Hirdetés (X)

Én vagyok a nő, akinek elvárásai vannak, és emiatt már nem érzem rosszul magam

Ugyanis ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy válogatós vagyok. Vagy nekem senki sem elég jó. Nem. Ez azt jelenti, hogy tudom, hogy mi az a színvonal, ami alá nem megyek, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy egyedül kell lennem.

Hogy miért írtam az elején azt, hogy “már nem érzem rosszul magam”? Mert sokáig így volt. Sokáig az volt az érzésem, hogy valami baj van velem. De aztán rájöttem, hogy ez nem így van.

Az elvárásaim nem arra vonatkoznak, hogy elvárom, hogy a partnerem úgy nézzen ki, mint Ryan Gossling, vagy hogy álom autóval gördüljön be a randikra.

Nem.

Az elvárásaim erre vonatkoznak: szeretném, ha értékelnének, megbecsülnének, és úgy bánnának velem, ahogy azt megérdemlem.

Miért lenne ez olyan hatalmas dolog? Én ugyanezt tudom nyújtani, és meg is teszem, minden egyes kapcsolatomban. (A barátaimmal és a családommal ugyanúgy, mint a partnereimmel.)

Ma már tudom, hogy nem muszáj találkoznom valakivel CSAK amiatt, mert elhív randira. Ha nem tetszik a külseje, vagy az, ahogyan gondolkodik, és ahogy próbálkozik megtehetem, hogy nem találkozom vele.

Egyáltalán nem kell senkinek magyarázkodnom amiatt, hogy “soha nem fogok senkit sem találni”. Ki mondta, hogy húszévesen életünk párja mellett kell kikötnünk? És azt ki mondta, hogy csak rajtam múlik, hogy jó legyen a kapcsolat?

Ha valakivel nem akarok foglalkozni, mert nem tetszik a világnézete akkor nyilvánvaló, hogy ez nem fog változni. Mindenkinek jobb, ha szépen elmegyünk egymás közeléből.

Nem blokkoljuk egymást, és neki is és nekem is lesz esélyem azzal foglalkozni, aki valóban érdekel.

Szóval az elvárások.

Azt látom magam körül, hogy mindenki siet. Találkoznak, kétszer randiznak aztán nyáron már esküvő van. Az külön ügy, hogy ennek van-e értelme, elnézve egyébként a válási statisztikákat nem sok. Legyen, mindenki azt csinál az életével amit akar.

De azért a kérdés felmerül bennem: biztos, hogy ezekből a rohanós, “nekem is kell már valaki”, “nem akarok egyedül lenni tovább” kapcsolatokból lesznek a boldog családok? Meg tudnak majd birkózni a hétköznapokkal, a gyerekek nevelésével és (!) a problémákkal?

Az értékeinket magunkba kódolva hozzuk, és bár kompromisszumokra mindig szükség van, a kapcsolatok tisztelet és bizalom nélkül elég hamar kukába kerülnek majd.

Nincs értelme hosszútávra berendezkedni, ha már az elején látszik, hogy neveltetésünk és alapjaink különböznek.

De ennyire ne is szaladjunk előre. Hiszen mióta extra kívánság az, hogy valaki legyen kedves válaszolni egy sms-re? Vagy ha nyolcra ígéri magát akkor érjen oda? Vagy úgy egyáltalán a kedvesség mióta plusz feltét? Vagy az, hogy megtiszteljük egymást azzal, hogy nem csesszük el az idejét?

Legyenek elvárásaid.

Igenis legyenek, mert anélkül hogyan választhatnánk ki egymást? Elvárások nélkül melyek azok a pontok, amelyekhez igazodni lehet?

Senki ne várjon a tökéletes partnerre, hiszen az csak a mesében létezik. De azt fontos tudnod, hogy neked mire van szükséged. Ez pedig egyáltalán nem álomszerű. Sokkal inkább a minimum elvárás.

Próbálkozni, esélyt adni jó dolog, hiszen sok mindent megismerhetünk. De ha egy kapcsolat már az elején várakozáson alul indul, valószínűleg nem sok jó fog kisülni belőle.

Egyikőtöknek sem…

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Köszi, de pont ezért nem kell a “majdnem” kapcsolat!

Inkább vagyok egyedül, mint, hogy átéljem ezeket a dolgokat… Küldtem neked egy üzenetet, amire te semmit nem válaszoltál. Nem, mert nem volt rá időd. Már reggel díszbe öltöztettem a lelkem, hogy este találkozni fogunk. Készülődtem, csinosítottam magam, még azt a hülye új ruhát is megvettem. Egy órával a találkoz…

No Comments