Hirdetés (X)

Miért nem hív már?! Avagy a para, amitől nem szabadulunk…

Csak ülsz és bámulod azt a rohadt készüléket, amit legszívesebben a falhoz vágnál. Persze mi van, ha éppen akkor hív és te nem vagy elérhető?

Maradj nyugodt?

Persze soha nem könnyű ez, főleg, ha tombol az egód, libidóznak a libidóid, és nem bírod kiverni a fejedből a tekintetét, ahogy nézett rád, ahogy megfogta a kezed. Ugye?

Egy biztos: ennél bizonytalanabb a helyzet már nem is lehet. Hiszen találkoztatok, kölcsönös vonzódás ténye forgott fenn, te is reggelig fenn forogtál az ágyadban, mert ahogy hazavitt, azonnal jött az üzenet, hogy „jól éreztem magam veled, köszönöm az estét!”. És jó volt, hogy nem csókra tartotta oda az arcát, hanem puszira, mert annyira törékeny vagy már, hogy zavarodban azt sem tudod, melyik lábadat hová rakd.

Aztán jöttek a kétóránkénti telefonálások. Az éjszakai beszélgetések, majd három nap múlva egy spontán ebéd az esős városban, amikor olyan közel álltatok egymáshoz, hogy már majdnem… de mégsem.

De már ennek négy napja. Megőrülsz, hogy újra lásd, pedig nem is igazán tudod, hogy miért. Mert túlságosan belelovaltad magad? És amikor egy napig nem telefonál (mert üzent, hogy dolga van), nos, addigra teljesen kikészülsz.

Nem hív…

Mi történt? Miért nem hív? Már nem tetszem neki? Hogy lehet az, hogy bennem tombolnak a sejtek, vörösre festettem a körmöm, ez a pasi meg szépen csendben van…

Ilyenkor értelmetlen a választ keresni, hiszen nincs. Legfeljebb annyi, hogy nem tudhatod, mi van a fejében. És bár logikátlan és túlságosan bátor dolog bármiféle konklúzióra jutni, azért te mégis keresed a választ. Telefonálsz. A barátaidnak.

A barátnőd azt mondja, hagyd békén, ha akar, úgy is bejelentkezik; harmincon felül nem rohanunk sehová. „Inkább azon agyalj, ha már muszáj, hogy hogyan is jutottál el egy hét alatt ilyen szintű érzelmi függésbe.”

Egyébként meg a semmire – mondja az okos énem. Hiszen a beszélgetési-szagolgatási fázisban vagyunk, folyik a tapogatózás, a tesztelés. Máris odaadtam magam valakinek, akiről semmit nem tudok?

A türelem ma nem annyira jellemző tulajdonság. Megszoktuk, hogy mindent azonnal és készen kapunk. Elég felmenni a netre, hogy megrendelj bármit, amit másnap megkapsz. Csomagolva, leszállítva A kapcsolatok is megsínylik ezt a gyors tempót. Kezdetnek el kell fogadnod, hogy mindenkinek más ritmusa van. Más élete. Ettől függetlenül, ha egy hétig nem telefonál, valószínűleg te vagy az, aki komolyabban gondoltad a dolgot.

A férfioldal

Megkérdeztünk egy férfit is, hogy ilyenkor mi a teendő.

Csak a türelmest tudod most adni. Egy idegen bárki lehet, nem gondolhatod azt, hogy ismered, hiszen nem. Ne vonj le messzemenő következtetéseket. Ha férfiból, igazi férfiból van, akkor hagynod kell dönteni, hagynod kell, hogy megszülje a gondolatot, hogy beszélni akar veled. A férfiak sokszor esnek abba a hibába, hogy a tökéletes pillanatra várnak. Mert zaklatottak, betegek, befordultak stb. Csillapodj le. A legnagyobb butaság, hogy telefonálsz, és zaklatod. Ne nyomulj, hagyd élni. Ha hiányozni fogsz neki, úgyis bejelentkezik. Ha pedig nem, akkor az jelzésértékű.

Gyakran elfelejtjük, hogy nem csak a szóbeli kommunikáció a kommunikáció. A férfi azzal is üzen, ha nem telefonál. Mégpedig azt, hogy nem akar veled találkozni. Ebben az esetben SMS-ekkel bombázni nem túl okos dolog. Könnyen előfordulhat, hogy te leszel az a lány, akit dilisnek bélyegeznek.

Szerintem minden nőnek olyan férfi kell, aki el tudja dönteni, hogy kell-e neki ez a kapcsolat, vagy sem.

Akkor mit tehetsz?

Fogadd el a tényt, hogy minden életszakaszban megvan a hozzád rendelt ember és tapasztalat. Akár hiszel a sorsban, akár nem, az biztos, hogy mások életét nem tudod irányítani. A telefonálás ennek klasszikus példája: ha a fejed tetejére állsz, akkor sem fogod elérni, hogy felhívjon, ha nem akar. Szabj magadnak határidőt, legyen, mondjuk, négy nap. Ebben az időben foglald el magad.

Ha nem ülsz otthon, könnyebben megy az idő.

Ha viszont ez letelt, és még mindig semmi hír, vond le a konzekvenciát: nem akar találkozni. Fejtegetheted ennek az okát, de igazából mindegy.

Ugye nem akarsz B terv lenni?

Ne is legyél, ennél sokkal többet érsz!

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Mindent túlgondolsz? Így állíthatod meg az “agyalás-spirál”-t!

A gondolkodás jó. Az átgondolás, megfontolás is jó. A túlgondolás már kevésbé. Aki ismeri az érzést, többnyire falra mászik tőle. Van azonban néhány módszer, amivel búcsút inthetsz neki. Néha egyszerűen azért hagyjuk abba az agyalást, mert elfáradunk. Belefásulunk, hogy újra meg újra daráljuk és forgatjuk …

No Comments