Hogyan lettem Survivor függő…

Én, aki mindenféle valóság show-t élből utálok, erkölcs és közromboló hatását hirdetem, ahol csak tudom… Főszerkesztőnk, Hidasi Judit jegyzete.

Bevallom őszintén, hogy a világ (egyik) legnépszerűbb és legrégebbi “rialitisóját” korábban nem néztem. Talán az elsőt, de annyira ködösek az emlékeim, hogy lehet, hogy csak a promók voltak meg.

Nem vártam izgatottan az újabb évadot, fütyültem rá, hogy feltámad, hogy jön, hogy kik lesznek a játékosok, és ki lesz a műsorvezető.

Ignoráltam.

Most sem volt hozzá sok kedvem, azonban egy fránya influenza ágyba kényszerített, és valahogy az ujjaim odaszexuálták magukat a távirányítón a nyolcas gombra, ami az RTL Klubra kapcsol nyomásra. (Magam sem gondoltam, hogy kijövök ebből a mondatból…) És az évad elkezdődött. Talán öt percről maradtam le.

Szemem a tévére, zombulás indul.

Hazudnék ha azt mondanám, hogy próbáltam ellenállni, mert egyáltalán nem. A helyzet ugyanis az, hogy a Survivor elképesztően izgalmas. Tényleg tele van váratlan fordulattal, és még a karaktereket is egészen elviselhetőnek tartom.

Íróként nagyon izgalmas látni, hogy ki, hogyan birkózik meg, a számára teljesen idegen szituációkkal, és tény: ezt a húszmilliót nagyon nem adják könnyen. Bár a lelki tusákat időnként tovább tekerem, még így is vannak olyan fordulatok, amelyek meglepnek.

Persze nem a rinyálás a legjobb benne, bár biztosan van, aki a fondorlatok miatt nézi napra-nap.

Nem.

Számomra az emberi teljesítmény az, ami bámulatra méltó. A sokadszor is legyőzött “sárga” csapat talpra állása, a győzelem elsöprő öröme, és a tény: bárhonnan lehet nyerni.

A többi valóság show-val ellentétben itt KELL csinálni valamit azért, hogy majd hónapokig ezeket az embereket nézegessük a BEST és a Story Magazin címlapján. Bár való igaz, az online térnyerése kapcsán a bulvárnak is nehezebb a dolga, de tuti, hogy még karácsonykor is lesz belső anyag “Survivor Feri”-ről, hogy hogy díszíti a fát.

Ez van, ez a magyar sajtó.

Egyébként fogjam be a szám, mert most én is erről körmölök. De ha egyszer a Survivor tényleg jó mozi!

Istenes Bence jól vezeti a műsort, nekem kifejezetten tetszik, hogy együtt izgul a játékkal, de amikor kell kellőképpen komoly tud maradni. A zenék és vágás néha már-már gigászi harcokat festenek alá, és igen, engem megvettek, néha annyira izgulok egy-egy játékon, hogy még ugrálok is az ágyon.

Tudom, hogy a televíziózásnak ez az alfaja nem éppen az elmét csiszolandó készül, de nem érdekel. Esténként kikapcsol, el tudok merülni a meseszép sziget látványában, a karakterek nagy része elég értelmesen kommunikál egymással, és az egyébként a kereskedelmi televíziózásban tért nyert trágár beszéd sem annyira vészes, mint a többi műsornál.

A Survivor pont olyan mint egy hatalmas sajtburger, tele szalonnával. Nem éppen a gasztronómia csúcsa, sokan fanyalognak és követelik a fine dining-ot, de időnként pokoli jó beverni belőle egyet!

gsbox_banner

 

 

No Comments