Nyár van. Gyilkos nyár van.

Várlak és nem jössz. Várlak és nem hívsz. Várlak, pedig tudom, hogy hiába várok.

Tudom már, hogy ma éjjel sem alszom.

Pedig fekszem, igaz a földön.

Koszos a szõnyeg, nem vagyok rendes lány, hiába tanultam sokat az anyámtól, mostanában valahogy elhagytam a fészekrakó ösztönömet.

De megtanultam nõ lenni, testvér lenni, barát lenni és szeretõ.

Takarítani utálok, fõzni nincs idõm, megfojt a mosatlan. Igaz, csak egy hete. Pedig egyszerûbb lenne rendet rakni, kipucolni mindent. Magam körül.

Nyár van, egy héten kétszer kell borotválni a lábam,  a melegben gyorsabban nõ a szõr.

Gyilkos nyár van. A melegben nehezebben alszom el, és sokkal többet szomjazom.

Arról a helyzetrõl nem is beszélve, hogy ilyenkor sokkal jobban hiányzik valaki. Aki csak úgy itt van.

Halkan jár, éjszaka jön.

És kék a szeme.

Picsába.

Hihetetlen, hogy nem tanulok. Mindig a rosszat akasztom le a fogasról. Mindig mindent elhiszek.  Elég csak annyi, hogy valaki csodát tudjon tenni bennem. És máris … álmatlanul fekszem. Apróság.

Csak éppen beleszerettem valakibe. Csak éppen szerelmes lettem.

Erre nincs tréning.

Azt hittem ez az érzés soha többet nem talál meg.

A szõnyegen fekve nyüszítek a fájdalomtól és azt gondolom, soha többé nem leszek képes mást szeretni.

Megmérgezett a kígyó, akit én tekertem saját nyakam köré. Ne csodálkozzam hát, hogy éjszakánként haldoklom. Lassan ölõ méreg ez.

Én akartam.

Én kerestem.

Felállok hát és egy pohár bort töltök.

Tompítok kicsit.

Kéne vennem egy kutyát.

Pedig most azt hittem jó a talizmán, hogy nem hibázunk. Nem hibázunk, babaházunk.

Bediliztem.

Õ sem az. Nem az fáj, hogy õ nem AZ, hanem az, hogy õ SEM.

Nincs több idõm a fájdalomra. Már túl sokat adtam.

Még jó, hogy vannak angyalok. A nagyanyám a nagyapáddal kávézik az égbolt fölött. Közben a fejüket rázzák. Micsoda hülyeség.

Még jó, hogy vannak álarcaim. Minden nap másikat hordok.

Nagyanyám néha lekacsint és azt mondja: nyújtsd ki a kezed, akkor eléred.

De nincs több idõm a fájdalomra.

Tudom, hogy holnap éjjel sem alszom.

 

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

A fiú, akit szerettem …

Nem a kávé illata ébresztett fel, nem is a nap. Nem is a fáradtság érzete. Nem is a csontszáraz levegő meg a párologtató után kiáltó torkom amiből csak egy halk hörgést voltam képes előcsalni, mintegy életjelként. Másnapos voltam. Három napja akkor már. Nem tudtam, hogy inkább részeg vagyok-e még?

14 emlékem rólad, a nyári fiúról…

Mindegyik kedves. Még az is, ami fáj. 1. Te voltál az első szőke fiú, aki tetszett. 2. Amikor először láttalak azt hittem, valami idióta filmben vagyok. Remegett a lábam, és kiszáradt a torkom. Azt gondoltam, soha nem tudnék egy szót sem kinyögni a közeledben. 3. A szemed csak akkor volt kék, amikor előbukkantál a …

No Comments