Jön az ősz, és félek, megint egyedül leszek

A nyár hangos volt, elhallgattatta a magány kongó ürességét. De most csönd lesz, egyre nagyobb csönd…

Hiányzik a hangod, a bőröd, a szemed.

Már elég volt a fájdalomból, amikor jött a nyár, és én úgy örültem neki, mint soha még. Úgy örültem a gyerekek hangjának, a részeg fiataloknak a parkban, az üvegek törésének.

Boldog voltam, hogy zajongtak, hogy egyszer a rendőrök is kijöttek hajnalban, mert a szomszéd kihívta őket.

Jó volt, hogy nem álmatlanul bámultam a plafont, hanem karikás szemekkel néztem mi történik.

Mert végre történt valami.

A vállam leégett a strandon, és azon nevettem, hogy tavaly ilyenkor is ugyanez történt, csak akkor te voltál az, aki elrohant a “déembe” krémért, mert én annyira béna voltam, hogy nem volt otthon Panthenol.

Most csak ültem és néztem az égett bőrt, és a kemény ágynemű hidege sem hozott enyhülést.

Pedig vártam a nyarat, mert tudtam, hogy könnyebb lesz találkoznom a barátokkal, hogy esténként mindig lesz valaki akivel meg lehet osztani egy poharat, egy cigarettát, vagy délelőtt egy kávét.

Tudtam, hogy lesz hangos zene a városban, hogy mehetek és hallgathatom, hogy jó lesz.

Hogy jó lesz nélküled.

És sok volt az éjszaka, és mégsem történt semmi.

Üres szemmel mosolyogtam mindenkire, és eljátszottam, hogy jól vagyok, hogy nem zavar a meleg, hogy buli van…

Buli volt, én is ott voltam, csak a szívem nem volt ott.

Azt valahogy kihagytam ezen a nyáron.

Nagyjából mindenből.

Pedig akartam. Jézusom, mennyire akartam, hogy múljon végre, hogy múlj el végre belőlem, hogy legyen hely másnak, más élményeknek.

Hogy legyek végre megint én.

Jön az ősz.

Hullanak majd a sárga levelek, esni fog az eső, bekötjük a cipőnket.

Megint elcsendesedik kissé a világ.

Csak én nem tudok elcsendesedni.

Mert belül azt üvöltöm: hiányodba belehalok.

 

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Nem kaptad meg a lezárást, és ez nem a te hibád…

Amikor jön a szerelem nem éppen a végén szoktunk elmélkedni, de azért reménykedünk benne, hogy túléljük majd. Valahogy. Mindennek van vége, ezt tanuljuk gyerekként. A mesék felénél nem tűnik el a királyfi, nem “dob” egy sms-t, hogy “Majd visszahívlak!” Nem, ilyet egy igazi királyfi nem tesz… Lehet, hogy nem egy királyfi…

No Comments