nem könnyű nyitott szívvel fogadni az újat, és a jót. Mivel nem vagy hozzászokva, hogy jól bánjanak veled, kezdetben még az is lehet, hogy visszautasító, …

4 hozzászólás

  • comment-avatar
    Phone 2018 november 26. (10:22 de.)

    Mert mi az öreg istent csináltak tizen-huszonévesen? Középiskolában már mindenki komolyan ismerkedik. Aztán annak végeztével lenne az ideje a házasságnak, gyereknek. Ne mondja senki, hogy “tanulok még…” Férj és gyerek mellett is lehet. Ja, úgy nem olyan kényelmes? Az enyémek nagyok már, mégis még mindig tanulok. Mert nem vártam a tökéletes pasast, a tökéletes helyzetet a családalapításhoz. Mert olyan nincs! Csak a mesében!

  • comment-avatar
    Sándor 2019 június 2. (4:05 du.)

    Szia!
    Férfiként sokszor gondoltam azt hogy az összes nő idióta, fogyatékos, hülye picsa. Aztán amikor nőktől hallottam hogy miket csinálnak férfitársaim, rájöttem hogy a férfiak is ugyanilyenek.
    Mindkét nemnél teljesen természetes hogy valakit úgy koptatnak le, hogy felszívódnak mint szürke szamár a ködben. Ilyenkor a lekoptatott fél persze megsértődik, de ő is ugyanazt csinálná fordított helyzetben.
    Ezért is lett elegem rövid idő után a tinderen való bohóckodásból. Rájöttem hogy felesleges időpazarlás normálisnak tűnő nőkkel találkozgatni, akik épkézláb indok nélkül koptatnak le és jobb esetben dobnak egy üzenetet hogy bocs, mégse. A kedvességet, udvariasságot, virágot különösebben nem értékelik.
    Az átlagnál fejletebb érzelmi intelligenciával rendelkező személynek gondolom magam, ezért mindig őszintén, élő szóban mondom el a véleményem. Egyszer beszélgettem arról egy csajjal hogy én soha nem szakítanék senkivel, csak élőben. Volt is rá példa. Ez egy nem egyszerű szitu, de aki erre nem képes az gyáva szar. Nem akarta elhinni és azt mondta hogy ezt csak nagyon kevesen csinálják így.
    Talán ezért is mondják néha az ismerőseim hogy sértődékeny vagyok. Mert őszintén elmondom ha valami nem tetszik, rosszul esett hogy nem számíthattam rá stb.
    Szóval, csak az a kérdésem, hogy itt mindenki hülye? 😀

  • comment-avatar
    Zsolt 2019 június 4. (5:49 de.)

    Szerintem a válasz tök egyszerű: nem kell átnézni azon aki teszem azt nem felel meg a másiknak. Nem az igények ellen vagyok, csak egészséges szinten. Egy nő lekoptat egy pasit mert nincsenek milliói, vagy mert éppen nem úgy néz ki mint Brad Pitt vagy tudom is én. Közben a nő elfelejti, hogy ő sem Audrey Hepburn, vagy Scarlett Johanson és, még annyia sincs, hogy gyalog hazamenjen.
    De a férfit ez nem érdekli. Ő a jót látja benne és nem érdekli, hogy el van adósodva, csak az olyat aki azt mondja, hogy “semmi baj, megodljuk” le kell koptatni. Sarkosított példa, de jól tükrözi a jelen kort.

  • comment-avatar
    Bingi 2019 június 8. (10:09 du.)

    Mit tennél, ha lenne egy igazán erkölcsös udvarló, aki drága virágcsokrokkal halmoz el, de valami miatt nem tudod őt párként elképzelni? Én sem vágyom kalandra, komoly kapcsolatra vágyom, meg nem vagyok egy model alkat sem, de valamiért mégsem megy. Minden törekvésem arra vonatkozóan, hogy lazuljon a kapcsolat meghíusul, mert lekötelezően sokat befektet. Folyamatosan keres, érdeklődik. Én meg attól tartok, hogy magára veszi, hogy vele van a gond ha nyíltan közlöm, amiért nem tudom párként elképzelni. Mert amikor az előző udvarlási kisérleteiről beszél, akkor ez jön át és meg akar felelni. Már nem tudom, hogyan utasítsam vissza a kedvességét. Megérdemli, hogy boldog legyen valakivel, aki jobban értékeli. Én meg megérdemlem, hogy egyedül legyek, ha nem tudom kellően a jót értékelni.