Muszáj együtt lennünk, nem érted?

Nem veszed észre, hogy mióta nem vagy nekem, azóta minden elromlott?! Azt, hogy azóta semmi nem igazi és én nem tudok örülni az esőnek sem, meg annak sem, hogy mosolyognak rám…

Mondjuk nem is nagyon mosolyognak, mert én sem mosolygok. Nincs visszacsatolás.

Veszettül hiányzol minden sejtemnek és porcikámnak. Egyfolytában úgy érzem, hogy nem érdemes belélegeznem a levegőt, mert hiányzik belőle a leheleted. Érted? Nem hallom a lépéseidet a gangon, mert nem jössz és én nem megyek hozzád.

Asszem bele fogok ebbe dögleni.

Főleg, ha reggelire, ebédre és vacsorára is csak cigarettát eszem.

Késsz.

Pedig muszáj együtt lennünk.

Ezen kívül más nem érdekel.

Hazudni pedig nem fogok.

Nem bírom megfogni más kezét, nem tudok másra figyelni. Hogyan is tudnék, amikor mindenhol ott vagy velem?

Mindent veled beszélek meg, minden mozdulatom olyan mintha melletted állnék és te fürkésznél a szemeiddel. Neked akarok megfelelni minden döntésemmel minden cselekedetemmel.

Pedig nem vagyok skizó, hidd el, még önmagam vagyok. Ugyanaz a személy. Nem szakadtam darabokra mikor elmentél, és nem vitted el a másik énemet.

El sem mentél, csak nem vagy velem.

gsbox_banner

No Comments