Nem kaptad meg a lezárást, és ez nem a te hibád…

Amikor jön a szerelem nem éppen a végén szoktunk elmélkedni, de azért reménykedünk benne, hogy túléljük majd. Valahogy.

Mindennek van vége, ezt tanuljuk gyerekként. A mesék felénél nem tűnik el a királyfi, nem “dob” egy sms-t, hogy “Majd visszahívlak!” Nem, ilyet egy igazi királyfi nem tesz… Lehet, hogy nem egy királyfival akadtál össze?

Erre mikor is kellett volna rájönnöd? Az első randin? Vagy az első héten? Hát, lehet, hogy már derengett, de azért még bíztál benne, hogy az illető, a másik, legalább annyira felnőtt mint te, és tudja, hogy működik egy kapcsolat.

Aminek van kezdete, és van vége.

Ugye.

És van tisztesség, és vannak tiszta szavak, amiket akkor is ki kell mondani, ha éppen kellemetlen.

Ez olyan nehéz manapság. Vagy inkább mondjuk azt, hogy bonyolulttá teszik mások.

Az én világomban, az én olvasatomban, egy kapcsolat vége valahogy így néz ki:

Ne haragudj, hogy nem voltam elég erős, hogy eléd álljak és elmondjam, szerintem nem illünk össze. Szerintem te is, és én is valaki mással lesz boldog. Nem akartalak megbántani, de ezt tudnod kell…

Szó nélkül tűntem el, mert egyszerűen túl sok voltál. Túl sokat akartál, és én erre nem voltam kész. Igazából csak olyan kapcsolatra van szükségem, ahol nem kell kötődnöm.

(Sok sikert a felületes életedhez egyébként…)

Sajnálom, hogy összezavartalak az életemmel, hogy soha nem értem rá, hogy hagytam, hogy várj rám, hogy nem voltam elérhető, hogy nem lehetett rám számítani, hogy patikamérlegen kellett “kimérned”, hogy zavarsz-e engem…

Elnézést kell kérnem azért, hogy másnak mutattam magam, mint ami vagyok. A pillanatban éltem, és csak az érdekelt, hogy ÉN boldog legyek. A te érzéseidet nem vettem figyelembe.

Sajnos elhitted, hogy jobb vagyok, mint aminek látszom. Én pedig elhitettem veled, hogy a kedvedért meg tudok, és meg akarok változni, pedig igazából nem akartam. Csak te kellettél. A tested, a nevetésed, a törődésed.

Sajnálom, hogy nem adtam vissza neked, amit tőled kaptam.

Sajnálom, hogy a szíved összetört, és most nem tudsz újra szeretni.

Valahogy így.

Valahogy ez járna.

Az igazság az, hogy ha nem kapjuk meg a lezárást, ahhoz sajnos nem sok közünk van. Ugyanis az, valaki másnak a döntése, valaki másnak a választása. Ő dönt úgy, hogy nem oldoz fel, hogy nem ad válaszokat, hogy szerinte nem vagy méltó arra, hogy tisztán láss.

Így, bizonyos érelemben, a kapcsolatnak az is “egyfajta” vége, ha nincs vége.

Azt jelenti, hogy a másikat annyira sem érdekled, hogy megbeszélje veled miért megy el, miért hagy el, miért nem akarja folytatni a kapcsolatot. Nem elég karakán és tökös ahhoz, hogy eléd álljon, és elmondja mit gondol. Úgy dönt, hogy önző lesz, és (ismét) semmit nem ad vissza abból, amit tőled kapott.

Szóval a TE lezárásod, a te utolsó fejezeted valahogy így hangzik:

Ha nem voltam elég fontos ahhoz, hogy időt szánj a kapcsolat befejezésére, akkor ez a vége. Zárom soraim, zárom ajtóim. De ez persze nem azt jelenti, hogy másnak nem nyitom ki újra.

Csak NEKED, nem nyitom ki újra.

gsbox_banner

Nézd meg ezt is:

9 dolog, amit tudnod kell rólam, a lányról, aki régóta van egyedül

Talán nem mondok el magamról mindent, talán nem vagyok olyan, aki könnyen beszél, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekelsz… 1. Magam vagyok magamnak. Megszoktam, hogy egyedül vagyok, és egyedül intézem a dolgaimat. Nem kérek segítséget a mindennapjaimhoz, de ez nem azt jelenti, hogy nem esik jól, ha valaki felajánlja …

Azt hiszem, már el tudlak engedni

Rá kellett ébrednem, hogy nem akkor ért véget a kettőnk története, amikor kimondtuk: szakítsunk. Nem is akkor, amikor a társadalom már elvárta volna, hogy túl legyek rajtad. Ennek csak most van vége. Mert most már el tudlak engedni. Azt hiszem, felismertem, hogy mi történt. Persze, valójában folyamatosan képben voltam. …

No Comments