Mansplaining – mikor a férfi azért szakíthat (?) félbe, mert férfi, és ő persze jobban tudja

Lehet, hogy a kifejezéssel még nem találkoztál, de azt biztosan tudod, hogy mit jelent. A man(férfi) és az explain(magyaráz) szavakból tevődik össze.

Soha nem fogom elfelejteni azt a tárgyalást, amikor először találkoztam a jelenséggel. Egyedüli nőként vettem részt egy négyfős ebéden, komoly férfiakkal, vezető pozícióban, a szerződés aláírásánál tartottunk, amikor felmerült egy kérdés az ügyfél, az egyik férfi részéről. Sietve igyekeztem volna válaszolni, amikor a mellette ülő kollégája félbeszakított és hosszan válaszolt.

Először azt hittem ez egyszeri eset, véletlen, sokakkal megesik, hogy egymás szavába vágnak amikor viszi őket a lendület. Néhány perccel később azonban kiderült, hogy az illető még mindig nem érti, így ismét megpróbáltam megszólalni, amikor a kolléga leintett. A kezével. Mintha csak egy legyet “hessintene” el a zsírszegény dresszinges salátájáról. Kikerekedett szemekkel néztem.

Hiszen az én projektem volt, én hoztam a papírokat, és nem mellesleg engem kérdeztek. A kolléga leereszkedő volt, legyintett rám, és pont úgy viselkedett, mintha csak dísznek lennék ott. Vagy mintha ott sem lennék.

Megsemmisültem. El nem tudtam képzelni, hogy ma, Magyarországon ez megtörténhet.

És persze megtörténhet. (Meg még mi minden…)

Természetesen nem azzal van a baj, ha egy férfi VALAMIT elmagyaráz a nőnek. Hanem azzal, ha ezt abban a leereszkedő modorban teszi, hogy “Ezt te nem tudhatod!” Ez pedig legutóbb a Familia Kft című sorozatban volt vicces.

Illetve várjunk csak! Negyvenedjére már ott sem, hiszen Hajnalka (a mai szemmel) egy teljesen elnyomott kapcsolatban élt, neki megnyilatkozni, szólni, véleményt kifejezni egyáltalán nem volt szabad.

Ennél egyel rosszabb az a fajta “mansplaining” amikor a férfi azt magyarázza el, hogy nekem, hogyan kéne éreznem magam. Hogy nőként, hogyan kellene viselkednem egy-egy szituációban.

Alig néhány hónapja történt, hogy egy telefonos beszélgetés alkalmával az illető, aki a magazin kapcsán egy együttműködést ajánlott, én pedig kedvesen de határozottan visszautasítottam (egyszerűen azért mert a lapnak nem tett volna jót, és nekem ez az elsődleges szempont), elmesélte, hogy főszerkesztőként hogyan kellene döntéseket hoznom. Hogy végezzek számításokat arról, hogy az ő ajánlata miért jó a lapnak. Mondtam, hogy megtörtént. Ezután tíz percig hallgattam, hogy a kreatív emberek mindig rossz üzleti döntéseket hoznak, és szerinte mit és hogyan kellene csinálni a lappal. Jeleztem, hogy húsz éve vagyok a szakmában, majd megköszöntem és letettem.

A baj az volt, hogy megint úgy éreztem magam, mint egy nyeretlen kétéves. Ugyanis kioktattak. A saját szakmámról. Egy idegen férfi a telefon végén, aki a magyarázatába még azt is beleszőtte, hogy én, nőként bizonyára nem üzleti, hanem érzelmi döntéseket hozok.

Már elnézést, DE MI AZ ANYÁM VAN?!

Felmérések kimutatták, hogy a döntéshozó beszélgetések hetvenöt százalékában a férfiak dominálnak, az ő véleményük a mérvadó, az ő hangjukat hallani.  

A “mansplaining” tehát létezik, még akkor is, ha erről azokat a legnehezebb meggyőzni, akik rendszeresen élnek vele. A férfiakat. Társadalomkutatók megállapították, hogy a csoport, aki többnyire alkalmazza, úgy véli, hogy ez egyfajta feminista koholmány, a nők találták ki, hogy bántsák “szegény” férfiakat.

Tehát, nősoviniszta kényszerképzet, azt definiálja, hogy a nő, nem fogadja el a magyarázatot a férfitól.

Nem erről van szó. Amennyiben értelmes és helye van természetesen akár férfi, akár nő adja a magyarázatot elfogadom. Azt viszont egyre kevésbé, ha kioktatnak, ha megmondják mit és hogy kéne tennem, csak azért, mert nő vagyok.

Nyilván nehezen viselem el egy férfitól a kioktatásokat ezekben az esetekben:

  • a nőiségem megélése
  • diéta és egyéb étkezési dolgok
  • anyaság
  • minden egyéb, amiben nem kértem ki a véleményedet.

Szóval légyszi, ha nem kell ne szóljatok közbe, és főleg, ne szóljatok ránk. Lehet, hogy először csinálunk valamit életünkben, de MI csináljuk, a MI élményeinket és tapasztalatainkat rakjuk bele. Lehet, hogy nem olyan lesz, mintha TI csinálnátok, de hé!

Ezzel mi a baj?

Kevesebb leereszkedés, több odafigyelés és már rendben is vagyunk!

 

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Pornót néz a gyerekem, mit tegyek? Útmutató szülőknek egy hatalmas tabu témában

Leszidjam? De akkor sohasem nem lesz többé őszinte velem! Beszéljek vele? De hogyan magyarázzak meg egy társadalmi problémát egy tininek? Egy nagyon érzékeny témát jártunk körül, mellyel valószínűleg minden szülő szembesül egyszer. Már teljesen megszokottá vált tőlem, hogy a családi életünk apró történései …

No Comments