Elveszítem a barátaim amiatt, hogy ŐK gyermeket várnak?

Szürreális élmény, amikor a korosztályodban egyre több a kismama. Mintha a nőismerőseid, barátaid, kollégáid átkerültek volna egy másik dimenzióba, egy üvegfal mögé, ahol könnyedén tudnak egymással kommunikálni az élet fontosabb dolgairól, de te valahogy kimaradsz ezekből.

Persze próbálkozol. Persze kopogtatsz az üvegfalon, hogy te is létezel. Persze szereted a gyerekeket, hogyne szeretnéd, de még nem vagy abban az életszakaszodban, stádiumban, hogy neked is legyen.

Két kismama barátnőd, akik talán nem is találkoztak soha, egymás terhességéről kérdeznek – rajtad keresztül. Szócsővé válsz, hírvivővé, és egyre különösebb és talán félelmetesebb az a világ, amiben ők léteznek.

Szeretnél profi tanácsadójuk vagy lelki támaszuk lenni. Szeretnéd tudni, vajon attól még igazi nő vagy-e, hogy jelenleg számodra más a fontos: a munka, az egészséged, a könyvek, a sport, a lakásügyek, a társad, vagy adott esetben a párkeresés.

Belátod, hogy ez az élet rendje, mégis hiányoznak ők: a barátnők, a kolleginák, akikkel olyan jót röhögtetek, hogy néz ki az a pasas a másik asztalnál, mert valahogy egy húron pendültetek: megláttátok a hasonlóságot szürke hétköznapjaitok taposómalmában.

Közben megérted, hogy ők valami nagyon nehéz, mégis szép dolgon mennek keresztül. Mintha feláldoznák a személyiségük egy részét azért, hogy a családjuk szolgálatába állhassanak, és arra gondolsz, vajon te képes lennél-e erre. Elkerekedett szemmel bámulod az elkerekedett pocakokat, és szinte fel se fogod, hogy, bár a barátnőd ugyanúgy teszi a dolgát, mint régen, a hasában egy új élet kezdődött, akiért ő és a férje egy életre felelősséggel tartoznak.

A szülésre sokszor gondolni se mersz. Vigyázol,  nehogy hangot adj a kétségeidnek a társaságukban; nem akarsz szánalmasnak, gyávának mutatkozni előttük, vagy olyanokat is magaddal rántani az aggódásba, akik sokkal közelebb vannak a szüléshez, mint te.

De félsz. Titokban. Ők is félnek. Ez valahol összeköt titeket, pedig ők a mostanra hasonlóvá vált sorsukat együtt dolgozzák fel – nélküled.

Mert te vagy az a barátnő, rokon, kolléga, aki mindig csinos; aki lapos hassal, vidáman kávézik, és titokban lesi a többieket: vajon hogyan csinálják? Milyen érzés lehet létezni ott, a másik dimenzióban, az üvegfal mögött, ahová egyre többen átkelnek, mert ez a normális?

Aztán észbe kapsz. Nem volt igazad, amikor így eltávolítottad őket magadtól. Amikor lényegében te közösítetted ki őket, magadban; nem ők téged.

Rájössz, hogy ezek a harminc feletti nők – a barátaid – igazából nincsenek is üvegfal mögött. Nem tűntek el, csak most másfelé fordítják a figyelmüket.

Még mindig ott vannak.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

“Ringattam a gyereket, és közben zokogtam, pedig boldognak kellett volna lennem…”

Kimerültség és depresszió szülés után… Van különbség a kettő között és ez nagyon fontos! Beszéljünk végre őszintén arról, hogy mit jelent a gyermekágyi depresszió… Bevallom, amikor a kisfiam kibújt a pocakomból az első érzés, ami elfogott, az a megkönnyebbülés volt. Azok a magasztos és áldott érzések …

 

No Comments