Hirdetés (X)

Ne büntesd magad azért, mert még mindig gondolsz rá

Tudod, hogy nem kéne, és tudod, hogy már régen túl kéne lenned rajta. De nem vagy.

Ezért haragszol magadra, és minden reggel elnézést kérsz önmagadtól, hogy megint úgy ébredtél, hogy hiányzott mellőled, hogy látod a cuccait a lakás különböző pontjain, hogy érzed az illatát a fürdőszobában.

Azt hiszed szánalmas vagy, hogy soha nem leszel a “régi”, hogy mindenkinek igaza van.

“Fejezd már be!” – mondod magadnak, amikor elmélázva kinézel az ablakon, és eszedbe jutnak a régi emlékek.

Mert eszedbe jutnak.

A szépek is, és azok is, amelyekre aztán tényleg nem kellene gondolnod.

Végig sétálsz az utcán, és mintha minden sarkon felbukkanhatna. Mintha minden ismerős hely az ő hangját visszhangozná, mintha minden szembejövő arcban őt látnád.

Ebből eleged van.

Fáj a tény, hogy még mindig rengeteget gondolsz rá.

Annyira unod már az egészet, hogy már a barátaidat sem “traktálod” azzal, hogy hogy érzel. Ha mégis szóba kerül, ők két dolgot mondanak. Vagy sajnálnak, és jön az “egyszer úgy is túl leszel rajta” (egyébként nyilvánvalóan igaz) mantra, vagy a szemöldök felhúzás: “még mindig itt tartasz?”

A helyzet egyértelmű: itt.

Itt tartasz. Fájnak a sebek, fájnak az emlékek, fáj a gondolat, hogy nélküle kell élned.

Bárhogy is lett vége, vége van, és neked ezzel kell együtt élned.

Azzal, hogy egyedül vagy, hogy újra meg kell tanulnod nélküle élni, hogy el kell fogadnod, életed egy szakasza véget ért.

Mert ez biztos.

Vége van, csak még te nem vagy túl rajta.

Te még elemzel, még agyalsz, még kérdéseid vannak, még nem vagy ott, hogy könnyelmű mosollyal túl lépj rajta.

És ezt nem is érdemes siettetni.

Mindenkinek saját ideje, saját tempója van.

Ne hallgass azokra, akik szerint szánalmas, amit csinálsz. Te nem vagy szánalmas, érző ember vagy, akinek ki kell töltenie a gyász idejét.

Ez mindenkinél más. A tiéd milyen? Éppen most olyan, hogy sokat gondolsz rá.

Most éppen jobban előjönnek az emlékek.

Nincs ezzel semmi baj. Had jöjjenek. Sírj, ordíts, hagyd, hogy fájjon.

Mert így gyógyulsz, így élsz túl.

Dolgozz az élményeiddel a saját tempódban. A te életed, a te döntésed. A te gyászod, a te feldolgozási folyamatod.

Hidd el, a barátoknak tényleg igazuk van: túl leszel rajta.

Van most épp elég dolgod, ne bántsd még te is magad…

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

A régi szerelem lezárásának négy szintje, és hogyan lépj túl rajta három hónap alatt

Miért olyan nehéz az elengedés? Miért fáj még mindig, ha előkerül egy közös tárgy, meghallod a közös dalotokat, vagy megérzed valakin az ő illatát? A jó hír, hogy az elengedés tanulható, és még ennél is jobb hír, hogy nem kell, hogy tovább fájjon! Ha igazán mélyen szereted a másikat, akkor minden sejteddel, …

No Comments