Kiderült, hogy anyának lenni olyan, mintha két és fél állásod lenne…

A napunk reggel hattól este kilencig tart. “Szabad” hétvége nincs, betegszabi nincs. Ezt eddig is tudtuk, de most már kutatások is alátámasztják, hogy bizony nem egy, hanem majdnem három ember munkáját végezzük… 

Kész, besokalltam! Pedig még csak hétfő van, de köszönöm szépen nem kérem ezt a hetet. Nem akarok házi feladatokkal, edzésekkel és úgy egyáltalán az iskolával se foglalkozni. Nem akarom a reggeli rituális kínlódást sem az öltözködés körül. Nem akarom összekészíteni senkinek a cuccát. Nem akarok százszor szólni mindenért és nem akarok időre elkészülni és fejvesztve rohanni, hogy beérjünk az óvodába. Ja, és nem akarok bevásárolni (még az se dobna fel, ha saját magamat lepném meg valamivel, pedig nincs egy göncöm, amit felvehetnék) és pláne nem akarok se főzni, se takarítani, se könyörögni senkinek, hogy csinálja meg a dolgát. Kész! Elegem van!

Legalábbis mára, mert tudom, hogy sokáig úgyse lázadhatok.

Sokat halljuk, hogy anyának lenni nagyjából egy teljes munkaidős munkának felel meg. Ühüm. Most már azt is tudjuk, hogy nem is teljes munkaidős melónak, hanem két és fél teljes munkaidőnek felel meg. A kétezer anyát alapul vevő amerikai kutatás eredményeit figyelembe véve arra jutottak, hogy míg egy átlagos munkahét 39-40 órás, addig egy átlagos anya nem kevesebb, mint 98!!!! órát dolgozik egy héten.

És tényleg! Tegye fel a kezét, aki nem érzi úgy, hogy egész álló nap gürizik! Nyilván vannak napok, amikor csak úgy suhanunk az akadályok között és este büszkén dőlünk hátra, és bólogatva gondolatban vállon veregetjük magunkat, hogy de jó voltál ma, anyukám. De nem mindig kényeztet el minket az élet, és vannak a sima, átlagos hétköznapok, amikor azért nem megy minden, mint a karikacsapás.

Először is, általános esetben felkelünk valamikor hat és fél hét között (azoknál a vérmesen elvakult anyáknál, akik sportolásra is ki akarnak hasítani maguknak egy kis időt, ez nyilván fél öt és öt óra közöttire módosul) és nagyjából este fél kilencig meg sem állunk. És ez, akárhogy is számolom, körülbelül tizenöt óra. Hát kérem szépen nem überfasza, hogy ebbe a töménytelen mennyiségű időbe mennyi minden belefér?

Olyan megnyugtató, hogy egy jól beprogramozott robotként bármire képes vagyok.

De térjünk vissza a vizsgálódás eredményeihez, mert jócskán magunkra fogunk még ismerni. Ugyanis az is kiderült, hogy ha napközben van egy kis szabadidőnk, még azt is kihasználjuk és megpróbálunk oda is besuvasztani legalább egy feladatot. Nem beszélve a hétvégékről, amelyek nem mindig pihentetőek, khm…hogy finoman fogalmazzak. Egyébként a kutatásban részt vevő anyák nagy részének átlagosan egy óra hét perc „én-idő” jut, amelyben már benne van a fürdőszobában eltöltött idő is (jó esetben egyedül).

Ha ti úgy érzitek, hogy a feladataitok mennyisége egy véget nem érő áradathoz hasonlít, nem csoda, mert az anyák negyven százaléka ugyanígy érez. Az ember mindig naivan azt hiszi, hogy ha ezzel a héttel megvagyunk, a következő már sokkal könnyebb lesz. Jesszus! Dehogy, sose lesz könnyebb! Úgyhogy nincs mese, magunknak kell egy kis időt nyernünk.

A legtöbben egy pohár borra esküsznek esténként, no meg a nagyszülőkre és a babyszitterre, aztán a tévére (akár anyának, akár a gyereknek) és persze a „gyors kajákra” és az ételrendelésre. És talán nem mondunk túl sok újat azzal, hogy igenis muszáj megtalálni azt a kis időt, amelyet a saját energiáink feltöltésére fordítunk.

Ti mamik, mit gondoltok? Hogy néz ki egy tipikus hetetek?

gsbox_banner

No Comments