Hatszor egy bekezdés arról, hogy miért is csodálatos az ősz…

Csak néhány mondatnyi történet, csak néhány mondatnyi boldogság, amit te is átélhetsz, amiben te is felfedezheted a szépséget.

1.Képzeld csak el, ahogy a piacon sétálsz, és úgy süt a nap, hogy elő kell kotornod a táskád mélyéből a napszemüveget. A lábad alatt színes levelek kavarognak, ahogy beszívod a friss zöldség, gyümölcs és frissen sült kenyér illatát. Vásárolsz egy finom, forró kávét, ami felmelegít kívül-belül. Út közben kitalálod, mit főzöl majd vacsorára, miközben megpillantod, hogy a mécseses pult mellett pár gyerek nevetve farigcsál egy óriási tököt a családjával. A tökfejnek egy foga van. Nem bírod ki, hogy el ne mosolyodj.

2. Egy antikváriumból való régi regény társaságában ülsz otthon a puha díványon. Meggyújtasz egy fűszeres aromájú mécsest, és az ablakot résnyire hagyod, hogy a szoba megteljen a ropogós őszi levegővel, ami néha-néha belekap a könyv elsárgult oldalaiba. Szereted a régi könyvek édeskés illatát. Vastag zoknit és pulóvert viselsz, a vízforralóban teavíz forr, a sütőben almás pite sül. A barátaidat várod vendégségbe, és izgalommal gondolsz arra, hogy milyen jó is lesz együtt lenni velük, és nevetni a közös emlékeken  egy-egy bögre ínycsiklandó gyümölcstea és házi süti társaságában.

3. A városban sétálsz; hazafelé, lassan, komótosan. Nem sietsz sehová. Még arra is szakítasz időt, hogy néha meg-megállj, és mintha mély alvásból ébrednél hirtelen, felpillants az ódon kőépületekre vagy letekints a híd alatt átvonuló hajókra. Valahogy mintha minden, amit nemrég még átitatott a nyári zsongás, egyfajta megnyugtató szépséggel telne meg. Rájössz, milyen szép is az a város, ahol a napjaidat tengeted, és arra, hogy tulajdonképpen nem cserélnél senkivel; minden jó úgy, ahogy van.

4. Szeretsz a sétálóutcában téblábolni; a kovácsoltvas utcai lámpák alatt és a színes kirakatok előtt. Nyáron inkább fiatalok lepték be az utcákat, mostanra lassú léptű, idősebb turistákkal találkozol, ahogy jókedvűen, egymásba karolva lépdelnek a macskakövön. A kedvenc pulóveredet viseled, és azt a kopott csizmát, amit nincs szíved kidobni, mert a hosszú évek alatt jó szolgálatot tett, és valahogy illik a személyiségedhez. Belépsz egy kávézóba, ahol már vár valaki. Leülsz elé, az asztalon átnyúlva megfogod a kezét, és amikor az ablak alatt elzakatol egy vidám iskoláscsoport, eszedbe jut, milyen izgalmakat tartogatott számodra az ősz középiskolásként; már akkor is úgy érezted, hogy te vagy a legszerelmesebb az egész világon.

5. Ugye, neked is van kedvenc teázód, kávézód, egyszóval törzshelyed, ahol forró csokit kortyolgathatsz, könyvet olvashatsz, és ahol az se zavar, hogy odakint esik az eső? Körülötted jönnek-mennek az emberek. Felpillantasz a könyvedből, és figyeled őket egy darabig. Életed története lassan beleolvad a lapokba. Egyszer csak rádöbbensz, hogy elfelejtettél ernyőt hozni magaddal. Sebaj, gondolod: legfőbb ideje, hogy rendelj magadnak egy újabb adag forró csokit, hogy a bögre mögé bújva figyelmet szentelhess az ajtón belépő, kedves arcú idegennek.

6. Utad a legközelebbi parkba vagy ligetbe vezet. Nyakad köré tekersz egy jó puha sálat, és a száraz falevelek közé fekszel a fűbe, hogy egyszerűen csak létezz. Beszívod a friss levegőt, és nézed a felhők vándorlását. Ahogy a zsebedbe nyúlsz, egy régi, kézzel írt levélre bukkansz, amit szinte már el is felejtettél. Ezer éve nem vetted fel ezt a dzsekit. Eltűnődsz azon, hogy milyen más világ volt, amikor még kézzel írt leveleket küldtek egymásnak az emberek. Ahogy a sorokat olvasod, megfogadod, hogy megtartod ezt a jó szokást, és az internetes üzengetést néha írott üzenetre cseréled majd, mert az sokkal személyesebb.

Magad elé képzeled, hogy meglepődik majd a címzett, és ahogy az öledbe hullik egy tenyérnyi falevél, megállapítod, hogy ez a nap ötlete.

És azt is, hogy az ősz vitatatlanul az egyik legszebb évszak az összes közül.

gsbox_banner

Inspiráció: thoughtcatalog.com

No Comments