Csak akkor menj, ha *tényleg* túl tudsz rajtam lépni…

Ne búcsúzz el, ha nem gondolod komolyan. Ne törd össze a szívem csak azért, hogy néhány nappal később felhívj éjszaka, hogy magányos vagy, és hiányzom.

Ne mondd, hogy tovább léptél, amikor éppen visszafelé masírozol hozzám.

Ne menj ki az ajtón, hogy néhány nap múlva újra kopogtass.

Olyan mélyen megsebeztél, hogy azt sem tudom, hogy fogok ebből felállni.

Még nem tudom, hogy hogy kell élnem az életemet nélküled, még nem tudom, milyen lesz újra megtalálni azt a nőt, aki előtted voltam.

Vagy éppen egy teljesen másikat.

Tudnod kell, hogy olyan törékeny vagyok, mint soha életemben, és lehet, hogy emiatt olyan dolgokat is megteszek majd, amelyre nem leszek büszke.

Lehet, hogy felhívlak sírva, és könyörgök a magyarázatért, és akkor neked kell majd okosabbnak lenned.

De bármilyen értelmezhetetlen dolgot is teszek majd, neked tudnod kell, hogy csak azért teszem, mert próbálok talpra állni.

Próbálok magyarázatot találni arra, ami történt.

Ne mondd, hogy hiányzom, ha nem akarod rendbehozni a dolgokat.

Ne bukkanj föl éjszaka az ajtóm előtt, hogy csak látni akartál.

Ne küldj nekem üzeneteket ha nem vársz választ, ha nem azt várod, hogy belekapaszkodjam.

Ne küldj fotókat régi helyekről, régi tárgyakról, mert abba belehasadok.

Ezt nem teheted, ezt senki sem teheti.

Nem, mert így nem tudok talpra állni, így nem tudok tovább lépni.

Ha elengedsz, engedj el egészen, mert másként nem megy.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Ne büntesd magad azért, mert még mindig gondolsz rá

Tudod, hogy nem kéne, és tudod, hogy már régen túl kéne lenned rajta. De nem vagy. Ezért haragszol magadra, és minden reggel elnézést kérsz önmagadtól, hogy megint úgy ébredtél, hogy hiányzott mellőled, hogy látod a cuccait a lakás különböző pontjain, hogy érzed az illatát a fürdőszobában. Azt hiszed szánalmas …

No Comments