Miért tegez le mostanában mindenki?

Az a helyzet, hogy kicsit bajom van azzal, hogy úton-útfélen ismeretlen emberek letegeznek. Öregszem vagy valami másról van szó? Egy biztos, mintha folyton egy gyors büfében lennék: Szia, mit adhatok? Ööö… mondjuk egy kis távolságot? Tiszteletet? Vagy időt, hogy felajánljam neked, tegezz nyugodtan? 

A napokban valahogy annyira megsokasodtak az ismeretlenül is letegező emberek, hogy elgondolkoztam vajon velem van a baj, vagy visszafele megyünk az időben és netán egyre fiatalabb leszek? Most komolyan! Miért tegezik le egymást kéretlenül egyre többször az emberek?

Nem mintha öregíteni akarnám magamat, és azt se akarom, hogy nénizzenek, de néha kicsit rosszul viselem, ha letegeznek (de lehet, hogy ez már korral jár). A húszéves fiú, aki a hajamat készül megmosni a fodrásznál és ezelőtt mindössze egy darab alkalommal találkoztunk, a férfi a zöldséges standnál, akivel soha az életben nem találkoztunk, a férfi ügyfél, akit amúgy én következetesen magázok… És még sorolhatnám.

Mintha régebben ennek meglettek volna a szigorú szabályai: a nő, vagy az idősebb felajánlhatja a másiknak, hogy tegeződjenek. Most akkor mi van? Ha én nem ajánlom fel, akkor ő miért érzi úgy, hogy tegeződnünk kell? Nem ismerjük egymást, nem vagyunk olyan jó viszonyban sem, nem köt össze bennünket semmilyen közösség, belőle mégis tök természetesen jön ki, hogy: „Szia! Neked mit adhatok?”

Persze az is lehet, hogy azért tegez le, mert negyvenéves létemre huszonötnek nézek ki (még jó!). Ez esetben, köszönöm szépen, igazán nagyon jólesik, akár bóknak is vehetem. Nem? De!

De. Azzal, hogy magázom a másikat, teljesen nyilvánvaló, hogy bizonyos távolság van közöttünk. És az is, hogy vannak emberek, akikkel nem hiszem, hogy át kéne hágni ezeket a határokat. És, akkor még a tiszteletről nem is beszéltem.

Talán azoknak, akik boldog-boldogtalant letegeznek – totál  ismeretlenül – nehezükre esik magázódni, vagyis megadni egyfajta tiszteletet a másik embernek, tök mindegy, hogy férfi vagy nő az illető? Vagy kellemetlenül érzik magukat, és akkor ez kicsit olyan, mint a köszönés? Mert szerintem mindannyian ismerjük azt az embertípust, aki lehajtott fejjel, motyogva köszön, hogy hallani aztán egyáltalán nem lehet. Pedig az se olyan nehéz. Mármint, hogy jól hallható és érthető legyen a másiknak is és ne nekem kelljen még azt is kitalálni, hogy akkor ő most köszönt vagy nem.

Emlékszem régebben volt egy ovis apuka, akire felettébb ferdén néztünk, mert mindig fennhangon köszönt nekünk, anyukáknak: Csókolom! Akkor ez nagyon fura volt, mert ugye az óvodában a szülők tegezik egymást (kivéve akik még köszönni se tudnak, mert náluk ez a probléma fel se merül). Igaz, egyáltalán nem jártunk össze, szóval csak látásból ismertük egymást. És ha most visszagondolok, akkor neki volt igaza és megkövetem magam, mert igazán udvarias volt mindig. Utólag is köszönjük szépen, hogy magázott minket!

De most komolyan! Így 2017-ben már nem jár ez az alapvető udvariassági formula? Vagy annyira közvetlenek és lazák vagyunk, hogy akkor már úton-útfélen tegeződni fogunk? Mert én például a fiam tanárát se tegezem le, meg az óvónénit se az óvodában – hacsak ő nem kér meg, hogy akkor mostantól…

Nyolcvan évvel ezelőtt még a házastársak is magázták egymást, a gyerekek is a szüleiket, nagyszüleiket. Aztán az évek sodrásában szép lassan átváltottunk tegezésre. Talán mert családon belül egyre kevesebb lett a tabu és a családtagok között is egészen megváltozott a kapcsolat, nagyon nem olyan már, mint ükanyáink idején. Lehet, hogy néhány évtized és ugyanígy kikopik majd a köznyelvből is a magázódás?

Nincs baj azzal, ha valaki kedves, de sokaknak (például nekem sem) a kedvesség nem egyenlő a tegeződéssel. Az, ha valaki egy ügyfél pultnál, vagy üzletben azonnal letegez, számomra azt üzeni, nem professzionális szolgáltatóval van dolgom. A lazulás ugyanis munkaidőn túlra tartozik.

Azt pedig, ha egy férfit következetesen magázok, és ő pedig letegez kifejezetten udvariatlan dolognak tartom. Kedves Férfiak! Ezt nem illik.

Most akkor újra felmerül bennem a kérdés: én vagyok őskövület, vagy tényleg nincs ez rendben?

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

A kézzel írott szerelmes levelek kora avagy dolgok, amit sajnálunk, hogy kimentek a divatból

Te mikor írtál utoljára kézzel szerelmes levelet? Mikor adtál össze számológép nélkül fejben néhány összeget? Mikor piknikeztél utoljára a szabad ég alatt? Csak néhány olyan dolog, amit már nagyon kevésszer csinálunk, pedig nagyon jó és minőségi időtöltés van szó. Hoztunk néhány olyan dolgot, amik ma már nem …

10 hozzászólás

  • comment-avatar
    Laci 2017 szeptember 6. (7:47 du.)

    Más nőnek negyven évesen pont, hogy rosszul esik, hogy egy fiatalabb magázni kezdi, mert az emlékezteti, arra, már öregszik. Szerencsétlen huszonévesnek nehéz eldönteni mivel tesz jót. Azzal, ha tegez vagy azzal, ha magáz.

    • comment-avatar
      Mészáros András 2017 szeptember 8. (9:45 du.)

      Igen, ez eléggé egyénfüggő. Egyszerűbb lenne, ha csak egyféle megszólítás lenne. Amúgy tényleg nehéz eldönteni. (Hasznos trükk lehet ilyenkor hagyni, hogy a másik szólaljon meg előbb, és hozzá igazodni. Ha tegez, tegezni, ha magáz, magázni.)

  • comment-avatar
    Mészáros András 2017 szeptember 6. (10:38 du.)

    Sokszor nehéz eldönteni, hogy kit tegezhetünk és kit nem, ezért nem mindig találják el az emberek. És egyetértek az előttem szólóval, mindenkinek más az elvárása. Én a hónap végén 37 leszek, és nálam fiatalabbakkal csak tegeződni tudok, persze kölcsönös alapon, akár ismeretlenül is. Zavarba is jövök, ha fiatalabbak magáznak. Mert akkor én hogyan szólítsam őket?

    Idősebbekkel más a helyzet, kölcsönös alapon mindent elfogadok. DE csakis kölcsönös alapon! Tegezést is, magázást is! De mit kezdjek azokkal, akik már gyerekkoromban is felnőttek voltak, tegeztek engem, és nem volt szabad őket visszategezni? Hogyan tehetném most kölcsönössé a kapcsolatot az ilyen emberekkel akár tegezés, akár magázás irányában? Kb. 14 éves korom óta érzem, hogy baj van velük, 18 éves koromtól nem állok velük szóba (azóta sem tudok jobb megoldást, a némaság legalább kölcsönös), és valamikor huszonéves koromban tudtam szavakban is megfogalmazni, hogy ez a baj, hogy nem kölcsönös a megszólítás, de azóta sem tudom, hogyan lehetne kölcsönössé tenni, ezért ezekkel az emberekkel nem állok szóba.

    Ha lenne gyerekem, akkor nem is mondanám neki, hogy ne tegezze vissza a felnőtteket, mert gyerekkorban még el tudná fogadni, hogy nem kölcsönös a dolog, de felnőttként valószínűleg neki is hasonló gondjai lennének ezekkel az emberekkel.

    Arról meg, hogy mikor tűnik el a magázás, azt gondolom, hogy a köznyelvből már 20 éven belül eltűnhet, a hivatalokból nehezebben, de 50 év múlva már onnan is kikopik. És sokkal könnyebb lesz kommunikálni, megszűnik a döntéskényszer, és mindenféle bonyodalom (csendőrpertu, stb.). Ez az oldal pl. segít egyszerűsíteni a folyamatot: https://www.facebook.com/tegezz/

    Amúgy akik nem köszönnek, azok általában azért nem köszönnek, mert már a köszönésben is benne van, hogy tegeződünk vagy magázódunk, és akinek ezt nehéz eldönteni, az köszönni sem fog.

    • comment-avatar
      admin 2017 szeptember 9. (9:58 de.)

      Természetesen mindenkinek van véleménye. Főszerkesztőként, négy kötetes íróként nagyon sajnálnám, az én véleményem (ez fontos, hogy tisztában legyünk vele, mások véleményét is tisztelni kell) az, hogy nem szeretem, ha férfiak, lesziáznak, letegeznek. Illetve nem szeretném, hogy eltűnjön a nyelvünkből. Inkább azt hiszem, meg kellene tanulnunk használni. HOgy miért? Mert az emberek, akiknek gondot okoz a magázás nem tudnak magázni. Azért okoz gondot, mert bizonytalanok a használatában. Nem tudják, hogy köszönjenek egy idegennek. Ez nincs rendben. Én hiszem, tudom, hogy a magyar nyelv színes, és csodálatos. Attól is, hogy magázódunk, hogy másként fejezzük ki magunkat egy idegennel. És bizony, ha a szolgáltató (boltos, fodrász, telefonos kisasszony) ismeretlenül, látatlanban letegez, azt tiszteletlenségnek tartom. Igen, nemem és korom okán is. Nem vagyok híve a magázás kikopásának. Csodálatos a magyar nyelv. Használjuk. Ismerjük meg. Beszéljünk, kommunikáljunk színesen! Sokkal több minden kifejezhető, árnyalható vele. Üdvözlettel, Judit

  • comment-avatar
    Márti 2017 szeptember 7. (7:30 de.)

    Nagyon nincs ez rendben és minden egyes szavával egyetértek!!

    • comment-avatar
      Mészáros András 2017 szeptember 8. (9:47 du.)

      Mi nincs rendben? Valami tényleg nincs rendben a tegezés-magázás körül, mert gyakran nehéz dönteni. Valami egyértelmű döntési szempont kellene… (Vagy dönteni végleg az egyik mellett, mert ennyi megszólítási forma túl sok.)

  • comment-avatar
    Bandi 2017 szeptember 7. (12:53 du.)

    A magázódás teljesen felesleges falakat épít egyenrangú emberek közé.
    Mondjon le!

  • comment-avatar
    Mészáros András 2017 szeptember 8. (9:50 du.)

    A cikk szerzőjének üzenem: egy ilyen blogba is szinte mindig tegező hozzászólások érkeznek, mert ez a netikett része. Ezzel nincs baj? (Egy ilyen cikknek meg az lesz a következménye, hogy vagy nem mernek hozzászólni az emberek a későbbi írásokhoz, vagy olyan semleges módon fogalmaznak, hogy se tegezni, se magázni ne kelljen, mert ezek után mindkettő veszélyesnek érződik…)

  • comment-avatar
    Phx 2018 április 1. (3:45 du.)

    A nyelv változik, a magázódás pedig épp ideje, hogy szépen kikopjon. Egyszerűen sokkal hatékonyabb és könnyebb a kommunikáció nélküle, és egy egyenrangú társadalomban semmi szükség rá.