A szerelem miatt veszítettem el a legjobb barátomat

Pedig azt képzeltem, hogy olyanok leszünk, mint egy nagy, boldog család. Azt képzeltem, hogy tud majd velem örülni…

Sokáig kerestem a boldogságot, és amikor rám talált, azt hittem ebből másoknak is adhatok. Volt azonban olyan, aki nem volt erre vevő.

Semennyire sem.

Éjszakákat sírtam át a vállán, éppen az aktuális “szemétláda” miatt panaszkodva. Ő volt az, aki minden alkalommal vígasztalt, és biztosított róla, hogy lesz ez másként. Leszek én még boldog, leszek én még feleség és édesanya.

Milliószor hallgattam tőle, hogy jobbat érdemlek, hogy mást érdemlek, hogy ne hagyjam magam elárulni, elhanyagolni.

Mindig igaza volt.

Tényleg jobbat érdemeltem.

Egy olyat, akivel végül találkoztam.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagy, lángoló, hatalmas egymásra találás volt a miénk.

Nem. A miénk csöndes volt, és intim. Beszélgetésekkel, apró lépésekkel teli. Egymás felé.

Olyan, mint amikor két olyan ember találkozik, aki már milliószor megégette magát, akik már félnek a csalódástól, ezért óvatosan lépkednek egymás felé.

Bizonytalan voltam, hogy tartós lesz-e ez a kapcsolat. Mert eddig soha, egyik sem bizonyult annak. Óvtam, dédelgettem ezt a szerelmet, csak a legjobb barátomnak meséltem róla, hogy van egy valaki, aki különleges, aki más…

És Ő, a legjobb barát a száját húzta. Szerinte nem hozzám való, és legyek óvatos. Az voltam. Naná, hogy az voltam, hiszen rettegtem, hogy megint, hogy újra… hogy csalódni fogok.

De nem őbenne csalódtam.

Abban csalódtam, aki nem tudta elfogadni, hogy boldog vagyok. Abban, akinek egyre kevesebbszer akartam hallani a negatív mondatait, aki nem bírta elviselni, hogy kevesebb időm van rá.

És az ő életére.

Nekem is volt életem, amiben csináltam helyet egy új embernek. Egy szerelemnek, ami jött, látott, és maradt.

Velem maradt.

Nagyon nehéz volt hallgatnom, hogy a boldogságom kedvéért kompromisszumot vállaltam. Mintha Ő, jobban tudta volna. Mintha neki, soha senki nem lett volna elég jó.

A boldog szerelemben összetört a szívem. Úgy éreztem a legjobb barátom árult el: nem fogadta el a választásom, hogy szerelmes vagyok, hogy mosolygok…

Nem értette meg, hogy nekem milyen fontos lett egy másik ember. Nem akarta megismerni, pedig semmit a világon nem szerettem volna jobban, mint, hogy ŐK ketten, jóban legyenek egymással.

Ennek esélyt sem adott, mert nem volt kíváncsi rá, hogy kit szeretek.

Nem volt más választásom.

Amellett döntöttem, aki úgy szeretett, ahogy vagyok: a választásaimmal együtt.

Önmagamért.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Szedd már össze magad, a francba is!

Hát nem tudod, hogy ez az egész cirkusz arról szól, hogy minden egyes zuhanás után talpra kell állnod? Hát pedig de. Nagyon is arról szól. Teljesen normális dolog, hogy néha térdre kényszerít minket az élet. Egy ponton mind érezzük úgy, hogy most elég volt, kiégtem, összetörtem, egyáltalán semmilyen kapaszkodót nem …

No Comments