Amikor már elveszítesz engem …

… akkor már nem leszek boldog, ha látlak. Lehet, hogy mosolyogni fogok, de a tekintetem hideg marad.

El fog jönni a pont, amikor reggel már nem úgy ébredek, hogy örülök, hogy mellettem vagy. Úgy ébredek majd, hogy végtelenül fáradt vagyok, egyedül szeretnék lenni, és már nincs kedvem átölelni téged.

A nyakad és a hátad látványa nem érdekel majd, nem akarom majd megérinteni a bőrödet. Lehet, hogy hirtelen felpattanok az ágyba és a fürdőszobába szaladok.

Neked furcsa lesz majd, hiszen nem így szoktad meg. Nem így szoktuk.

Régen odabújtam hozzád, és átöleltelek, megkérdeztem van-e időd reggelizni velem, vagy, hogy főzzek-e egy kávét. Volt mindig lopott öt percünk egymásra.

Amikor elveszítesz, már nem lesz fontos, hogy együtt induljon a nap.

Nem lesz fontos az sem, hogy teccem neked. Nem kérdem majd, hogy a kék ruhát vegyem-e fel, vagy a pirosat, mert nem érdekel majd, hogy hogy képzelsz magad elé egész nap.

Sietve felöltözöm, és sietve távozom.

Nem csókollak meg, csak egy röpke puszit adok az arcodra. Nem kell majd az érintésed, és nem érdekel már, hogy milyen lesz a napod. Nem kérdem meg mikor találkozunk este, hogy mikor jössz.

Nem fogom számolni az órákat addig, amíg megint együtt leszünk.

Nem fogsz eszembe jutni minden ablakon kibámuláskor, hogy vajon milyen a napod, jól mennek-e a dolgok, mi a helyzet a főnököddel, a munkáddal.

Nem izgulok majd, hogy minden jól sikerült-e, és nem hívlak fel délben, hogy hogy vagy.

Elhúzom majd a délutánjaimat, tovább dolgozom, és nem lesz fontos, hogy lássalak. Régi barátoknak mondok igent egy borra, és nem lesz fontos, hogy tudd, merre járok.

Nem fogom várni az estét, nem öltöztetem díszbe a szívem, nem rohanok majd feléd, amikor találkozunk.

Sétálni fogok, nem sietek.

Nem kérdezem majd hogy vagy, esetleg csak néhány szóval utalok rá, hogy nekem milyen napom volt.

Miért is mesélnék? Nem érdekel a véleményed.

Halkan nézlek majd, és azt veszem majd észre, hogy minden kedvességed, és minden próbálkozásod ellenére idegesítesz.

Le is intelek majd, mert jobb lesz a csönd. Abban legalább magam vagyok.

Vajon tudni fogod?

Vajon érteni fogod, hogy számunkra már nincs visszaút?

Keresed majd, hogy hol volt az a pont, ahol elveszítettél?

És én mikor fogom megunni, hogy nem jó nekünk együtt? Mikor fogom megunni, hogy boldogtalan vagyok melletted?

Pedig tudnod kellene.

Mert volt egy helyzet, ahonnan nem volt már visszaút. Akkor, és ott.

Remélem megérte.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

20 nagyon *fontos* párkapcsolati szabály, amiről gyakran megfeledkezünk!

Az ember társas lény. Szüksége van a másikra. Kapcsolataink azonban nem mindig zökkenőmentesek, pedig néha csak apró változtatásokra lenne szükség. Légy őszinte! Az, hogy kedvesek vagyunk valakivel, nem jelenti azt, hogy hazudnunk kell neki. A bizalom alapvető dolog és az őszinteségen alapul. Légy kompromisszumkész!

 

No Comments