Hirdetés (X)

Utazni hulladékmentesen? Íme a magyar házaspár, akiknek sikerült!

Ismerjétek meg a párt, akiket nem csak azért irigylünk mert egy nap úgy gondolták beutazzák a világot, hanem azért is, mert mindezt úgy igyekeznek megtenni, hogy közben aktívan védik a környezetüket is!

Dóri és Edvárd majdnem olyan, mint egy átlagos pár. De csak majdnem. Igazi világutazók, akik néhány évvel ezelőtt arra tették fel az életüket, hogy életük és utazásaik is hulladékmentes legyen. Kalandjaikról blogot vezetnek, amelyet Talpalatnyi történetek címmel megtaláltok az interneten is.

Mikor kezdtétek el ezt az életmódot és hogyan jött az ötlet, hogy utazók legyetek, ráadásul mindezt hulladékok nélkül?

Dóri: A környezettudatos szemléletünk nagyon régóta megvan. Már az egyetem alatt, de főleg utána az is nagyon bennünk volt, hogy utazni szeretnénk, és már akkor tudtuk, hogy valamikor elmegyünk egy világkörüli útra. Ekkor ez még persze csak álom volt. De kiszámoltuk mennyi pénzt kell keresnünk hozzá, aztán elkezdtünk itthon munkát keresni. Úgy voltunk vele, hogyha nem találunk, akkor majd keresünk külföldön. Így jutottunk el végül Skóciába és kezdtünk el dolgozni egy étteremben. Aztán közbeszólt az élet, és családi okok miatt haza kellett jönnünk. Mivel ekkor nagyon megváltozott az életünk, úgy döntöttünk, hogy félretesszük Skóciát és összeházasodunk. Ez volt 2013 szeptemberében. Végül aztán decemberben arra jutottunk, mégis elindulunk az egy éves útra így aztán a következő év májusában útra is keltünk.

Edvárd: Már ezen a világ körüli úton is igyekeztünk mindig megtalálni a legkörnyezetbarátibb módot mindenre: taxi helyett tömegközlekedtünk, mindössze két hátizsákkal utaztunk, műanyag palackot egyáltalán nem használtunk. Mivel az utazás alapvetően nem egy környezetbarát tevékenység, azóta még több mindenen változtattunk. Ezzel az életformánkkal azt szeretnénk megmutatni, hogy a mellett, hogy nekünk szenvedélyünk az utazás és általában az emberek is nagyon szeretnek utazni, azért meg lehet találni azokat a módokat, ahogy csökkenteni lehet a hulladékot egy utazás alkalmával is.

Azt gondoltuk, hogy állítunk magunk elé egy kihívást, hogy megnézzük lehet-e egyáltalán hulladékmentesen utazni.

Nagy utat és sok helyet jártatok már be. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek világszerte?

Dóri: Elképesztő mennyiségű szemetet termelünk és hagyunk magunk után. Ezt főleg akkor láttuk, amikor az egy éves út után hazajöttünk. De ott volt a kontraszt például Ázsiában is, ahol elönti a városokat a szemét. Pedig mi itthon még több szemetet termelünk a fogyasztói életmóddal, csak nem látjuk, mert itt megoldott a hulladékgazdálkodás és nem az utcán úszik a szemét. De ha ez nem lenne, akkor Európában és Amerikában tízszer annyi szemét lenne az utcákon, mint mondjuk Indiában. Ráadásul, ami ott van, az részben a mi szemetünk is, mert a mi életmódunknak köszönhető. Például azzal, hogy az általunk használt eldobható termékeket ott gyártják. Sokan még nem látják ezt az összefüggést és ez az, amit mi szeretnénk átadni. Részben ezért is kezdtünk el hulladékmentességgel foglalkozni.

Mennyire nehéz feladat megoldania hulladékmentesen utazást? Mit tudtatok először kiváltani?

Edvárd: A PET palack az egyik legnagyobb szennyezési faktor, ezért számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy nem veszünk, hanem inkább beszereztünk egy mobil víztisztító készüléket, amely majdnem százszázalékos biztonságot ad.

A legtöbb hulladék talán azért termelődik, mert nehéz útközben nem csomagolt élelmiszereket enni. Könnyebbnek tűnik, például egy zacskós tésztát magunkkal vinni és bárhol megenni, amely viszont nagyon sok szemetet termel.

Dóri: Ezért mi igyekszünk inkább helyi családoknál megszállni vagy kanapészörfölni, és ott azt enni, amit a helyiek. Amikor Ázsiában voltunk, könnyű volt frissen főtt ételhez jutni és sokkal kevesebb hulladékot termelni. Viszont nehézség volt kitalálni egy tízórás buszút előtt állva, hogy milyen ételt tudunk vinni, amely nem romlik meg és azt hogyan tudjuk csomagolni.

Eleinte erre még nem voltunk felkészülve. Aztán amikor már tapasztaltabb utazók lettünk, tudtuk, hogy hol termelődik a szemét, és hol vannak azok a helyzetek, amikor szükségünk van valamire, amivel kiválthatjuk felesleges csomagolást. Végig néztük, hogy merre megyünk és mire lesz szükségünk. Aztán ennek megfelelően kezdtünk el szétnézni a magyar piacon és találtunk rá a Cibi termékekre és ezekre a csomagolási lehetőségekre. Nagyon megtetszettek a méhviaszos kendőik. De mivel azokat nagyon meleg éghajlatra nem vihettük, nagyon örültem, amikor felfedeztem, hogy textilszalvétájuk és textiltasakjuk is van. Fontos, volt, hogy utazószemmel jól használhatók legyenek, vagyis lemoshatók és gyorsan száradók legyen.

Mi az, amit a Cibi termékekben a legjobban szerettek?

Edvárd: Nagyon könnyűek, kis helyen elférnek és többfunkciósak. Színesek, és az is jó bennük, hogy többféle stílusúak és még férfias is van köztük. Egyszerű használni és bármikor elő tudjuk venni őket. Most már egyre kevésbé lepődnek meg, ha mondjuk egy pékségben abba kérjük például a kakaóscsigát. Az egész hulladékmentességben azt vettük észre, hogy úgy lehet könnyebben átadni ezt a szemléletet, ha ezek az eszközök, amelyekkel nem termelünk hulladékot szépek, esztétikusak, tiszták és szívesen megfogják az emberek bármelyik üzletben.

Milyen különbségek vannak az egyes utazások között? Melyik volt a leghulladékosabb hely és melyik a legkevésbé?

Ennek két oldala van.  Egyrészt a nyugati fejlett országokban termelik a legtöbb szemetet, míg a fejlődő országokban a kevesebb hulladékot, viszont ott nincs hulladékgazdálkodás. Nepálban nagyon szembetűnő volt, amikor egy folyóban annyira feltorlódott a szemét, hogy szó szerint elakadt és munkagéppel kellett kikotorni. Másfelől meg az a sok szemét, ami ott meglátszik, az a mi szemetünk is.

Mert a szemetünk egy részét oda telepítjük át, azáltal, hogy bizonyos termékeket megveszünk, amelyeket ott gyártanak le. Ennek az a visszássága, hogy ugyan mi itt megszabadulunk a szeméttől, de az azért ott még megjelenik.

Azt is megfigyeltük, hogy alapvetően a periféria országokban, mint Ázsiában vagy Dél-Amerikában, az emberek sokkal természetesebb élelmiszereken élnek és a világ legtermészetesebb dolga, hogy ha piacon megveszik az almát, akkor a szoknyájukba rakják, és nem nyúlnak három szemért a zacskóhoz. Nincs is zacskójuk. Alapvetően mi sokkal jobban hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy minden legyen becsomagolva és még külön is.

Igen, sajnos az ember addig, amíg tudatosan nem figyel rá, nem is tudja, hogy mennyi szeméttel jár az élet. Nektek mire kell a legjobban odafigyelni?

Edvárd: Édességet nehéz csomagolásmentesen kapni. Vagy nagyon drága, vagy nincs, és minden be van csomagolva. Csak néhány hely van, ahol tudjuk, hogy vásárolhatunk, ezért általában ezt csak úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy nem veszünk.

Dóri: Már nincs meg az a könnyelmű vásárlás, hogy megkívánok valamit és megveszem. Viszont, ha rálelünk egy helyre, az nagy öröm és annak, amit ott veszünk, tényleg értéke van. Kevesebbet is eszünk és sokkal nagyobb értékkel bír számunkra, ha mégis veszünk valami ilyesmit. Gyakorlatilag, ha az emberek az egészséges életmódra áttéréshez egy szabályt akarnának kijelölni, akkor az az lenne, hogy semmi olyat ne vegyünk meg, ami be van csomagolva. És ezzel rengeteg mindent ki lehet küszöbölni. Azt vettük észre, hogy egyre kevésbé hatnak ránk a reklámok, mert ezek az új szokások csökkentik a mindennapokban meghozandó döntéseink számát. Egy egész más rutint kellett kialakítanunk, de ez nem jelenti azt, hogy dédanyáink életéhez akarunk visszatérni. Csak az átállás nehéz, de utána nem csak pénzt, de időt is spórolunk, és még egészségesebbek is leszünk. Elsőre ez sokszor durvának tűnik, de ha az ember megszokja, akkor megy, mint a karikacsapás.

Nagyon oda kell figyelnie az embernek, ha ennyire környezettudatos szeretne lenni. Mi a legfontosabb, amivel érdemes elkezdeni és melyek a legkönnyebben kiváltható dolgok?

Edvárd: A legjobb az lenne, ha minél több helyen megpróbálná az ember megelőzni, hogy nylon zacskóba pakoljon és több ideig használná a dolgokat. Ha valami mégis műanyagból van, akkor az olyan legyen, amit nem dobunk el egy vagy két hónap múlva. A legfontosabb szerintem, hogy a palackos vizet ne vegyük meg. Ahol iható a csapvíz, mint Magyarországon, az is tökéletesen megfelelő. Sőt! Mostanában olvastam egy tanulmányt, amelyben húsz ásványvizet és a csapvizet hasonlítottak össze. A csapvíz ásványi anyag tartalomban az első ötben végzett. De ha valaki annyira ódzkodik tőle, akkor nagyon jó víztisztítókat lehet kapni otthonra és soha többet nem kell foglalkozni a palackok haza cipelésével. A másik lényeges pont a különböző nassolni valók, ahol rengeteg felesleges műanyag csomagolás termelődik, amire se a Földnek, se nekünk nincs szükségünk. Ezért van például mindig a táskánkban Cibi. Nap, mint nap, vásárolunk benne.

 

Melyek azok a dolgok, amelyek mindig vannak nálatok, hogy elkerüljétek a hulladékokat?

Dóri: Kulacs a víznek, egy cipzáros Cibi, egy méhviaszos Cibi, egy szendvicstárolós Cibi újratasak, két-három kisebb textilszütyő a pékárunak, és egy nagyobb a kenyérnek. Aztán van egy műanyag doboz az ételtárolásra, ha mondjuk valahol ebédelünk és megmarad, akkor abban visszük haza. De ha tudjuk, hogy nem lesz evőeszköz, ahova megyünk, akkor kanálgépet is viszünk magunkkal, és fém szívószál is van nálunk.

Mi minden változott az életetekben, amióta átálltatok a hulladékmentes életmódra?

Edvárd: Felszabadultunk a fogyasztói társadalom nyomása alól, mert csomó dologra tényleg nincs szükségünk. Sokkal kevesebbet is költünk.

Amikor az ember átáll egy életmódra, érdemes elkezdeni írni, hogy általában mire költ és akkor rájön, hogy ez az új életmód nem drágább, mert nem vesz meg sok apróságot, amit régen megvett.

Egyszerűbb lett az életünk és jóleső érzéssel tölt el, hogy amit tudunk, azt megtesszük és ez független attól, hogy mennyi pénzt keresünk, mit dolgozunk és hol élünk. És az is jó érzés, hogy hatással vagyunk a barátainkra, a kollégáinkra és a családunkra is.

Gondolatban már biztos készültök a következő utazásra. Mi alapján választjátok ki az úticélt?

Edvárd: Van egy százkilencvenöt pontos listánk (nagyjából ennyi ország van a Földön), de a viccet félretéve, bárhová szívesen megyünk és nagyon sok olyan hely is van, ahol már voltunk, de visszamennénk. Mindig jön egy sugallat vagy benyomás, vagy olvasunk valami érdekes cikket vagy találunk egy olcsó lehetőséget. Az élet mindig inspirál, vezet minket. Izlandot például évek óta tervezzük, de tudjuk, hogy ott iszonyú nehéz lesz a hulladékmentesség.

Dóri: De itt van még Japán is, amely régi nagy álmunk, viszont az sok tervezést igényel, mert nagyon drága. Igazából úgy vagyunk vele, hogyha megint egy távoli helyre megyünk, akkor azt úgy kell megszerveznünk, hogy rászánjunk három-négy hónapot és körbejárjuk. Nálunk ez egy döntés, hogy erre szánjuk az időt. Munkát is igyekszünk így vállalni vagy így szervezni a munkáinkat.

Mi a következő úticélotok?

Most kisebb utakra készülünk. A Balkán-félszigetet például nagyon szeretnénk bejárni, mert gyönyörű természeti helyek vannak és nagyon szeretjük az olyan országokat, amelyek nem az átlagos úticélok. Grúzia is azért volt nagy álmunk, mert az is még valamennyire érintetlen, bár sajnos már kezd elturistásodni. Mi még az egyik szállásadó családunknál házi készítésű joghurtot és saját sütésű kenyeret kaptunk házi lekvárral, de Bojomirban az ottani család már a fürdőszobát is a nyugati igényekre próbálta szabni, és a reggelinél is voltak már boltban vásárolt termékek. Sőt, tervezik az első szupermarketet, mert azt hiszik, hogy a turistáknak arra van igényük. Mi úgy vagyunk vele, hogy ha valahová elutazunk, akkor nem azt várjuk, amihez otthon hozzá vagyunk szokva. Sőt sokkal érdekesebb és színesebb, ha el tudunk merülni az ottani kultúrába és szokásokba, vagy csak olyan busszal tudunk utazni, amelynek lukas az alja.

 

Dóri és Edvárd kalandjairól blogjukban, a Talpalatnyi történetekben többet is olvashattok. https://talpalatnyitortenetek.hu/

gsbox_banner

No Comments