Hirdetés (X)

Unom, hogy azt mondod, túl régóta vagyok szingli, és valami baj van velem

Minél régebb óta van valaki egyedül, annál nehezebben talál párt. Szerinted. Szerintem meg ez egy hatalmas tévedés.

„Te most rábukkantál egy törvényre valahol arra vonatkozóan, hogy meddig élhet egyedül egy ember, komolyabb lelki deformitás nélkül?!” – Tettem fel a kérdést a srácnak, aki az ismerkedésünk körülbelül harmadik percében a fejemhez vágta, hogy gyakorlatilag egy nulla vagyok, csak azért, mert évek óta nincs komolyabb kapcsolatom. (Aztán felálltam és ott hagytam.)

Hogy veszi a bátorságot valaki ahhoz, hogy a múltamban vájkáljon? Még a barátaimnak sem engedem, az más kérdés, hogy ők meg sem mernék tenni, hiszen a kölcsönös tisztelet pont arról szól, hogy mindenki azt mond el a másiknak, amit akar.

Ha engem akarsz megismerni, miért azzal kezded, hogy mikor volt utoljára hosszú párkapcsolatom, meg, hogy hány randim volt itt, a társkeresőn?! A telefonszámukat esetleg ne adjam meg? Szerinted ezektől leszek én az, aki vagyok? Hát nem az a lényeg, hogy most itt vagyok és veled töltöm a szombat estémet?!

Érdekes, nekem millió és egy kérdésem támadt a jelenedet illetően, a munkáddal, a hobbijaiddal, a minden napjaiddal kapcsolatban… De esélyem sem volt feltenni őket.

Számomra ezek intim témák, például, hogy mikor és miért lett vége az exemmel. Vége lett, nem vele vagyok, így állhattam szóba veled. Félre értés ne essék; nem titok, de majd eljön az ideje ennek is, és ha majd eljön, azt onnan fogod tudni, hogy elmesélem neked – magamtól.

Mert szerinted abból sok minden kiderül. Mert szerinted, ha már ilyen régóta vagyok egyedül, nagyon nehezen fogok párt találni, alkalmazkodni. Gondolod? Nekem erről az a véleményem, hogy van, akivel könnyen megy. Ha negyven évesen találom meg az illetőt; azt a Férfit, akivel nem bántják egymást a szokásaink, akkor sem fogok addig sem, rossz kapcsolatról rossz kapcsolatra vándorolni, mint a környezetemben megannyian. És igen, akkor észrevétlen is hajlandó leszek kompromisszumokat kötni, mert nagyon sok dolog van, amire azt mondom: nem számít, részletkérdés, legyen úgy, ahogy akarod.

De addig is… Úgy van, ahogy én akarom.

Ellenkező esetben meg minden pasi ki van bukva, ha meghallja azt a – mellesleg szerintem legalább ennyire téves- sztereotípiát, mi szerint, ha egy negyven feletti fickónak még nincs gyereke, akkor ott tuti van valami defekt.

Az életben való tájékozódáshoz persze kellenek fogódzkodó pontok, ezért van szükségünk törvényszerűségekre, ezért alkotunk általános szabályokat, melyek alapján, ha valaki megfelel egy bizonyos tulajdonság-csomagnak (főleg külsődleges jegyeiben); akkor az bizony „ilyen vagy olyan”.

De intelligencia, emberismeret és lelki rugalmasság kérdése, hogy megengeded-e, hogy a másik tiszta lappal induljon. Főleg a szívügyeit illetően.

Én minden nap elégedetten kelek fel (jó, persze nekem is vannak ballábas reggeleim) és élményekkel megtelve térek nyugovóra. Az életem úgy teljes, ahogy van, mert sosem a párkapcsolati státuszomtól tettem függővé a boldogságomat. És ehhez a jól léthez keresek egy társat magam mellé.

Lehet, hogy régóta, és az is lehet, hogy még sokáig tart ez a keresgélés, de én akkor sem adom fel. Soha.

És te? Belemész az első kapcsolatba, csak hogy megfelelj a társadalmi konvencióknak?

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Hogy lehet, hogy egy ilyen dögös nőnek nincs pasija?! – avagy hülye kérdésre 8 értelmes válasz

Idióta kérdések? Ideje, hogy mások érezzék rosszul magukat! Minden egyedülálló nő kedvenc kérdése így hangzik: „Hogy lehet, hogy egy ilyen dögös nőnek nincs pasija?!” Ugye hallottad már? Pedig egy erős, független nő sokszor inkább az egyedüllétet választja a megalkuvás helyett. (Vagy egy jó könyvet, és a forró …

No Comments