Együtt varró nők – avagy régi mesterség újra éled, és ez nekünk nagyon jó!

Mindig jó valami olyat létrehozni, amelynek szép és használható eredménye van. És ha ez még a nőket is összehozza, az már a hab a tortán – Interjú J.K. Torma Eszterrel, a quiltive.com alapítójával.

Előző hétvégén részt vettünk a Quiltive varróműhely megnyitóján és fantasztikusan éreztük magunkat. A műhelybe belépve azonnal megszállt minket a kreativitás és alig vártuk, hogy dolgozni kezdjünk. A sok remek ötlet, az elképesztő anyagok, Eszter és Ági magával ragadó személyisége egészen megfertőzött minket. Annyira, hogy már alig várjuk a legközelebbi alkalmat, amikor együtt varrhatunk.

Mesélj nekem, mi az a quilt és miben különbözik a patchworktől?

Magyarországon a patchwork terjedt el, de eredetiben ugye ez a kis darabokból összevarrt előlapot jelenti, míg a quilt maga a szendvics. A quiltnél tehát van előlap, van közbélés és van egy hátlap. Amikor ezt összetűzöd, azt hívják quiltingnek, vagyis összetűzésnek. Bármit lehet így készíteni, kezdve a takarótól, a táskán át, a kisállatig, és már olyan elvetemültek is voltak, akik lámpabúrát készítettek ezzel a technikával. Igazából a saját fantáziád szabja meg a határt.

Ha már itt tartunk, honnan jött a kézimunka iránti elhivatottságod?

Igazándiból ez nálunk genetikus, az egész családomat áthatja. A dédmamám szabónő volt, mind a két nagymamám kötött, horgolt, hímzett, varrt. És persze Édesanyámnak köszönhetem életem legemlékezetesebb ruháit. Egy évet az Egyesült Államokban éltem és angol szakosként mindig is nagyon vonzott minden, ami az angolszász kultúrából ered.

Egyébként a  foltvarrást a nővéremnek köszönhetem. Ő hívott el az akkori gyülekezetükbe, ahol amerikai misszionáriusok tanítgatták ezt a technikát az első foltvarró klubokban. Egy-két ilyen alkalmon én is részt vettem és rögtön beleszerettem. Aztán volt néhány év szünet, csináltam a doktorimat, tanítottam az egyetemen. Amikor pedig jöttek a gyerekek, kezdtem visszatalálni erre az útra és  belevetettem magam a foltvarrásba, illetve a varrásba úgy egyáltalán.

Miben különleges a vállalkozásod?

Ami a cégemben különleges, az az, hogy elővágott amerikai anyagokra specializálódtam, mert a méteráruval nem lehet felvenni a versenyt.  Kellett tehát találnom egy kis területet, amiben egyedi lehetek. Mivel ezek az anyagcsomagok újak voltak akkor a piacon, tényleg kivált a webáruházam a többi közül. Emellett természetesen tartok méterárut is. De ebben meghúztam magamnak egy határ a minőséget illetően, és ugyan nagyon drágák az anyagaim, de  kiváló minőségűek. Amerikai és angol, jó tapintású textilek, amelyek minimum tíz évig tartják a színüket, és egyáltalán nem mennek össze.

Mitől olyan különlegesek még ezek az anyagok?

Amikor belekezdtem, ez még egy teljesen új dolog volt az európai piacon. Akkoriban tehát nagyjából öt éve indult el egyáltalán az Egyesült Államokban is, és azóta egy egész iparág épült ezekre az elővágott anyagokra. Először megjelentek a nagy négyzetek (Layer Cake) és a kis négyzetek (Charm Pack), majd jött az úgynevezett Jelly Roll, amely olyan, mint a piskótekercs.

Ezeket úgy kell elképzelni, hogy negyven különböző anyagból levágnak 6,5 cm-t teljes szélességében, és azt feltekerik egy gurigába. Ez a guriga vagy akár a Layer Cake elég egy nagy takaróra. A patchworkösök ezelőtt mindig azzal a problémával szembesültek, hogy találtak két-három árnyalatot, de hozzá negyediket már nem, vagy nem jó minőségű anyagból, vagy olyat, amely az ő munkájába nem illett bele. Itt meg kapsz egy csomagot ugyanabból a színskálából, amelyben ugyanazok a minták váltják egymást, negyven különböző variációban  Mindegyik más, közben mégis tökéletesen harmonizálnak.

Mennyire volt nehéz elindítani a vállalkozást?

Igazából ami nehéz, hogy meggyőzzem az embereket, mert amíg nem látják, nem fogják a kezükbe az anyagokat, addig nem tudják, hogy mennyire jó minőségűek, és milyen nagy mennyiség például egy ilyen guriga. Először a webshopot nyitottam meg, de az online eladás is igazából akkor megy, ha valaki már találkozott a műfajjal. Hiszen látja, hogy egy csomagból mennyi mindent lehet kihozni. Úgyhogy először meg kell fertőzni az embereket.

És a megfertőzésre jött létre a quiltive.com és a varróműhely?

Így van. A weboldalon a webáruház mellett létrejött a Lounge fül. Ide töltöm fel azokat a dolgokat, amelyekkel otthon ülve is lehet inspirálódni, például pdf-eket különböző kollekciókhoz, takarómintákat, stb. Itt találhatók a Gyors szépségek, amelyeken keresztül szeretném megmutatni, hogy ezekből az előrevágott anyagokból nem csak patchworköt lehet varrni. Ez az egyik misszióm is egyben, hogy mindenkit vonzzon, aki szeret anyaggal dolgozni, akár táskát, akár babát varr. Erre jöttek létre a tanfolyamok is.

Mennyire van ennek kultúrája Magyarországon?

Mindenki azt mondta, hogy „á, Magyarországon nincs ennek kultúrája, nem érdekli az embereket a minőség, inkább régi ingeket vagdosnak fel .” Én nem ezt tapasztaltam. Az az igazság, hogy nagy szerencsémre társultam Parnaki Ágival, aki levitt engem a tatabányai Forgó Orsók varróklubba és én se gondoltam volna, de az ottani hölgyek nagyon belelkesedtek.

Az anyagtekercseket már kipróbálták, olyannyira, hogy azóta lement egy nagy kiállítás, ahol mindenki vett magának egy jelly rollt és varrt belőle egy takarót. Zseniális társaság és elképesztően elszántak. Azóta folyamatosan hívnak vissza, én meg próbálom vinni nekik az anyagokat, mintákat. Ők is észrevették, hogy bár egy kicsit többet adnak bele, de ami elkészül, az gyönyörű szép lesz és persze teljesen egyedi. Magyarországon ilyen nem igen van. Itthon egyébként egyelőre még most nyiladozik a piac. Azt gondolom, hogy jó irányba megyünk, de még sok munka meggyőzni az embereket. Akik már próbálták, azok viszont  vissza is járnak.

Mondhatjuk, hogy igen elfoglalt édesanya vagy, mert négy fiad is van. Hogy tudod összeegyeztetni a munkádat és a családodat?

Férjemnek hála nyugodtan megtehettem volna, hogy nem dolgozom a a fiúk mellett, de szerintem  van bennem egy belső „drive”, egy olyan erő, amely az embert hajtja előre. Szerencsére a bennem dolgozó tettvágy  olyan mértékű, hogy állandóan munkára serkent. Nagyon-nagyon élvezem. Eleinte  az angol szakon tanítottam az egyetemen, de az – így utólag -nem volt ennyire inspiráló, nem voltam elég elhivatott.  Ez a fajta kreatív, szinte terápiásnak mondható munka a műhelyben viszont teljesen betölt. És ennek a családom szerintem inkább a hasznát látja, hiszen a helyemen vagyok, ők pedig mindemellett semmiben nem szenvednek hiányt.

Mennyi energiával, munkával jár egy ilyen vállalkozás működtetése?

Most már mind a négy gyermekem jár valamilyen intézménybe, óvodába, iskolába. Reggel leadom őket és startolok a műhelybe, dolgozom addig, amíg nem kell értük mennem. Az a szerencsém, hogy minden szerda délután, amikor gyerekvarrótanfolyamot tartok, Édesapám vagy anyósom hozza el a gyerekeket.

Ezek szerint elkél a család segítsége. A vállalkozást egyébként teljesen egyedül csinálod?

Nagyon „sokemberes” munka ez, és azért nehéz is, mert a férjem Berlinben dolgozik és csak hétvégente van itthon. Most úgy  látom, hogy ha már nagyon beindult, legalább négy embert fel kell vennem majd, mert nagyon sokrétű a munka: kitalálni, levarrni, fotózni, posztolni, miközben minden poszt más fotózást igényel. Ráadásul a legtöbb posztot három nyelven írom. Emellett rendezvényekre kell járni, hogy minél több emberrel megismertessük magunkat, az anyagainkat, nem is beszélve arról, hogy még ott vannak a tanfolyamok, az adóügyek és a kommunikáció is. De mindezt nagyon élvezem, minden percét imádom. Kivéve az adóügyeket. 🙂

Mit tudsz tenni azért, hogy minél több ember megismerjen benneteket?

Két éve költöztünk haza Berlinből és ilyen intenzíven gyakorlatilag még csak egy éve megy a vállalkozás, mert miután hazajöttünk, egy évet tanítottam az egyetemen. De szépen lassan felépült az iskolán, óvodán keresztül. Budaörs még várat magára, de nagyon készülünk ezt a várost is meghódítani. A gyerektanfolyamok indították be tulajdonképpen a népszerűségünket. Nagyon klassz, hogy odaengedhetjük őket is a géphez, miközben nem csak a készségeket tanítom nekik, hanem mindig készül is valami, amit hazavisznek.  Gyakran magukkal viszik az iskolába, és büszkén mutatják, hogy ők varrták mondjuk a tornazsákot vagy a tolltartót. Olyan is volt, hogy nagymamák hívtak fel, hogy milyen klassz lett, amit nálunk készített az unokájuk.

De valóban,  mivel egyedül vagyok, nagyon nehéz  a kommunikáció. Hogy mindenütt halljanak rólunk. De azért így is nagyon jól terjed a hírünk, mert egymást fertőzik a  gyerekek és anyukák. Amikor összejövünk és együtt varrunk, közben mindig beszélgetünk, közösséget teremtünk Nem egyszer előfordult, hogy komoly problémákat oldottunk meg, pusztán csak azzal, hogy beszélünk egymással.  A gyerekneveléstől kezdve az egészségig sok mindenre találtunk már megoldást is, a gyerekek között a varrótáborban is fantasztikus barátságok születtek. Azt gondolom, hogy ez egy olyan régi tevékenység, amely elveszett a mai világban és most újra teret kell neki találni.

Nem csak a varróműhelyt, hanem egy webshopot is működtetsz. Ezek közül melyik a hangsúlyosabb?

Mindenképpen a műhely és a varrótanfolyam felé tolódott el a munka, de a kettő kombinációja nagyon jó, mert aki eljön tanfolyamra, utána később eljön anyagot is venni. A műhely segít abban, hogy bejöjjenek az emberek, megismerjenek bennünket, és lássák, hogy ezek mennyire jó anyagok, és ami még fontosabb, milyen jó közösség van itt.

Hogy látod, milyen a helyed most a magyar piacon?

A magyar piac szinte még sehol nincs a tengerentúlihoz képest, éppen ezért úgy látom, hogy még igencsak piac vezető vagyok. Ráadásul van egy egészen különleges termékem is, amit szintén én hoztam be az országba: egy úgynevezett Soft and Stable táskamerevítő. Ez egy amerikai termék, amit jelenleg egyedül én árulok  idehaza.  Aki táskát varr, és még nem találkozott vele, annak muszáj kipróbálni!

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Szeretném a műhelyt maximálisan kihasználni. Az álmom talán az, hogy meglegyenek a fix tanfolyamok és a fix csapatok, akik rendszeresen járnak hozzánk. Jó lenne, ha lenne egy nagyobb merítés. Az iskolai szünetekben szeretnénk rendszeresen tábort  rendezni gyerekeknek és a felnőtteknek is. Ez a legfontosabb, a kreatív közösség. És persze minél több emberrel szeretnénk megismertetni  az elővágott anyagokban rejlő ezerféle lehetőséget.

Amikor kint jártam Eszternél a műhelyben, fantasztikus anyagokat és embereket találtam, akikkel bármikor szívesen újra találkoznék. Nagyon inspiráló volt az együtt töltött idő és azóta is a család kedvence a kis tök, amelyet ott varrtam.

 

Nézz szét te is a shopban, vagy látogasd meg a varróműhelyt! INFÓK ITT!

 

gsbox_banner

No Comments