Hirdetés (X)

Üzenet a férfinak, aki szerint anyagias vagyok, csak azért, mert nem álomvilágban élek

Nem azt állítom, hogy rossz ember vagy, ha nincsen autód. Vagy, ha nem vagy értelmiségi. Csak azt mondom, hogy nem egymást keressük.

Te el tudnád viselni, hogy sokkal több pénzt viszek haza  – és ezért sokkal többet is dolgozom, mint te? Őszinte mosollyal szállnál be a kocsimba, ha a randijainkon én mennék érted? És ugyanezzel az őszinte megelégedéssel várnád az éjszakai buszt, mikor vészhelyzetben felhívnálak, hogy „kérlek, gyere értem”?

Téged nem zavarna, hogy nem lehetsz tökéletesen Férfi mellettem, mert nem tudnék felnézni rád?

És az, hogy én sem tudok igazi, befogadó, megszelídíthető, finom, s olykor gyenge Nő lenni melletted, mert óhatatlanul is állandóan attól rettegnék, hogy nincs hova átengedni magam; átengedni az irányítást.

Pénzéhes lennék? Azért, mert csak pont ugyanazt várom el tőled, mint magamtól? Azért, mert a szabadidőmet, a péntek és szombat estéimet nem sajnálva, végig güriztem a fél életem (és még mennyit fogok!), és az eredményét értéknek tartom? Olyan értéknek, amit elvárok, hogy tiszteljenek és én is akkor tudok tisztelni valakit, ha nem csak átérzi, hanem át is élte, amiről beszélek: mindent odaad az álmaiért…

Merthogy nekem vannak álmaim, van egy mágneses tábla a falamon, amire a rövidtávú terveimet jegyzem és sorra ki is pipálom őket, és igen; hosszú, többéves, soklépéses célokban is gondolkodom! És neked? Mutasd meg a tieid és támogassuk egymást. Akkor egyenlő partnerként tudok tekinteni rád; hiszen ez az a kifejezés, amivel annyira szerettek mostanában dobálózni.

Csakhogy a férfi-női egyenlőség számomra nem azt jelenti, hogy mindketten nulláról indítunk. (Nagyon) nem vagyok már kamasz, és végső soron a családom leendő férfi tagját, a férjem, a gyerekeim leendő apját „keresem”, nem csak egy beszélgetőtársat, akivel jól megértjük egymást, és kirúgjuk az ágy oldalát éjszakánként. Persze ezek is fontosak. Nem is tagadom; pontosan annyira hangsúlyos pillérei egy élhető kapcsolatnak, mint az anyagi körülmények. És talán ez így nem is a helyes megfogalmazás, mert nem az anyagiak önmagukban, amiket oly nagyra becsülök, hanem az a tartás, amit a háttér-tartalék biztosít.

Az a biztonság, amit te, mint férfi, nyújtassz azzal, hogy tudom, hogy nem kell majd éjjelente álmatlanul forgolódnunk – mert ha bajban leszünk bármi miatt is; hidd el, nem csak te fogsz forgolódni, hanem én is, hiszen egy csapat vagyunk- amiatt, hogy holnap miből veszünk kenyeret.

Azt hiszem, mindkettőnk szempontjából előnyös, ha így gondolkodom. Mert én nem fogom elkölteni a te pénzed, nem leszek kitartott, nem várom el, hogy havonta több százezreket költs rám. Nálam ez nem téma. Én megoldom az én életem, megveszem magamnak, ami kell, hiszen eddig is így volt. De nehogy már utánad is én fizessek!?

Igen, hiszek a szerelemben. A feltétel nélküli szerelemben.

Méghozzá pont attól feltétel nélküli, hogy nem kell foglalkoznom bizonyos „alapfeltételekkel”. Hiszen adottak.
Számító dög vagyok? Akkor is kimondom! Én legalább tisztában vagyok az elvárásaimmal, még ha ez ki is veri nálad a biztosítékot. Én legalább nem áltatlak azzal, hogy a pénz nem számít. Mert igenis számít; egy teljesen normális, egészséges szinten. Mint ahogy a külső is. Hiszen, épp azért álltál velem szóba, mert megtetszett az arcom, az alakom, a stílusom; végülis valami alapján csak szelektálsz te is!

Sérültem már, többször is. Mert nem egyezett a valóságalapunk. Nem volt közös az értékrendünk. Csak én hittem abban, hogy nagyjából ötven éves koromra annyit halmozok a bankszámlámra, hogy majd a gyerekem is nyugodt szívvel elindíthassam az életben. Te pedig minden hónapban lenulláztad a kereted. Mert kellett a jobb tévé, az új telefon vagy épp egy király óra/bőrkabát/márkás holmi. A szülinapomon meg ott álltál üres kézzel (még egy szál virágra sem tellett), merthogy az másodikán van; fizu előtt. Végül én adtam kölcsön(!), hogy neked ne legyen bűntudatod.

Vajon akkor mennyire éreztem magam Nőnek?

Pénzéhes vagyok? Nem hiszem. Csak realista. Romantikusan realista.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Megyek előre, akkor is, ha ez másoknak nem tetszik…

Én vagyok, aki tudja mit akar. Aki csöndesen teszi a dolgát, aki nem tolja az orrod alá, hogy hol tart. Pedig már régen elhagytalak. Mindenkinek más a fontos. A sikeres, hatékony emberek viszonylag gyorsan megtanulják, hogy talán a legnagyobb energia pazarlás mások véleményével, rosszallásával, irigységével, és negatí…

No Comments